A második negyedben léptek meg a szerbek. Mi volt ennek az oka?A második negyedben léptek meg a szerbek. Mi volt ennek az oka?
Az elrontott helyzeteinkből lőttek gólokat. Százszázalékos ziccereket hagytunk ki, olykor egy emberelőnyön belül többet is. Ráadásul hátrányban sem játszottunk jól, pedig ebben a szituációban különösen fontos, hogy senki se hibázzon, ha csak mást tesz, mint amit a társa vár, máris megvan a baj. Három háromnál esélyünk volt a vezetésre, négy háromnál az egyenlítésre, ám mindkétszer elhibáztuk a lehetőséget, emiatt húztak el a szerbek. Az elkövetett hibája után a játékos egy kicsit mindig késik, egy kicsit mélyebben van a vízben, ami védekezésnél nagy hátrány.
A mérkőzés elején semmi sem utalt a keserű végre.
Valóban. Felpörgött a csapat, ám amikor elhúztak a szerbek, nekünk semmi sem sikerült. Ráadásul kilenc góljukból öt Szécsi Zoli kezéről ment be, ez sok volt a csapatnak, elszállt a játékosok önbizalma.
Rutinos, sok csatát megélt játékosok hogyan veszíthetik el az önbizalmukat?
Ha érzed, hogy erősebb az ellenfél, akkor oda a magabiztosságod. Ráadásul a rutinos játékosok hibáztak, így nem volt támasza a csapatnak. Hozzátenném: képtelenség úgy játszani, hogy elfogynak játékosaink. Az egyik el sem jött, a másik hazautazott, a harmadik pedig az első félidő után nem tud játszani. Biros Péterrel és Varga Dénessel készültünk, nekik azonos a posztjuk, a döntőben Dénes nem is játszott, Pétert sérülése hátráltatta.
