Ötkarikás álmok

2008. 08. 08., este 8 óra 8 perc. A kínaiak szerencseszámának, a nyolcasnak a jegyében egy esztendő múlva az ünnepélyes megnyitóval hivatalosan is elkezdődnek a XXIX. nyári olimpiai játékok Pekingben. A helyiek szerdán országszerte több tucat ünnepséget tartanak a jeles nap alkalmából – a legnagyobb rendezvényre a Tienanmen téren kerül sor, ahová tízezer embert, köztük a világ valamennyi olimpiai bizottságának a delegációját várják (a MOB-ot Kamuti Jenő főtitkár, Molnár Zoltán ügyvezető igazgató és Nagy Zsigmond nemzetközi és jogi igazgató képviseli).

A gigantikus játékokra készülő kínaiak megadják a módját a ceremóniának, nem lehet kérdéses, a sportolók alig várják, hogy testközelből tapasztalják meg a pekingi őrületet. De vajon hány magyar sportoló képviseli majd a színeinket? Óriási kihívást jelent már a kvalifikáció megszerzése is, hiszen korábban sosem látott versengés folyik a helyekért. A szakszövetségek összesített számításai alapján 234–258 között lehet versenyzőink száma, s ők 11-12 aranyéremmel, 22-24 medáliával, 196–233 olimpiai ponttal térhetnek haza. Az előző játékokon, 2004-ben Athénban 215 sportolónk vett részt, a magyar termés pedig 17 érem – köztük 8 arany –, s 144 pont volt.

Az athéni eredményt és a pekingi vágyakat összehasonlítva feltehetjük a talán naivnak tetsző kérdést: valóban ennyivel jobb lett az elmúlt esztendőkben a magyar sport? Persze a szövetségek kikben bízzanak, ha nem saját klasszisaikban, nyilvánvalóan csak optimistán érdemes hozzáállni a munkához – még akkor is, ha az elvárt számok nem anynyira a realitást tükrözik, hanem kimondva-kimondatlanul afféle lobbimunkára, pénzgyűjtő akcióra, „aranyesélyes, őt kiemelten érdemes támogatni!” hangzatú felhívásra is utalnak.

Minden porcikánkkal szeretnénk magyar érmeket – mit szeretnénk – bármit megadnánk értük! – reálisabban nézve azonban a fentebb felsoroltaknál várhatóan jóval kevesebbel kell majd beérnünk. A hazánkat jellemző gazdasági és társadalmi válság nyilvánvalóan a sportra is jelentősen kihat (mire nem?), ezért a szociológiai, valamint érzelmi húrok pengetése helyett inkább nézzük, most, 2007-ben kire, kikre mondhatjuk: igen, ők odaérhetnek.

A szakszövetségek közül kilenc – atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, kajak-kenu, öttusa, úszás, vízilabda, vívás – vezetősége számol azzal, hogy aranyérmet szerez Pekingben – közülük a kajak-kenu tervez többel, szám szerint háromnéggyel. Így jönne ki az álom 11-12 arany. De szép lenne!

Igen ám, de ha nevesíteni kell… Az olimpiáig ugyan még számos erőpróba, köztük kvalifikációs világbajnokságok vannak még hátra, mégis, ha vb-szemüvegen keresztül vizsgálódunk, árnyaltabb a kép. Athén óta a dzsúdós Braun Ákos (2005), az úszó Cseh László (2005), a vívó Nagy Tímea (2006), a Varga Tamás, Hirling Zsolt evezősduó (2005), a női vízilabdacsapat (2005) és a többek között a Szegeden taroló kajak-kenu válogatott tagjai állhattak a világbajnoki dobogó legmagasabb fokára olimpiai számban. Sehol egy atléta, birkózó vagy öttusázó, csak hogy a magukat aranyesélynek tartókat említsük. De azt is érdemes megemlíteni, hogy Braun Ákos a siker óta finoman fogalmazva önmaga formáját keresi, Cseh László az idén nem bírt a „földönkívülivel”, a pechjére a vegyes számokban is induló s legyőzhetetlennek tűnő, Mark Spitz rekordjára (7 arany egy olimpián) hajtó amerikai Michael Phelpsszel, valamint a Faragó Tamás-éra után a női pólósok is lejjebb adták, negyedikként zártak Melbourneben. Ettől függetlenül persze mindegyikükben ott van a lehetőség – és akkor még nem beszéltünk a triplázásra készülő, erejét a napokban éppen a Világliga-döntőjében demonstráló férfi pólóegyüttesről, a világ élvonalába tartozó női kézilabdacsapatról, a vb-2. öklözőről, Bedák Pálról, az öttusázókról, Vörös Zsuzsannáról, Horváth Viktorról, a stuttgarti világbajnoki aranyra hajtó tornászról, Berki Krisztiánról, aki a szakemberek szerint ha valóra váltja tervét, Pekingben favorit lesz.

Szigorúbb önmagunkkal is ellentmondásba keveredve reménykedünk tehát. Abban ugyanis nincs vita, hogy vannak kiemelkedő sportolóink, akikben a globális konkurencia ellenére is bízhatunk. Csak már 2008. 08. 08. este 8 óra 8 percet írnánk!

A centit mindenesetre vágjuk…