Szőnyi úti csoda: és lőn világosság!

Szinte már leírni is felesleges: a Tatabánya kényszerből választott „otthona”, a BVSC-pálya alkalmatlan NB I-es mérkőzés megrendezésére. Pedig nem is olyan régen ebben az arénában még dicsőség volt futballozni, hogy ez ügyben mást ne említsünk, a Győr szakvezetője hazatért. Egervári Sándor 1996-ban ezüstérmet nyert a labdarúgást tekintve manapság életjeleket sem adó vasutasklubbal.

A jelenkorban festhető életkép ennél gyászosabb.

„A fiúk két öltözőben férnek csak el, a két csapat játékosainak és a játékvezetőknek három zuhanyozón kell osztozniuk a meccs után” – adott plasztikus helyzetelemzést az egyik, a csodálkozástól elképedt győri elöljáró.

Az eredményjelző pompás állapotban van – konstatáltuk később. A bajnok Debrecennél biztosan hasznát vennék egy, pillanatnyilag nehezen elképzelhető vasutasajándék esetén. A szünetben pedig végképp kisimultak a ráncaink, amikor a „szent” kandeláberek tetején sorakozó reflektorok működésbe léptek, hiszen – ki ne tudná a magyar futballbohózat e fejezetének lényegét – a Tatabányának villanyvilágítás híján kellett vándoréletet kezdenie. Nem állítjuk, hogy az összecsapás végén a sajtósok és a pályán lévők nem örültek a világítás bekapcsolásának, mindenesetre a körülményekre (például a 300 nézőre) tekintettel belőlünk azért sokadszor is előbújt a kisördög, s feltettük – magunknak – a kérdést: tulajdonképpen miért nem lehetett ezt a meccset korábban és Tatabányán megrendezni?

„Ha kell, ötödször is az elnökség elé tárjuk a stadionhasználat kérdését, hiszen nem az a lényeg, hogy a szabály érvényesüljön, hanem az, hogy a futball nyerjen” – jelentette ki egy focifórumon a minap a Tatabánya helyzetére utalva Kisteleki István MLSZelnök. Néhány megkérdezett bennfentes szerint a Tatabánya a következő hazai bajnoki mérkőzését már valóban otthon, a Bányász-stadionban játssza. Egyesek arra hivatkoznak, a kompromisszumot elősegítheti, hogy a futballszövetség első embere a hetvenes években Tatabányán futballozott, a szurkolók zöme viszont úgy véli, a múlt semmit sem nyom a latban. Sőt a jelenre tekintettel egyenesen jobb lett volna, ha Kisteleki István nem Bányász-játékos, csak szimpla játékos bányász lett volna…