„Amikor kenyai színekben versenyeztem, mindig büszke voltam, amikor győzelmemkor felvonták a kenyai zászlót. Ha az amerikai lobogót vonják fel a tiszteletemre, ugyanolyan büszke leszek” – nyilatkozta még az 1500 méteres előfutamokat megelőzően Bernard Lagat.
A rendkívül szerény középtávfutótól szokatlan volt ez a nyilatkozat, de úgy látszik, érezte, mit tud. A döntőben egykori honfitársa, a csupán 18 éves Asbel Kiprop diktálta az iramot, de megszöknie nem sikerült tapasztaltabb ellenfeleitől. A hajrá a csöngetéskor indult, de még a célegyenes bejáratánál is bizonytalan volt, hogy nyer-e végre a világbajnokságokon és olimpiákon már három ezüstés egy bronzérmet begyűjtő Lagat. A 11 éve az Egyesült Államokban élő és két éve amerikai állampolgár futó meghatottan futotta a tiszteletkört.
Még egy arany került ezen a napon a tengerentúlra, a 100 méteres gátfutásban Michelle Perry (12.46) megvédte címét. Női négyszázon nem indulhatott a világranglistát vezető Sanya Richards, mert az amerikai bajnokságon gyengélkedett, és nem került be a csapatba. Távollétében nyílttá vált a küzdelem, de arra legfeljebb csak a brit szövetség vezetői számítottak, hogy Christine Ohuruogu lesz a győztes, aki már azon is meglepődött, hogy egyáltalán beválogatták hazája csapatába, hiszen csak néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt járt le egyéves eltiltása. Azért nem versenyezhetett, mert előzőleg másfél év alatt három „nem találása” volt, azaz nem tartózkodott azon a helyen, amelyet korábban a doppingellenőröknek megadott. Ohuruogu meghálálta a bizalmat, s hogy a meglepetés még nagyobb legyen, honfitársáé, Nicola Sandersé lett az ezüstérem.
1999 óta minden világbajnokságon ott volt a német diszkoszvetőnő, Franka Dietzsch, s korábban kétszer állhatott a dobogó legfelső fokára. Harmadik aranyát magabiztosan szerezte meg, már az első sorozatban eldöntötte a küzdelmet (66.61).
