Ha csak azt nézzük, hogy a selej tezőben olyan csapatokkal játszott döntetlent Egyiptom, mint Mauritánia (1–1), Burundi (0–0) és Botswana (0–0), akkor ép észszel nehezen lehetett arra számítani, hogy a csapat eljut a döntőig az Afrikai Nemzetek Kupáján. A statisztika sem ígért hasonlót, hiszen a kupa történetében korábban háromszor – Egyiptom (1957, 1959), Ghána (1963, 1965) és Kamerun (2000, 2002) – volt példa címvédésre. És ha még hozzátesszük, hogy a két évvel ezelőtti sikercsapatból Mohamed Barakat és Mido sérülés miatt hiányzik, Hosszam Gali fontosabbnak tartotta, hogy nyélbe üsse szerződését a Derby Countyval, Mohamed AbdulVahab pedig 2007-ben edzés közben szívelégtelenségben elhunyt, még csak fogadni sem mertünk volna a „fáraók” célba érésére.
Ehhez képest most már csak egy lépésre vannak ettől, ráadásul tudják, miként lehet legyőzni döntőbeli riválisukat, hiszen Kamerunt már a nyitányon is elpáholták 4–2-re.
„A viszonylag gyenge selejtezős szereplés után igazából semmit sem vártak az együttestől – vélte Inas Mazhar, a BBC riportere. – Most pedig mindenki úgy ünnepli a döntőbe jutást, mint a végső győzelmet. Nem hinném, hogy a szurkolók idegesek vagy csalódottak lennének, ha a csapat nem tenné fel a koronát a szereplésére.”
Egyiptom azt is bebizonyította, hogy nincs értelme túlmisztifikálni az idegenlégiósokat, illetve a külföldi kapitányokat. A keretből csak hatan játszanak külföldön, a többiek az erős hazai bajnokságból érkeztek (hat delegáltjával az Iszmaili adja a legtöbb futballistát), és Hasszan Sehata személyében hazai edző ül a kispadon is. Ráadásul ő bekerülhet a történelemkönyvekbe is, hiszen a Ghánával a hatvanas években duplázó Charles Gyamfi után második szövetségi kapitányként vezérelhet le sikeres címvédési hadműveletet.
„Hihetetlenül jó csapatot rakott össze – mondta róla Richard Connelly, a BBC kommentátora. – Nagyon nehéz hátraszorítani az egyiptomiakat, mert igyekeznek már a meccs korai szakaszában gólokkal megzavarni az ellenfeleket, hogy aztán halálos kontráikkal kivégezzék őket. Nem hinném, hogy a döntőben más receptet követnének, még akkor sem, ha tudjuk, hogy már találkoztak Kamerunnal, amely papíron minden meglepő húzásukat ismeri.”
Otto Pfister, a kameruniak német edzője szerint ráadásul nem csupán ismerik a húzásokat, fel is készültek az elhárításukra. Márpedig ha a Rigobert Song, Geremi, Samuel Eto’o tengelyre építő gárdánál azt mondják, felkészültek a másik félből, hiba lenne őket esélytelenként kezelni. Sőt!