Mindenki mindenkiért

A Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián összeállítású gárda különleges helyet foglal el a párbajtőrmezőnyben. Minden tagja harminc év feletti kitűnő vívó, többen közülük időtlen idők óta egy csapatban küzdenek, s ami a lényeg: remek szezonjuk van. Tavalyi Európa-bajnoki címüket a múlt héten Gentben simán védték meg. Európa-bajnoki aranyukkal nagyon jó pozícióba hozták magukat az olimpiai kvalifikációs ranglistán. Ha az őszi világbajnokságon a négybe jutnak, már Pekingben érezhetik magukat.

Másutt sokkal nagyobb volt a jövés-menés

„Fegyelmezettek vagyunk, nem nagyon hibázunk, a szakvezetők meghallgatják és felhasználják a véleményünket – foglalja össze a lényeget a legidősebb, a 37 éves Kovács Iván. – Az Eb-n látszólag könnyű győzelmeink voltak, de belülről azért nem tűnt ilyen egyszerűnek. Nehéz évadon vagyok túl egyéniben, hálás lehetek, hogy egyáltalán beválogattak. Tizenegy évig én voltam a befejező ember, most biztos tartalékként jellemezném magam. Ez van. De azt kell mondanom, amikor Boczkó Gábor beköt, az jó érzés számomra, biztos kezekben van a befejezés.”

Kulcsár Krisztián az idén verekedte vissza magát a csapatba. Az athéni olimpia után a munkával és a családdal járó elfoglaltságok háttérbe szorították a vívást, és bár edzegetett, versenyzett, úgy érezte, nem tud motiváltan végigcsinálni még egy olimpiai ciklust. Aztán tavaly valami megváltozott.

„Elkezdtem érezni, hogy közeledik az olimpia. Nagybátyám, Kulcsár Győző szövetségi kapitány mesélt nekem a Világkupa-versenyekről, és elszorult a szívem. Már másnap vívtam volna. Aztán lenéztem a vébé előtt a tatai táborba, edzettem a többiekkel – és jól ment! A srácok is biztattak, hogy próbáljam meg, a kapitány pedig azt mondta, a csapatnak szüksége lenne egy jó Kulcsár Krisztiánra. Elkezdtem futni, erőteljesebben edzeni, leadtam tizenhárom kilót, és az idén sikerült visszakerülnöm a csapatba” – meséli Kulcsár Krisztián, aki érzi azt a könnyedséget, hogy már nem a sporttól függ az egzisztenciája. Igaz, éves szabadsága terhére jár a versenyekre. És hogy mi a véleménye a csapat idei produkciójáról?

„Jól állunk a kvalifikációban, ezt pedig a fegyelmezett, nyugodt hozzáállásnak köszönhetjük. Erősek vagyunk mentálisan, mindenki jó külön-külön is, sorozatban tudjuk hozni az eredményeket. Más csapatoknál sokkal nagyobb a jövés-menés, mi kisebb változásokkal beálltunk az elmúlt tizenöt évben” – láttatja a jó sorozat hátterét Kulcsár Krisztián.

Nem kell mindjárt lecserélni a vesztest

Imre Géza szerint is élvezni kell a sikereket, de…

„Most előre kell nézni, hiszen olimpiai terveink vannak. A kontinensviadalon jól ment, néha kis szerencsénk volt, jó ágra kerültünk, de az is igaz, hogy megdolgoztunk érte a szezonban. Ismerjük egymás rezdülését, tudjuk, hogy azért, mert valaki kikapott, még nem kell lecserélni. Van olyan, hogy az adott ellenféllel szemben egyszerűen nem megy neki, de ez nem jelenti azt, hogy fáradt vagy dekoncentrált” – elemez Imre Géza, aki örülne, ha a vb-n végre összeakadnának a franciákkal, az ugyanis csak a döntő környékén lehetséges, ami már „kvótagyanús” eset lenne. Ahogy a többiek, ő is bízik Boczkó Gábor lehengerlő formájában.

„Biztos pont, mi pedig próbálunk hozzá felnőni. Ivánnak is voltak ilyen évei, amikor nyugodtan ülhettem az utolsó asszó közben. Főleg akkor, ha némi előnyt szereztem előtte. Sajnos most az olaszok ellen nem sikerült, mérges is voltam magamra” – gyakorol önkritikát Imre Géza.

Az egyöntetűen magasztalt Boczkó Gábor a barátokkal és egy 120 lóerős Ducati 749-es motorrral tölti a szabadságot.

„Azért vigyázok magamra, s betartottam a fokozatosság elvét, mire ilyen erős motorra ültem – magyarázza Boczkó Gábor, aki szerényen beszél csapaton belüli pozíciójáról. – Harminc évemmel én képviselem a fiatalos lendületet... Persze jó úgy odaállni a pástra, hogy tavaly és az idén is én gyűjtöttem a legtöbb Világkupa-pontot, némelyik ellenfelemen érzem is a tiszteletet. Ivánnal ketten megoldjuk a hajráember szerepét. Az Európa-bajnokságon az olaszok elleni elődöntőben idegbajt kaptam volna, ha tétlenül kell néznem az utolsó asszót. Fegyverrel a kézben viszont nem idegeskedtem akkor sem, amikor megszorongattak. A versenyeken figyeljük egymást, ha kell, beavatkozunk. Ebben nagy segítség, hogy Kulcsár Győző kemény edzéstervei miatt nagyon sokat vagyunk együtt.”

Peking után biztosan új időszámítás kezdődik

Ami most a rutinos gárda erőssége, az a jövő problémája lehet a férfi párbajtőrben.

„Ha az olimpia után néhányan befejezik, hirtelen nagy lyukat kell majd betömni, ami nem lesz könnyű” – kommentálja a felvetést Imre Géza.

Persze addig még vár egy-két csata a négy fegyverforgatóra. Szentpéterváron, Pekingben…