Jobb későn, mint soha

Az 1998-as NBA All Star-hét végét – a negyvennyolcadikat – február 8-án a New York-i Broadwayn rendezték, a világ leghíresebb sportcsarnokában, a Madison Square Gardenben. Felvonult a környék összes valamirevaló színtársulata, s a Nyomorultaktól Az operaház fantomján át a Hairig a musicaltörténelem valamennyi slágerdarabjából eljátszották a legjobb számot. Mellettem Susan Sarandon ült, szóval lett volna, ami és aki elvonja a figyelmet a kosárlabdáról.

De nem lehetett nem a játékra összpontosítani, mert egy izgága srác, hátán 8-as számmal nem engedte.

A szurkolók beszavazták Kobe Bryantet a nyugati kezdő ötösbe; így tizenkilenc és fél évesen lett minden idők legfiatalabb All Star-kezdője. A Lakers majdnem afrofrizurás tinédzsere pedig párját ritkító tehetsége tudatában kijelentette, lejátssza a pályáról a tizenkettedik All Star-szereplésére készülő Michael Jordant, a sportág történetének legnagyobb alakját.

S meg is próbálta!

Előtte azonban nyilatkozott az NBC televíziónak, s miközben éppen azt mondta, hogy kicsit ideges, odasomfordált hozzá egy szemüveges, hatvanéves pasas, és autogramot kért. Jack Nicholson volt…

Első kosara egy tempó volt Jordan felett, majd utána úgy zsákolt, hogy közben 360 fokot pördült a levegőben. A harmadik, egy alley-oop Kevin Garnett-től jött, s majd leszakadt a gyűrű. A végén azért Jordan lett az MVP – 23 pontot, 8 lepattanót, 6 gólpasszt, 3 labdaszerzést felmutatva –, de Kobe (18 pont, 6 lepattanó, 2 labdaszerzés, 1 assziszt, valamint számtalan vastaps) egyszer s mindenkorra letette a névjegyét.

Azóta eltelt tíz esztendő, Bryant szerzett három bajnoki címet a Lakersszel, kétszer lett pontkirály (tavaly és tavalyelőtt), ötször beválasztották az idény legjobb ötösébe, tízszer volt All Star (mindannyiszor a kezdőben), 2006. január 22-én 81 pontot dobott a Toronto Raptorsnak – ennél többet csak Wilt Chamberlain szerzett egyszerre: százat –, négy éve a vádlottak padján is ült erőszakos nemi közösülés vádjával (felmentették), szóval megjárta a mennyet és a poklot – de az alapszakasz legjobbjának még egyszer sem találtatott.

Mostanáig.

Habár a szezonkezdet előtt még azt nyilatkozta, hogy elvágyik a Lakersből – ugyanis a „szerencsétlen” klubmenedzser, Mitch Kupchak nem képes valamirevaló csapatot szerződtetni köré, és majd bolond lesz 29 évesen elpazarolni a tehetségét egy lúzer együttesnél –, ám ahogy haladt előre az idény, egyre kevesebbet elégedetlenkedett.

Ehelyett kosarazott, méghozzá önzetlenül. Meg is lett az eredménye. A korábban éppen általa ostorozott Andrew Bynum a liga legígéretesebb ifjú centerévé nőtte ki magát – kár, hogy január 13-án megsérült, s most úgy tűnik, az egész szezonra kidőlt –, míg a „szerencsétlen Kupchak” minden idők egyik legnagyobb húzásaként február elsején szerződtette Pau Gasolt a Memphistől. Kobe vezérletével a megtáltosodó Lakers megnyerte a Nyugati főcsoportot, s ez idő szerint a Denver kisöprése után a Utah Jazz-zel küzd a Nyugati konferencia elődöntőjében.

A valamikori tinisztár immár kétgyermekes családapaként büszkén vezeti csapatát a végső győzelem felé.