délelőtt 11 órakor rendezte, öt ven mindenre elszánt szurkoló előtt. A tavaszról előrehozott három fordulóban, a 24 mecscsen nem volt összesen tízezer néző (az első fordulóban 2650, a másodikban 2976, a harmadikban 2900 volt az össznézőszám), mindössze 8526-an látták a mérkőzéseket. A találkozók átlagnézőszáma: 355.
Tragédia.
2. Nem ritkán a tartalékok tartalékjai játszottak
Az ősz elején több klub úgy gondolta, hogy a Ligakupában azok a labdarúgók szerepelnek majd, akik a bajnokságban csak elvétve játszanak. Ez nem lenne gond, hiszen többek között ezzel a céllal hívták életre a sorozatot, csakhogy a háttéremberek senkit sem érdekelnek. Ahogy közeledett az ősz vége, egyre inkább előtérbe kerültek a tartalékok cseréi, aztán pedig az ő helyetteseik. A legjobb példa erre a Fehérvár, amely megnyerte az őszi sorozatot. A Diósgyőr elleni döntő visszavágójának másnapján azonnal szabadságra küldték az összes profi játékost, valamint az edzőket, és a tavaszról előrehozott három mérkőzésen az NB III-as csapat labdarúgói szerepeltek. Nem csoda, hogy a piros-kékeknek csak matematikai esélyük maradt a továbbjutásra. Az Újpest az ősszel kezdett erősen tartalékosan, ám a csapat időközben kiesett a Magyar Kupából, így hangsúlyosabb lett a másik sorozat. Ettől kezdve a Megyeri útiak legjobbjai voltak a pályán, és két vereség után három győzelemmel, valamint egy döntetlennel tovább is jutott a csapat.
3. A nullszaldós mérleg már igen nagy bravúr
A már említett okok miatt a szurkolókat nem nagyon hozza lázba a sorozat. Ennek ellenére a meccseket a kiírás értelmében meg kell rendezni. Átlagos számítások szerint körülbelül 500 ezer forintba kerül egy esti Ligakupa-mérkőzés lebonyolítása. Ha több szurkoló kíváncsi az adott összecsapásra, emelkedik az összeg. Minimálisan 35 biztonsági embert kötelező alkalmazni a mérkőzéseken, ami azt jelenti, hogy mindjárt 350 ezer forint ugrik, a jegyek nyomtatása és árusítása 100 ezerbe kerül, s a találkozó rezsije (villany, víz, gáz) is kitesz 50 ezret. Átlagos jegyárakkal számolva a klubok maximum 300 ezer forintra tesznek szert, ami nem elég a költségek fedezésére. Ugyanakkor a televíziós közvetítések nyomán más forrásból származó bevételt is szét lehet osztani. A csapatok selejtezőkörönként 500 ezer forintot kapnak, és a további körök után is ennyi jár azoknak az egyesületeknek, amelyek túlélik a csoportkört. Vagyis ha visszaosztjuk ezt a félmilliót, akkor a legjobb esetben is csak nullára lehet kihozni egy ilyen mérkőzést. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a téli időszakban egy meccsen 500 ezer–2 millió forint közötti kár keletkezhet a pályákban…