Oláh Lóránt parádéja

Hiába játszott jól és főleg eredményesen a Kaposvár két hete az Üllői úton, hiába rúgott két gólt, a versenykiírás értelmében mégis a Ferencváros érkezett továbbjutóként a kaposvári visszavágóra. A döntetlen ugyanis a fővárosi, az alacsonyabb osztályban szereplő zöld-fehéreknek kedvezett.

Tán nem is volt véletlen, hogy úgy féltek a kaposváriak Lipcsei Pétertől, mint a tűztől. Prukner László, a hazaiak vezetőedzője nemegyszer harsogva követelte tanítványaitól, hogyha tehetik, ne hagyják szabadon a ferencvárosiak mármár veteránnak számító karmesterét. Lipcsei Péter ugyan keveset fut, mégis vitathatatlanul ő a nagy múltú csapat legjobb labdarúgója – ami persze bírálat is társaira nézve. S ami ennél is nagyobb baj, nincs gyors játékos a csapatban. Nem csoda, hogy az első félidőben a Kaposvár szinte átgázolt a Ferencvároson.

Oláh Lóránték olyan tempót diktáltak, amelytől a Fradi már rég elszokott az NB II-ben.

A 31. percben a tizenhatos előterében Szakály Péter egy testcsellel tisztára játszotta magát, majd a 16-oson álló Oláh Lóránthoz passzolt, aki a bizonytalankodó Dragóner Attila mellett kapura fordult, és a kimozduló kapus mellett 14 méterről, jobbal a jobb sarokba lőtte a labdát. Öt perccel később szintúgy Oláh volt a főszereplő, ezúttal kényszerítőzés után küldte a kapuba a labdát.

Noha a második félidőben valamelyest magára talált a fővárosi együttes, elsősorban Deme Imre játékának köszönhetően, de csak arra volt elég a lelkesedés s a nagyobb tűz, hogy Fitos László révén a 47. percben szépítsen. Bár Maróti Béla az egész mérkőzés során árnyékként követte Lipcsei Pétert, a ferencvárosi karmester jól játszott, igaz, csupán egyszer, a 80. percben villant meg. A kilátástalanabb futballt az egyébként jól játszó Dragóner Attila viselte nehezen, az utolsó pillanatban megsértette a játékvezetőt, s a kiválóan bíráskodó Arany Tamás kiállította a védőt.

A Kaposvár bizonyította, nem véletlen a jó bajnoki szereplés (az ötödik helyen áll az együttes), gyors, szervezett futballt produkálva, mentálisan is a Ferencváros fölé kerekedve jutott a nyolc közé. Míg az Üllői úton André Alves volt a főszereplő, a Rákóczi-stadionban Oláh Lóránt vitte a prímet, parádés góljaival térdre kényszerítette a Fradit.

Végül tehát nagy csatában, izgalmas mérkőzésen búcsúzott a Ferencváros a Magyar Kupától, a Gabona TransKaposvár pedig megérdemelten lépett tovább 4–3-as összesítéssel. A csapat ráadásul újfent igazolta, hogy szerény költségvetésből, ám tudatos csapatépítéssel sokra lehet vinni magyar körülmények között.