Nem jött össze a női álomdöntő

A női egyes első elődöntője nem hozott sok izgalmat. Szegény Ana Ivanovics mindent megpróbált, de levegőhöz is alig jutott a ránézésre nála kétszer nagyobbnak tűnő Venus Williams ellen az első szettben, és végül 6:4, 6:2-re kapott ki. Úgy tűnt, hogy a torna másik nagy esélyese, Justin Henin is hasonlóan sima meccset játszik a Marion Bartolival. Az első játszmát mindössze 22 perc alatt megnyerte 6:1-re, de a másodikban megizzasztotta őt francia ellenfele. A hét bréket hozó, fordulatos szettben (7:5) végül a francia egyenlíteni tudott, és ez annyira megtörte a belga világelsőt, hogy a harmadik szettben reménytelen küzdelmet vívott. Bartoli már 5:0-ra is vezetett, és végül 6:1-gyel hozta a döntő felvonást.

Szombat délután három órakor így a pályafutása csúcsára jutó Bartolival kell megküzdenie a torna amerikai favoritjának.

A férfiaknál a hetedik helyen kiemelt, cseh Tomás Berdych csak az első játszmában tudta megszorítani az előző két fordulón egyaránt ötszettes küzdelemben keresztülvergődő spanyolt, utána úgy pukkadt ki, mint egy luftballon.

Berdych Nadal első adogatójátékában rögtön két bréklabdához jutott, bár nem tudta kihasználni őket. Amikor pedig a spanyol elvette a szerváját, rögtön visszabrékelt, és általában is jól támadta meg ellenfele adogatásait, így nemcsak tartotta a lépést Nadallal, de el is léphetett volna tőle. A játszma közepére azonban mindketten megtalálták az adogatásaikat (ez a szeles időben, amelyre panaszkodtak is a találkozó után, eltartott egy darabig), így viszonylag gyorsan jutottak el a rövidítésig. Ott azonban Nadal kiváló szervákkal lesöpörte a csehet a pályáról, és behúzta a számára oly fontos első szettet.

A minden megnyert labdamenettel egyre magabiztosabb spanyol ellen ugyanis csak tökéletes mentális állapotban lehet hátrányból fordítani, a 21 éves Berdych pedig technikailag szinte mindent tud (már-már Roger Federerhez szokás hasonlítani), pszichésen azonban még nem elég erős Nadal legyőzéséhez. Az elveszített tie-breakre például ráment az első adogatójátéka a második szettben, ellenfele pedig onnantól már nem engedte felzárkózni. A harmadikban ennyi ellenállást sem tudott kifejteni, láthatóan elment a kedve is a játéktól.

A világelső Roger Federer sokáig nem teniszezett valami meggyőzően Juan Carlos Ferrero ellen, aki viszont minden dicséretet megérdemel: a legkevésbé sem illetődött meg, hátrányban is bátran, kitartóan játszott, és ha egy picit szigorúbbak vagyunk a svájcival, azt is mondhatjuk, helyenként a spanyol teniszezett szebben.

Federer ellen azonban édes kevés „helyenként szépen” játszani. A torna toronymagas esélyese ugyan hibázott párszor (az elmúlt évben mintha rászokott volna erre), de amikor az első szettben elvesztegette brékelőnyét, utána ellenállhatatlan volt a rövidítésben, majd mikor Ferrero egy jól időzített brékkel ellopta tőle a második szettet, lesöpörte őt a pályáról a következőben, és a negyedikben is hiába játszottak itt-ott szoros gémeket, amikor arra a legnagyobb szüksége volt, mindig előhúzott valami zseniálisat a tarsolyából. Így aztán hiába küzdött példásan a spanyol, Federer 6:3-ra megnyerte az utolsó játszmát is.

Elődöntőbeli ellenfele Richard Gasquet lesz, a francia 214 perces, roppant izgalmas maratonin győzte le az amerikai Andy Roddickot.

A másik ágon Novak Djokovics és Markosz Bagdatisz ennél is hosszabb csatát vívott: végeláthatatlan labdamenetek és örökkévalóságig tartó tie-breakek után 4 óra 59 perces gigászi küzdelemben, a döntő játszmában 5:5 után brékelve Djokovics győzött. A szerbtől a jóval hamarabb végző, ráadásul utolérhetetlen kondíciójú Nadal ellen ezek után csoda lenne a döntőbe jutás.