A mester felfedezettei

Sven-Göran Eriksson arról volt híres, hogy a hályogkovács biztonságával szerződtetett olyan labdarúgókat, akik ugyan már korábban is letették névjegyüket, de igazán nagy sztárokká a szemüveges svéd keze alatt értek. Íme, néhány legendás Eriksson-igazolás!

HERNÁN CRESPO (Parma – Lazio, 2000)

Erikssonnak csúcsminőségú csatárra volt szüksége, miután 2000-ben elnyerte a scudettót és az Olasz Kupát is a Lazióval. Az argentin válogatott frontembere már a Parmánál is bizonyított a Serie A-ban, de igazán akkor vált világsztárrá, amikor a Stadio Olimpico kedvence lett 54 mecscsen rúgott és fejelt 39 Laziogóljával.

MARCELO SALAS (River Plate – Lazio, 1998)

Salas olyan kirobbanó formát mutatott a chilei válogatottban a franciaországi vb-n, hogy fél Európa versenybe indult az „El Matador” megszerzéséért. Eriksson mindenkit megelőzött, és Salas nem is okozott csalódást 74 meccsen lőtt 41 góljával. A negyvenegy közül az egyikkel a rómaiak legyőzték a Manchester Unitedet az 1999-es európai Szuperkupa-döntőben Monacóban.

CLARENCE SEEDORF (Ajax – Sampdoria, 1995)

A zseniális holland vándormadár húszévesen éppen megnyerte a Bajnokok Ligáját az amszterdamiakkal, amikor Eriksson lecsapott rá. Seedorf átrepült Genovába, s bár csak egy szezont töltött a Luigi Ferraris Stadionban, olyan parádésan futballozott, hogy a következő évadban egy igazi sztárcsapat, a Real Madrid szipkázta el.

JONAS THERN (Malmö – Benfica, 1989)

A legnagyszerűbb svéd középpályás karrierje akkor kezdett kiteljesedni, amikor Eriksson Liszszabonba csábította a svéd Aranylabda (Guldbollen) 22 éves védőjét. Három év alatt a kontinens legjobbjai közé emelkedett a Tejo partján, és senkit sem lepett meg, hogy az SSC Napolin keresztül az AS Romához, majd a Rangershez vezetett az útja.