„Spori, ne szórakozzunk!”

– Gyerekek, legyen már beadás! – szólt előre Vámosi Csaba tatabányai középhátvéd.

– Nehogy beadja, nehogy beadja! – figyelmeztette védőtársait ugyanakkor Koller Ákos fehérvári középhátvéd.

Beadás egyébként nem lett, de ez csak a történelmi hűség kedvéért érdemes rögzíteni, a lényeg a beszélgetés. Futballozás mellett ugyanis jól el is dumcsiztak a játékosok, és az volt a legszórakoztatóbb, hogy a lelátón minden szót kiválóan lehetett hallani.

– Spori, ne szórakozzunk már! – tárta szét a két karját Disztl László, a vendégek vezetőedzője, miután szerinte Sitku Illést fellökték a tizenhatoson belül. A spori, azaz Solymosi Péter játékvezető a középkörből válaszolt:

– Mester, majd kérdezze meg a szünetben!

Szóval vicces volt.

Olyan, mint egy falusi meccs, csak kevesebb nézővel. Megszámoltuk, a kezdéskor kereken hatvanan ültek a kerítésen kívül, de ebbe beletartoztak a klubvezetők, az újságírók és egyéb bennfentesek is. A mindenható, ostobán makacs és feleslegesen következetes MLSZ döntött úgy, hogy a Tatabányának ismét a Szőnyi úton kell játszania soros bajnokiját, pedig a házigazda még a pályaválasztói jog feladásába is belement volna, mert Fehérváron nézői is lehettek volna a meccsnek, de a szövetség vaskalapos farizeusai az utolsó pillanatban erre a megoldásra is nemet mondtak.

Nyilván igazuk van. Egyszerű halandó ugyan józan ésszel fel nem fogja, miért érdeke ez a magyar futballnak. A BVSC stadionja minden szempontból alkalmatlan élvonalbeli mérkőzés lejátszására, a lelátók lepusztultak, a gyep katasztrofális állapotban, nézők nem jöhetnek be. Egy „értéke” szól csak mellette: itt van villanyvilágítás, Tatabányán viszont nincs.

Bocsánat a szóért: a röhej az, hogy nem is volt rá szükség, a kellemes tavaszi napsütésben teljesen felesleges lett volna bekapcsolni a reflektorokat. A Fehérvár tökéletes természetes fényben győzte le a csak státusában hazai csapatot, ezt a találkozót minden gond nélkül Tatabányán is le lehetett volna játszani. Nézők előtt, ennél biztosan jobb hangulatban, ahogy azt a nem túl magas presztízsű sportág marketingszempontjai is megkívánnák. A következetesség és az esztelenség között olykor kicsi a különbség, az MLSZ pedig látványosan átlépte ezt a határt. Ha pedig arra gondolunk, hogy a szövetség egyik alelnökének a cége érdekelt a villanyvilágítások kiépítésének üzletében, eszünkbe jut a politikából származó igazság: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani... Ennek híján zárt kapuk mögött csapott össze a kárhozott sorsú Tatabánya a Fehérvárral. Nem élcelődhetünk azzal, hogy a kizárt szurkolók nem vesztettek semmit, mert magyar szinten emészthető meccset játszott a két csapat, néhány ügyes megoldással, jó egyéni teljesítménynyel fűszerezve, négy góllal és néhány jópofa párbeszéddel.

Maradjunk Disztl Lászlónál.

– Partjező úr! Ez nem voltfault? – háborgott a fehérvári edző.

– Nem. Világos: egyszerű kérdésre egyszerű a válasz.