A csábítás óriási: a gyerek még csak 16 éves, megjelenik egy menedzser, és felcsillantja előtte a külföldi karrier lehetőségét. Felsejlik a hírnév, a sok pénz, a dicsőség, érthető, hogy nehéz nemet mondani.
Kérdés persze, nemet kell-e mondani.
Nem magyar jelenségről van szó, a franciák és a hollandok már régen megkongatták a vészharangot. Tényekkel bizonyítják, hogy a leggazdagabb futballvállalkozások már a kamaszkor küszöbén vagy derekán elszipkázzák a legtehetségesebb játékosokat, lényegében kifosztják a szerényebb lehetőségeket kínáló országokat. És valóban: elég csak végigfutni a Premiership csapatainak keretein, s tömegével találkozunk francia és holland nevekkel, akik fiatalon kerültek jelenlegi klubjukhoz.
Ha kicsit lejjebb megyünk, és az alacsonyabb osztályokban is körülnézünk, találkozhatunk magyarokkal is. Olyanokkal, akik 16 évesen hagyták itt a hazai futballt, azóta másutt készülnek, és várják a nagy kiugrás lehetőségét. Nehéz is lenne számba venni mindenkit, a legkézenfekvőbb Vass Ádám esetét megemlíteni példaként, aki tinédzserként ment el a Ferencvárosból a Stoke Cityhez, és úgy lett válogatott, hogy addig a pillanatig egyetlen percet sem játszott felnőttmérkőzésen, és a nyáron elszerződött az olasz másodosztályban szereplő Bresciához.
Az angol és az olasz klubok módszere egyébként józanul kiszámított. Rajta tartják a szemüket az egész világon, és amint felbukkan egy tehetségesnek ítélt gyerek, igyekeznek lecsapni rá. A lehető legjobb üzlet ez, hiszen fizetni csak akkor kell érte, amikor a játékos aláírja első felnőttszerződését, akkor is csupán nevelési összeget kénytelenek átutalni annak a klubnak, amelytől elcsaklizták a futballistát, ha pedig a gyerek nem válik be, annyi baj legyen, nem került szinte semmibe. A gyakorlat többnyire az, hogy az idegenbe csöppent fiatalembert családoknál helyezik el, a klub fedezi az ellátását, és ad némi zsebpénzt is. A költségek ahhoz képest elenyészőek, mint ha a klub később, felnőttként venné meg a játékost, és úgy számol, hogy ha tíz ilyen fiatalból csak egy beválik, már kimondottan jól jár.
Fontos tudni, hogy a FIFA szabályai szerint tizenhat éven aluli gyereket csak a szülőkkel együtt lehet külföldre vinni, a klubok ezért szemelték ki éppen ezt a korosztályt. A nagy menedzserirodák hatalmas figyelőhálózatot működtetnek, amelynek csápjai a világ csaknem összes pontjára elérnek. Igyekszenek kielégíteni a klubok igényeit, és természetesen megpróbálnak ők is hasznot húzni az üzletből. Ők is a nagy számok törvényére spekulálnak, hiszen tudják, minden kamaszból nem válhat világklasszis, ám ha sok gyereket istápolnak, nagyobb az esélye egy kiemelkedésének, és akkor már nagyot is lehet kaszálni. A menedzserek részéről ez befektetés, hiszen az egyesületek a sihederekért nem szurkolnak le csillagászati összegeket, ám ha az iroda megfelelően egyengeti a futballista útját, megőrizheti őt ügyfelének akkor is, amikor az felnőttként busás összegeket kap a játékáért. Egy menedzser mindössze két évre szerződhet egy labdarúgóval, tehát érdeke, hogy a kuncsaft elégedett legyen, és amikor eljön az ideje, meghosszabbítsa a megállapodást.
Arra a kérdésre, mindenáron külföldre kell-e szerződnie annak, akinek erre lehetősége nyílik, a tapasztalt szakemberek szerint nem a válasz, hozzátéve, hogy ha a gyerek alkalmas rá, akkor viszont habozás nélkül menjen. Bár egymás után alakulnak nálunk a futballakadémiák, a gyerekek fejlődését szolgáló, esetleg garantáló feltételrendszer Magyarországon még csak nem is versenyezhet az angollal, az olasszal vagy a némettel. Az infrastruktúrákat össze sem lehet hasonlítani, ott más ritmusban zajlanak az edzések, a mérkőzések, más mentalitásúak a társak és az ellenfelek, arról nem is beszélve, hogy a futballt körülvevő közeg is egészségesebb. Nem véletlen, hogy a kikerülő fiatalok zöme irtózik a hazatérés gondolatától is: ott büszke lehet arra, hogy futballista, nemcsak anyagilag, hanem morálisan is megbecsülik, ez a forrása az önbizalmának, és ezt élvezni is akarja pályafutása végéig.
A magyar bajnokság színvonalának ez kétségtelenül sokat árt, ám nézhetjük a jelenség jó oldalát is: a külföldön hatékonyabban fejlődő fiatalok eredményes magyar válogatott magját is alkothatják majd. Vigasznak ez sem lenne utolsó, még ha tudjuk: a távozás kényszere a magyar futball egészére nézve lehangoló.