Kisteleki István MLSZ-elnök mától külföldi szakvezetőkkel tárgyal, s próbál olyan edzőre bukkanni, akinek a nevét nyugodt szívvel terjeszti majd az elnökség elé a január 15-i rendkívüli ülésen. Ha a szövetség első embere megfelelő szakembert talál a válogatott kispadjára, Várhidi Péternek felajánlja az U21-es csapat irányítását.
Vehetjük úgy is, hogy leváltották Várhidi Pétert?
Miért váltottuk volna le? Az elnökségi ülésen a küldöttek felhatalmaztak, hogy január tizenötödikéig keressek meg olyan külföldi szakvezetőket, és tárgyaljak velük, akiket jelölhetnék a kapitányi posztra. Lehet, ez az elhalasztott kinevezés arra enged következtetni, hogy időt akartam nyerni, de elhiheti, nem ez áll a döntésünk mögött. Az időpontváltozás Várhidi Péter javát is szolgálhatja. Szeretnénk, ha a kapitány európai közegben dolgozhatna a jövőben.
Miért, Várhidi Péter netán a balkáni körülményekre panaszkodott?
A kapitány kifogásolta, hogy az egyes edzőtáborok, összetartások során nem mindig volt ideális a csapat szállása, hol ezen, hol azon a pályán gyakorolt a csapat, így nem lehetett igazán előre tervezni. Ezekben egyébként teljes mértékben egyetértettem Várhidi Péterrel, és a jövőben többek között az ilyen apróbb problémák megoldása is feladataink közé tartozik majd. Ahhoz, hogy céljainkat megvalósítsuk, százszázalékos profizmus szükséges.
És melyek a célok?
A rövid távú például az, hogy a jövő őszi válogatott meccsek után harcban legyünk a vébéselejtezőcsoport továbbjutási helyéért.
Erre miért lenne nagyobb esélye a válogatottnak, ha külföldi edző ül a kispadon?
Nem mondtam, hogy több esélye lenne.
Nem tart attól, hogy Várhidi Péternek elege lesz a bizonytalanságból,
és még január tizenötödike előtt felmond?
Egyáltalán nem. Bár a kapitányi megbízatás ez év végéig szól, hosszú távú szerződés köti a szövetséghez.
Milyen munkát bízna rá, ha külföldi szakembert nevezne ki kapitánynak?
Felajánlanánk neki az U21es válogatott irányítását.
Ha nem talál jobbat és nevesebbet, Várhidi Péter marad, akkor az a „ha nincs ló, a szamár is jó” tipikus esete, nemde?
Miért lenne az? Amikor Csányi Sándor nemet mondott az elnöki tisztségre, és engem kértek fel, nekem sem volt ilyen érzésem.