A futballelit trónján

Az UFWC an nyit tesz, hogy Unofficial Football World Championships, magyarul nem hivatalos labdarúgó-világbajnokság. A szisztéma végtelenül egyszerű: az UFWC valóságos nemzeti válogatottakat ereszt ös sze egymással egy 1872 óta tartó, lényegében vég nélküli kihívásos párviadal-sorozatban, a profiboksz-világbajnoki címmec csek mintájára. Az éppen aktuális címmérkőzés győztese automatikusan világbajnok lesz!

Sokáig csak belügy volt a hatalmas focicsata

1872 azért a világbajnoki sorozat kiinduló pontja, mert akkor játszották az első hivatalos, nemzetek közötti mérkőzést: sajnos azonban Skócia és Anglia 0:0-s döntetlenre végzett, ezért nem lehetett világbajnokot avatni. Mivel akkoriban csupán ez a két válogatott létezett a világon, az UFWC szabályai szerint nyugodtan nevezhetjük az első nemzetek közötti mérkőzés győztesét nem hivatalos világbajnoknak.

Azaz nevezhettük volna, ha valamelyik fél nyer. Erre – mármint döntetlentől különböző eredményre – 1873. március 8-ig kellett várni, amikor Londonban Anglia 4:2-re megverte Skóciát, s így – jóllehet erről akkor a két csapat egyetlen játékosa vagy vezetője sem tudott – a történelem első UFWCvilágbajnoka lett.

Ezzel beindult a soha véget nem érő folyamat.

Az angolok nem sokáig őrizték a trónt: 1874-ben, szinte napra pontosan egy évvel később ugyanis 2:1-re kikaptak Glasgow-ban a skótoktól, ezért a cím átszállt az északi szomszédra.

1876-ig – mivel más válogatott nem létezett – mindez angol-skót, majd Wales és Írország színre lépésével brit belügy maradt. Tudniillik a „világbajnok” csapat sokáig nem volt hajlandó a szigeteken kívülről jött válogatottal megmérkőzni. Az angolok először 1909. május 29-én tették kockára „címüket” a csatornán innen való nemzeti együttessel szemben, ekkor Budapesten 4:2re legyőzték legjobbjainkat. Két nappal később, a visszavágón – szintén Budapesten – 8:2-rekaptunk ki, pedig azon a mecscsen Schlosser Imre is rúgott egy gólt…

A németek többször is elvették a dicsőséget

1931. május 16-án égszakadás, földindulás rázta meg Bécset: Ausztria – azaz a Sindelar vezérelte osztrák Wundermannschaft – 5:0-ra lelépte Skóciát, a címetakkor éppen védő brit nemzeti együttest, s ezzel először került át a szigetekről a kontinensre a trófea.

Aztán 1940. március 31-én, EK-mec csen, Budapesten 3:0-ra megvertük Svájcot, és először az UFWC történetében Magyarország lett a világbajnok. Sárosi doktor, a „Gyurka” két gólt rúgott, Sütő egyet, de fogalmuk sem volt arról, mekkora fegyvertényt vittek véghez, egy bizarr történelmi időszakban, amikor a Siegfried- és a Maginot-vonal mentén – egyetlen puskalövés nélkül – a Wehrmacht és a francia hadsereg pas szív részvételével javában tartott a „furcsa háború”.

Válogatottunk nyolc mérkőzésen át őrizte a virtuális világbajnoki címet, hogy aztán 1941. április 6-án, Kölnben Németországgal szemben elveszítse.

Viszonylag egyértelmű volt az eredmény: 7:0…

Hét hónappal később, 1941. november 16-án vis szaszereztük a „trófeát”, miután Zürichben 2:1-re legyőztük Svájcot.

Nem sokáig örülhettünk, a magyar válogatott a következő mec csén, 1942. május 3-án Pesten 5:3-ra kikapott Németországtól.

Harmadszor 1943. május 16án ünnepelhettük a világbajnoki cím megszerzését, ekkor Svájc 3:1-es genfi legyőzése adott okot az örömre – legalábbis az utókornak… Három sikeres címvédés után jött a hideg zuhany: 1943. november 7-én 7:2-es vereséget szenvedtünk Svédországgal szemben, ráadásul Budapesten.

A bosnyákok elleni meccsen is óriási a tét

1970. november 15-én válogatottunk 1–0-ra felülmúlta Svájcot, és ezzel negyedszer is megvolt az UFWC-serleg, amit az osztrákok és a franciák elleni címvédés után 1971. május 19-én vesztettünk el a bolgárok ellen Szófiában (0–3). Ám nem sokkal később, 1971. szeptember 25-én újra, ötödször is elhódítottuk a képzeletbeli trófeát, amikor Budapesten 2–0-ra legyőztük Bulgáriát.

Ezt követően a franciákat, a norvégokat és a máltaiakat kapott gól nélkül elintéztük, ám jött a 1972. január 12-i madridi, spanyolok elleni 1–0-s vereség.

Most hatnál tartunk, hiszen szerdán az a ritka eset fordult elő, hogy azt a válogatottat vertük meg 3–1-re – Olaszországot –, amely egyidejűleg őrizte a hivatalos (a FIFA által elismert) és a nem hivatalos (UFWC) világbajnoki trónt.

Hatodszor is ünnepelhettünk tehát. Miközben a FIFA senki által sem számon tartott, fals elvek alapján ös szeállított világrangsorában csak a 65. helyen állunk… Hiába hajtogatja Várhidi Péter kapitány, hogy a magyar válogatottnak jó ideig nem létezik tétmérkőzés, hiszen a 2008-as osztrák-svájci rendezésű Eb-re már csak matematikailag juthatunk ki, a szeptember 8-i, BoszniaHercegovina elleni Eb-selejtezőn igenis embertelen tét nyomasztja majd Gera Zoltánékat. A frissen megszerzett világbajnoki cím forog kockán. Aligha kétséges, hogy a www.ufwc.co.uk sokmilliós olvasótábora lélegzetvis szafojtva figyeli majd a közelgő csúcsmeccsel kapcsolatos híreket, elvégre nem mindegy, hogy a balkáni ország fennállása során először világbajnok lesz-e, vagy továbbra is legjobbjaink viselik a büszke címet.