Ha akadt ember, akit nem irigyeltek a kezdés előtti percekben, az a hangosbemondó volt, aki amolyan „mit sütsz kis szűcs”-féle nyelvtörőre vállalkozott, amikor felsorolta a kínai válogatott tizenhat tagját, továbbá a szakmai stábhoz tartozókat. De le a kalappal előtte: gyakorlatilag hiba nélkül futott végig a névsoron, hogy aztán a nyíregyházi csarnokot megtöltő háromezer néző hatalmas óvációja közepette hozzáfogjon a magyar együttes bemutatásához. A Pannon-kupa utolsó találkozóját, egyben döntőjét az ázsiaiak kezdték, méghozzá igen jól: hipp-hopp jött Vu Ven-csüan és máris vezetett a jövő augusztusi olimpia házigazdája. A részvételben egyelőre csak reménykedő magyar csapat sebtiben egyenlített; Görbicz Anitára hiába állítottak külön őrzőt mindjárt az elején, az első hazai gól az irányító nevéhez fűződött. Igaz, a hétméteres elvégzése közben senki sem lihegett a nyakában... Gyorsan, ötletesen és – ami a legfontosabb – eredményesen kézilabdáztak a mieink, alig telt el öt perc, 5–1-re elhúztak. Kína kínja csak fokozódott ezután, még véget sem ért az első félidő, de már rászámolhattak volna: Borbás Rita 25. percben esett találata után alakult ki a tízgólos különbség. Ennek a felvonásnak csupán egyetlen fájó momentuma akadt: Kovacsicz Mónikának egy ütközés során meghúzódott a hátizma, aminek következtében társaival ellentétben már ki sem jött a 20–11-es magyar előnnyel induló második játékrészre.
A folytatásban még nagyobb differencia alakult ki a csapatok között: amíg Magyarország tartotta a szintet és megdobta „szokásos” húsz gólját, addig Kína mindössze tízig jutott, röviden ennyi a 40–21-es diadal története. Valamivel bővebben annyi, hogy a decemberi világbajnokságra készülő válogatottunk remek játékkal kápráztatta el a publikumot (és talán Németh Andrást is). A dicséret tulajdonképpen az összes pályára lépő játékost megilleti, a negyven szerzett gól is jelzi, hogy a kínai falat gyakorlatilag akkor lőtték át, amikor csak akarták, a 21 kapott találat pedig önmagáért beszél. Hát még az utolsó 12 percben bemutatott védekezés, amikor mindösszesen kétszer rezdült meg Herr Orsolya hálója. Noha előzetesen többen is többet vártak Kínától, sokaknak csak az szúrt szemet, hogy a csapat egyik fele olyan mezben szerepelt, aminek egy név volt a hátán, a másikon meg a China felirat volt olvasható – csupán a Made in hiányzott...
A záró napon vastapsot érdemlő produkcióval kirukkoló magyar együttes végül százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a tornát, és tarolt a díjátadáskor is: a kupagyőztest megillető trófeán kívül a gólkirálynőnek, valamint a legkiválóbb kapusnak járó serleg is a házigazdák öltözőjébe került, előbbit Görbicz Anita, utóbbit Pálinger Katalin vihette haza.
Hasonló befejezést a franciaországi vb-n is szívesen látnánk...
