Az Európa-bajnokság második napjának egyik hőse Lukas Podolski volt, akinek a góljaival Németország 2–0-ra legyőzte Lengyelországot. A lengyel születésű támadó cseppet sem látszott megilletődöttnek amiatt, hogy honfitársai ellen kellett küzdenie (bár góljainál fölöttébb visszafogottan örült). Mit gondol erről a sajátos szituációról? Hogyan élné meg, ha a magyar válogatottban Szerbia ellen szólítanák pályára?Az Európa-bajnokság második napjának egyik hőse Lukas Podolski volt, akinek a góljaival Németország 2–0-ra legyőzte Lengyelországot. A lengyel születésű támadó cseppet sem látszott megilletődöttnek amiatt, hogy honfitársai ellen kellett küzdenie (bár góljainál fölöttébb visszafogottan örült). Mit gondol erről a sajátos szituációról? Hogyan élné meg, ha a magyar válogatottban Szerbia ellen szólítanák pályára?
Manapság nem ritka, hogy honosított játékosok szülőhazájuk klubcsapata vagy válogatottja ellen lépnek küzdőtérre. Nekem legutóbb a Bosznia-Hercegovina elleni vébéselejtezőben kellett védenem. Bosznia egykor jugoszláv tagköztársaság volt, én pedig hét éve Jugoszlávia színeiben nyertem világbajnoki bronzot. De Bosznia mégsem Szerbia. Hogy milyen érzés lenne Szerbia ellen védeni? Ez hipotézis, és bevallom, most nem tudom beleképzelni magam ebbe a helyzetbe. Most nekem az a legfontosabb, hogy Magyarország továbbjusson a világbajnoki selejtezőből. Ami pedig a labdarúgást illeti, az egyik kedvenc sportágam, s persze az Európa-bajnokság meccseit is nézem. Szerintem Németországé vagy Olaszországé lesz az arany.
