Nem sikerült a nagy kísérletezés

Ki hitte volna, hogy a sokszor puhánysággal, túlzott óvatoskodással és kiszámíthatósággal vádolt szövetségi kapitányunk ilyen váratlan húzásokra képes? Várhidi Péter a Cipruson töltött napokban felvette azt a bizonyos pókerarcot, és elhintette (elhitette), hogy – kisebb változtatással – az alapcsapatát küldi pályára szerda este Szlovákia ellen.

Ehhez képest...

Dzsudzsák Balázsnak kezdenie kellett volna

Először is az eddig balhátvédként számításba vett Vanczák Vilmost Juhász Roland mellé rendelte a védelem közepére. Igaz, ez volt a legkisebb meglepetés (az előzetes összeállítás alapján magunk is ezt vártuk), hiszen a Sion játékosa legtöbbször klubjában is belső védőt játszik, és nem véletlenül rántották elő a kalapból Lőw Zsoltot sem (legutóbb még Bozsik Péter idejében Boszniában volt a magyar csapat tagja), aki a kapitány szerint pillanatnyilag a legjobb megoldás erre a posztra. Nagyobb csodálkozásra adott okot, hogy Várhidi Péter kihagyta Tőzsér Dánielt. Az AEK Athén légiósa korábban rengeteg bírálatot kapott a válogatottban nyújtott teljesítménye miatt, a jelek szerint a negatív megítélést még az sem tompíthatta a kapitányban, hogy Tőzsér Dániel emlékezetes bombagólt lőtt szabadrúgásból Málta ellen. Most azonban a kispadra szorult, de azon talán még ő is eltűnődött, vajon mit keres Vass Ádám mellett a védekező középpályás posztján Szélesi Zoltán?! A válogatottban és klubcsapatában eddig csak jobb oldali védőként futballozó játékos legutóbb pályafutása elején, éppen Várhidi Péter keze alatt, Újpesten játszott néha-néha ebben a szerepkörben. A meglepetések sorának még ezzel sem volt vége: Buzsáky Ákosnak – úgy tetszik – mindenáron helyet akart találni a kapitány, de mivel középen Hajnal Tamást nem lehetett kihagyni, ezért a Queens Park Rangers irányítóját jobb oldali támadó középpályásnak állította be. Előzőleg rendszerint Gera Zoltán indult erről az oldalról, aki viszont – és itt az újabb fordulat – középcsatárt játszott. A nagy kérdés pedig – ki játsszon a bal oldalon? – Dzsudzsák Balázs kárára és Huszti Szabolcs javára dőlt el. Vagyis kimaradt a válogatottból a jelenleg legjobb formában lévő magyar futballista, pedig sokan arra számítottak, hogy a PSV és a Hannover szélsője egyszerre a pályán lesz.

Ránézésre kissé kaotikusnak tűnt ez a csapat, annyi szent.

Az első félidőben nem találtuk el a kaput…

E többszörösen is furcsa döntések helyességét pedig a legkevésbé sem támasztotta alá az, amit a magyar válogatott az első félidőben produkált. A mieink futballja ugyanis még véletlenül sem emlékeztetett arra a teljesítményre, amely kedvéért korábban a szurkolók megszerették ezt az együttest. A védekezéssel nem volt különösebb gond, igaz, a szlovákok nem is tették próbára az ebben az összetételben még sohasem játszó hátsó alakzatot. Még a két szűrő – Vass Ádám és Szélesi Zoltán – teljesítményére sem lehetett különösebb panasz, sőt ha az volt a feladatuk, hogy még véletlenül se lépjék át a felezővonalat, még dicsérhetjük is őket, pedig legalább egyiküktől elvárható lett volna, hogy segítse a kibontakozó akciókat.

Mentségükre legyen mondva, ilyenek nem voltak. Az első félidőben egyszerűen csődöt mondott a magyar csapat támadójátéka. A támadásért felelősök szinte kivétel nélkül idegenül mozogtak a pályán. Talányos, hogy Hajnal Tamás miért nem volt dinamikus, hogy Buzsáky Ákosból hova veszett a görögök elleni agilitás, illetve Huszti Szabolcs miért csak állított labdát képes középre adni… Az előretolt Gera Zoltán szintén visszafogott volt, noha nem is kapta meg az ilyenkor szükséges támogatást. Alig huszonnégy órával a kezdő sípszó előtt Várhidi Péter még arról beszélt, hogy a csapat legnagyobb erénye a támadójáték, ebből azonban semmi sem köszönt vissza. Az összjáték, a lendület és a kreativitás egyaránt hiányzott a futballból. A két szélső – bár időközben helyet is cserélt – semmit sem mutatott, az lett volna nagy csoda, ha legalább egyszer eltaláljuk a kaput egy félidő alatt. Ez nem jött össze: még csak kapura lövésünk sem volt az első negyvenöt percben.

Rémálom lett volna, ha a szünet után is az addig látott ötlettelen futballal rukkol ki a Várhidi-csapat. Nem így történt, és ennek legfőbb oka az volt, hogy a kapitány a semmit sem mutató Hajnal Tamás helyett pályára küldte Dzsudzsák Balázst. Buzsáky Ákos középre húzódott, eredeti posztjára, a jobb oldalon – lecseréléséig – pedig Huszti Szabolcs folytatta. A PSV légiósa teljesen más sebességgel kezdett futballozni, mint csapattársai. Dzsudzsák Balázs cselezett, sprintelt, lőtt, és ez a lendület szerencsére a többiekre is jótékonyan hatott. Egy szögletrúgás után a válogatott megszerezte a vezetést is, ám ezt követően az ellenfél nagyobb fokozatba kapcsolt, és egy figyelmetlenség miatt kiegyenlített. Stanislav Sesták gólja villámgyors kontraakcióból született: a szlovák játékos a sebességét, illetve a felezővonalnál amatőr módon beragadó védők ügyetlenségét, valamint Fülöp Márton megtorpanását kihasználva talált a kapuba.

A gyakori cserebere csak zűrzavart szült

A hátralévő időben Várhidi Péter többször is változtatott a felálláson, és a gyakori cserebere miatt nem lehetett folyamatos az amúgy is halovány játék.

Várhidi Péter megmondta, hogy a szlovákok elleni meccs még a kísérletezgetés jegyében telhet. Ezt a mérkőzést azért nehéz értékelni, mert kevés játékos szerepelt az eredeti helyén. Cipruson a magyar válogatott nem futballozott stílusosan. Kérdés, a kapitány miért kezdett a felesleges kísérletezésbe.

Korábban azt mondta, és mi ezt el is hittük: tavaly ezen már túljutott a csapat…