Felnőttek a Bikaborjak

Chicagóban a West Madison Street 1901-es szám alatt áll a United Center, a Bulls – és persze a Blackhawks NHL-hokicsapat – otthona, átellenben az egykori Chicago Stadium helyén elterülő parkolóval.

A régi, 1929-ben épített csarnokot 1993-ban lebontották, az új, a United Airlines nevét viselő, 175 millió dollárért épített, 21 177 nézőt befogadó arénát 1994. augusztus 18-án adták át, s ugyanazon év november 1-jén már le is leplezték a keleti bejárat előtt Michael Jordan bronzszobrát. A klubtulajdonos Jerry Reinsdorf egy szobrász házaspárt, Omri és Julie RotblattAmranyt bízta meg a munkával, s a kétszeres életnagyságú alkotás tényleg jól sikerült; azóta is a városba látogató, kosárlabdakedvelő turisták zarándokhelye. Más már nem is maradt a legendás időkből – Michael Jordan étterme a Lafayette Streeten bezárt, helyén vegyeskereskedés áll, a tíz évvel ezelőtt a várost uraló, minden terméket Michael Jordan, Scottie Pippen és Dennis Rodman arcmásával eladni próbáló óriásplakátok régen eltűntek.

Pedig a csapat nem rossz, az utóbbi három idényben bekerült a playoffba, sőt az idén tavasszal még ment is egy kört, s csak a főcsoport elődöntőjében kapott ki 4–2-re a Detroit Pistonstól.

Azóta csak erősödtek a „Bikaborjak”, olyannyira, hogy talán már nem is érvényes rájuk a Baby Bulls becenév. A rengeteg – az elmúlt négy-öt évben draftolt – fiatal felcseperedett, Luol Deng (22), Kirk Hinrich (26), Ben Gordon (24), Chris Duhon (25), Thabo Sefolosha (23), Viktor Hrjapa (25), Tyrus Thomas (21), Andrés Nocioni (27) húszas évei közepén vagy afelé araszolva már eléggé tapasztalt a nagyobb feladatok megoldásához.

Egy hét alatt három előszezonbeli Bulls-meccset látva – győzelem az Indiana Pacers és a Milwaukee Bucks ellen, vereség a Dallas Mavericks otthonában – megkockáztatható: nincs jobb csapat Keleten a Chicagónál. Legfeljebb hasonló erejű: a Boston Celtics és a Detroit Pistons. A Bulls mára a liga egyik legszigorúbban védekező alakulatává nőtte ki magát, de az „egyik” szócska el is hagyható.

A csapat ereje abban van, hogy Scott Skiles edző legalább tizenkét, csaknem egyenértékű játékost tud harcba küldeni. Ez tényleg a bőség zavara, amint az nem is egyszer feltűnt, főleg a Dallas elleni vereség alkalmával. Skiles nemigen tudja megtalálni az ideális ötöst, és bár előszeretettel hangoztatja, hogy januárig, februárig ráér kísérletezni, nem árt, ha idejében rögzítik: ki az alfa hím a falkában, kinek kell odaadni a labdát vészhelyzetben.

A playoffban átlagosan produkált 22 pont és 8.7 lepattanó alapján ezt a rangot Luol Deng, a szudáni születésű, Angliában gyerekeskedő s manapság a dárfuri népirtás megszüntetésének nemzetközi élharcosaként is gyakran emlegetett 206 centis bedobó vívhatja ki magának. A szénfekete srác a nyarat – már amikor nem turnézott az angol válogatottal, amellyel honfitársával, Ben Gordonnal együtt szerepelni szeretne a 2012-es londoni olimpián –súlyzózással töltötte, s a szakma a 2007–2008-as idényben azt várja tőle, hogy szupersztárrá érjen.

Nota bene: Gordon és Hinrich – utóbbi fehér létére úgy irányít, mint az NBA-ben kevesen – is majdnem az, Tyrus Thomas pedig egy-két éven belül az lehet.

Utóbbi valóságos zsákológép, és pillanatnyilag késhegyre menő harcot vív a kezdő ötös egyetlen, még kiadó posztjáért: a center-bedobó szerepköréért. A 206 centis, 96 kilós fiú ugyan erősödhetne egy kicsit, és nem ártana, ha két méternél távolabbról is eltalálná a gyűrűt – ennek érdekében a vakáció idején napi ötszáz tempódobás volt az önként vállalt penzuma –, de mindenki azt mondja, képességei alapján a határ a csillagos ég.

Hinrich, Gordon, Deng, Thomas – lassan az ötös fogat végére érünk. A csapat legtapasztaltabb embere a center létére csak 206 centis, de herkulesi izomzatú Ben Wallace. „Big Ben” 33 éves, de még mindig elsőrangú védekező specialista, sőt az előszezonban feltűnően sok pontot dobott.

A kispadról másfél csapatnyi harcos vethető be. Ha ki kell kapcsolni az ellenfél gólzsákját, ott van Sefolosha. Ha gólerős cserecenter kell, jön a draft egyik nagy fogása, a 213 centis, 125 kilós Aaron Gray. Négyes poszton a legendás teniszező Yannick Noah frissen draftolt 22 éves fiacskájától (a mama svéd szépségkirálynő), a Floridával kétszeres egyetemi bajnok Joakimtól várnak csodát, de tényleg csoda lenne, ha a szeleburdi, lófarkas srác maradandót produkálna. Az argentin olimpiai bajnok Nocioni nálam simán kezdene – a Pacersnek október 20-án dobott húsz pontja, négy triplája lenyűgöző volt –, Duhon luxuscsere irányítóban, szóval még az sem okozhat gondot, ha egyszerre hárman sérülnek meg, mint ahogy az előszezon utolsó meccsén a Bucks ellen történt.