Élet futball nélkül

Van már csapata?Van már csapata?

Noha szabadon igazolható vagyok, még nincs – felelte Sebők Vilmos. – Persze nem tartok attól, hogy végül nem kelek el, már csak azért sem, mert ajánlatokból nincs hiány. Habár meglepődve tapasztaltam, hogy külföldről nagyobb volt az érdeklődés, mint itthonról. Többek között hívtak Kínába, Lengyelországba és Ciprusra is.

Kínába a kislánya miatt nem utazott

Most miért nem, mondjuk, a kínai mobilján értem utol? Ott jól megszedhette volna magát.

Ebben igaza van, csakhogy Ázsia merőben más világ. Kislányom, Bodza mindössze nyolc hónapos, így nem vállaltam ezt a kalandot. Harmincnégy esztendős vagyok, a család már fontosabb számomra a pénznél. Úgy számolom, két jó évem lehet még a magyar élvonalban, a célom, hogy azt nyugodtan, élvezettel futballozzam végig.

Már ha talál magának csapatot.

Szerintem találok.

Mit gyanít, miért nem kapkodnak ön után?

Egyrészt tavaszi bokatörésem miatt – amely egyébként annyira szépen gyógyul, hogy két héten belül már teljes értékű munkát végezhetek –, másrészt, és ezt kár lenne tagadni, sokan azt sem felejtik el, hogy Zalaegerszegről idő előtt kellett távoznom. Egy labdarúgónak sem jó ajánlólevél, ha felbontják a szerződését… Hozzáteszem, a mai napig megalapozatlan döntésnek tartom, hogy Sebők Józsefet és engem elküldtek. Övön aluli ütés volt az, sosem bocsátom meg Nagy Ferencnek.

Feltehetőleg a kubelnök is haragudott önre, ha eltanácsolta. Tényleg, miért is?

Meggyőződésem, erőfitogtatás volt ez a részéről, csak meg akarta mutatni, hogy az együttes legnevesebb tagjaihoz is hozzá lehet nyúlni. Nem mintha örülnék neki, de az eredmények azt bizonyítják, hogy száműzésünk után sem javult a ZTE teljesítménye. Sőt: a többieket is sokkolta a menesztésünk, amikor elbúcsúztunk tőlük, nem túlzok, olyan volt a hangulat az öltözőben, mint a hullaházban.

Az összes egerszegi számot törölte a telefonjából?

Három és fél évig szerepeltem a kék-fehéreknél, ezt nem lehet egy gombnyomással eltüntetni. Sok barátom él a városban, többükkel rendszeresen beszélek. Ami különösen jólesett, az a korábbi elnök, Lang József megkeresése volt: távozásomat követően felhívott, és megköszönte, hogy kétezer-négy tavaszán hozzásegítettük a gárdát a biztos bentmaradáshoz. Az év januárjában Waltner Róbert és Sebők József társaságában igazoltam Zalaegerszegre, akkor vette át a csapat irányítását Gellei Imre, és az addig utolsó helyezett ZTE végül úgy zárt kilencedikként, hogy időközben még a hetedik helyre is felkapaszkodott. Az akkori vagy jelenlegi elöljárók közül másnak nem jutott eszébe, hogy érdeklődjön irántam, holott azt például megkérdezhetnék, hová küldjék a bronzérmem.

Úgy érzi, jár önnek?

Hogyne járna! A huszonegyedik fordulót követően köszöntek el tőlem, tettem annyit az együttesért, hogy felhívjanak: Vili, kérsz egy bronzérmet? Jobb helyeken legalábbis így működik a dolog.

Zselés haja miatt élcelődnek vele

Nem gondolt arra, hogy önben van a hiba?

Egerszegről elzavarták, a válogatottban egyedül anynyi kritikát kapott, hogy az az egész csapatnak elég lett volna, az ellenfél szurkolói gyakran köszörülik önön a nyelvüket… Folytassam?

Nem szükséges, mindezzel magam is tisztában vagyok. Akik nem ismernek, azoknak bizonyára nem tetszik, hogy eddigi pályafutásom során mi mindent értem el, hogy Porschéval járok, hogy hosszú a hajam, ráadásul zselézem, és még én is folytathatnám. Sokak szemében negatív figura vagyok, a rajtam élcelődők a külsőségek alapján ítélnek meg, s nem azt nézik, hogy azért a Porschéért annyit gürcöltem Németországban, mint egy állat, s nem különböző okosságok révén tettem szert rá – ahogy az Magyarországon szokás. Ja, és az autót már hat éve használom. Amúgy nyugodt, jóindulatú ember vagyok, aki ismer, tanúsíthatja. Bárki végigkérdezheti eddigi edzőimet, állítom, egyikük sem mondja, hogy nehezen kezelhető, arrogáns játékos vagyok.

Attól eltekintve, hogy jövője még bizonytalan, most ott tart, ahol ebben a korban tartania kell?

Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi sikerben lesz részem; hogy mást ne mondjak, három esztendeig futballoztam a Bundesligában, részt vettem egy olimpián, voltam magyar bajnok, és ötvenkétszer játszottam a válogatottban. Meglehet, mi több, biztos, hogy többre is vihettem volna, de minden gyereknek azt kívánom: érje annyi öröm a pályán, mint engem. S érje annyi bánat is, mert a kudarcok teszik igazán erőssé az embert.

Önnek miből jutott több?

Örömből, ez egyértelmű.

Hogy teljes legyen a boldogsága, már csak egy csapat hiányzik.

Méghozzá egy pesti vagy Pest környéki. Tudja, a család miatt. Más kérdés, hogy nincs nagy választék.

Az Újpest hívását azonnal elfogadná

Kézenfekvő lenne az újpesti folytatás, mégiscsak ott futott be.

Amióta hazajöttem, ennek ugye három és fél éve, senki sem keresett a Megyeri útról. Újpesten lettem valaki, onnan kerültem be a válogatottba, nem csoda, hogy szívügyem a klub. Az viszont fáj, hogy egy telefonra sem méltattak, pedig az első hívó szóra igent mondtam volna.

Tegyük fel, holnap megcsörren a telefonja, és megkérdik: lenne kedve újra lila-fehérben futballozni?

Ezt ne tegyük fel, mert nem vagyok az a típus, aki ajánlgatja magát.

Ha nincs más, az NB II, netán ausztriai levezetés nem érdekli?

Egyik sem vonz. Még két év a legmagasabb szinten, aztán tényleg vége.