„A németek boldogak lehetnek, hogy van egy Podolskijuk. Nekünk is lehetne, de ő Németországot választotta, és ezt el kell fogadnunk” – vette szomorúan tudomásul Jacek Krzynówek, hogy hazáját, Lengyelországot egy felső-sziléziai születésű, de már német állampolgárságú futballista intézte el a B-csoport klagenfurti mérkőzésén. Lukas Podolski édesapja még lengyelként lett profi futballista, fia viszont már Észak-Rajna-Vesztfáliában, Köln közelében nőtt fel.
„Lengyel és német szívem is van, ezért nem ünnepeltem a góljaim után. A cipőmön viszont német zászló van, és úgy tűnik, a lábamnak ez tetszik – mondta a találkozó után a válogatottban ötödször duplázó csatár. – A családom egy része még mindig Sziléziában él, és nem akartam megbántani őket azzal, hogy kifutok a világból. A szeretteimmel meg azért ölelkeztem össze mindjárt a lefújás után, mert egyből indultak haza, és ki tudja, mikor lesz alkalmunk legközelebb találkozni.”
A családi összeborulás azért is volt érdekes, mert „Poldi herceg” akkor már nem a saját dresszében feszített, hanem a Mariusz Lewandowskitól kapott 18-asban. A lengyel televízió egyik kommentátora nem is mulasztotta el megjegyezni, hogy olyan, mintha ráöntötték volna. Bár erről ma már kár ábrándozni, hiszen szinte napra pontosan négy éve, 2004. június 6-án eldőlt a sorsa: két nappal a tizenkilencedik születésnapja után, Magyarország ellen debütált a Nationalelfben. 23 éves korára a német válogatott kulcsjátékosává nőtte ki magát. Csütörtökön, Horvátország ellen ötvenedszer ölti magára a „fekete sasos” mezt, eddigi 27 gólja pedig már most a hazai (német, nyugatnémet) örökranglista tizenharmadik helyét jelenti számára. Lothar Matthäus (23 gól), Max Morlock (21), Helmut Rahn (21) vagy Klaus Allofs (17) már jócskán mögötte van, és akkor tényleg csak néhány, kiváló támadó kvalitásokkal megáldott futballistát említettünk.
Ráadásul Podolski nem is osztja meg a német szurkolókat, „ausländer” volta ellenére könnyen befogadták.
„Persze hogy befogadták és elfogadták – mondta erre a felvetésre Berti Vogts egykori német szövetségi kapitány, a svájci televízió Eb-szakértője. – Podolski közülük, közülünk való. Egy srác az utcáról, akinek mindig mindenkihez van néhány kedves szava.” Persze nem baj, ha a szavak helyett a gólok „beszélnek”, ahogyan a lengyelek ellen is. Podolski duplájának köszönhetően Németország hat sikertelen próbálkozás, illetve 12 év után nyert ismét mérkőzést Európa-bajnokságon, de ami ennél is fontosabb, a statisztikák alapján akár magáénak is érezheti az Eb-trófeát. A Nationalelf az Eb-k történetében eddig háromszor tudott a rendes játékidőben győzni az első mérkőzésén, és az 1972-es (Belgium, 2–1), az 1980-as (Csehszlovákia, 1–0), valamint az 1996-os (Csehország, 2–0) sikert is koronázás követte.
