Párizsi triplázók

í „Minden teniszezőnek van gyenge pontja, de neki, legalábbis salakon, mintha nem lenne” – ha valakiről minden idők egyik legjobb salakjátékosa, Guillermo Vilas mondja ezt, az már jelent valamit. Rafael Nadal azonban lassan túl is szárnyalja az argentin legendát – és mindenki mást is. Miután a Roland Garros vasárnapi döntőjében ismét legyőzte a világelső Roger Federert, egyre inkább úgy tűnik, sohasem látott magasságokba emelkedhet salakon. 1914 óta ő a második teniszező, aki egymás után háromszor lett Párizs bajnoka, rajta kívül ez csak Björn Borgnak sikerült. A svéd zseni végül csak hat Roland Garros-elsőségnél állt meg, de egyáltalán nem kizárt, hogy Nadal könnyedén utoléri: Borg 22 esztendős volt harmadik párizsi győzelmekor, a spanyol 21, és egyelőre Federert leszámítva nincs ellenfele a mezőnyben. A svájci pedig láthatóan nem boldogul vele. Ráadásul 21 győzelem mellett még nem kapott ki Párizsban, 2005 áprilisa óta, 89 mérkőzés során mindössze egyszer szenvedett vereséget salakon – épp Federertől Hamburgban, de akkor saját bevallása szerint már rettenetesen fáradt volt.

És csak egyre jobb lesz.

„Nem is a Grand Slamgyőzelmek a legfontosabbak a számomra, hanem hogy érezzem, ahogyan fejlődöm – vélekedett Nadal. – Ha folyamatosan javulok, az meghozza a Grand Slameket is. Mindennap száz százalékot adok ki magamból az edzéseken, hogy még jobb lehessek. Úgy gondolom, többet tudok, mint mondjuk csak tavaly ilyenkor. Fel tudok jönni a hálóhoz, agresszívebbek a tenyereseim, és a fonákom is kezd alakulni.”

Az persze egyáltalán nem biztos, hogy Nadalból is Federer-szintű, azaz minden borításon kiváló teniszező válik. Legnagyobb riválisa például nem is ajánlja neki különösebben, hogy eltérjen a bevált recepttől.

„Ha változtatna a stílusán, már nem lenne verhetetlen salakon, míg a mostani egyedi játékával nem lehet legyőzni” – vélekedik Federer, akinek csakhamar alkalma lesz megtapasztalni, füves pályán hol tart a rohamosan fejlődő Nadal.

Két hét múlva ugyanis kezdődik a wimbledoni bajnokság, éppen fordított előjelekkel, mint a Roland Garros. Füvön Federer az egyeduralkodó, a tavalyi fináléban épp Nadalt győzte le, akinek azonban – egy spanyol teniszezőtől meglepő módon – éppen a brit trófea a leghőbb vágya.

Miközben Rafael Nadalra lassan csak salakkirályként hivatkozunk, a hölgyeknél Justine Henint véletlenül sem hívja senki salakkirálynőnek. Pedig ha Grand Slam-tornára kerül a sor a vörös borításon, a belga fölénye talán még nyomasztóbb, mint spanyol kollégájáé.

Elég megnézni Henin eredményeit az idei Roland Garroson. Hogy szettet nem nyert ellene senki, az lassan nem újdonság, hiszen így volt ez tavaly is. Egészen pontosan a 2005-ös nyolcaddöntő óta nem veszített játszmát Párizsban, miközben egyhuzamban háromszor lett első, megismételve Szeles Mónika 1990 és 1992 közötti eredményét. A belgának emellett van egy negyedik bajnoki címe is 2003ból, ráadásul mind a négy döntőjét simán, két szettben, nyolcnál több játékot egyszer sem veszítve nyerte.

De vissza az idei eredményekhez! A fináléban a szerb Ana Ivanovics három játékot nyert meg Henin ellen, az elődöntőben Jelena Jankovics négyet kapott. A jó erőben lévő Serena Williams összehozott hetet, de neki sem volt esélye megszorítani a hihetetlen magabiztossággal teniszező világelsőt. A többiekre pedig szót sem érdemes vesztegetni – a korábbiak nem voltak nehéz meccsek.

„Salakkirálynő? Jól hangzik… – mosolyog Henin. – Kislánykoromban mindig arról álmodoztam, hogy nyerek Párizsban, de az, hogy négyszer lettem első, mi több, háromszor egyhuzamban, és kétszer szettveszteség nélkül, egyszerűen csodálatos.”

Persze a belga nem csak a salak királynője: az elmúlt másfél évben ahányszor csak elindult Grand Slam-versenyen, minden alkalommal bejutott a döntőbe. Nyernie csak Franciaországban sikerült.

„Tökéletesen otthon érzem magam Párizsban – mondja. – Hiába győztem már négyszer, ezután is úgy megyek majd fel a pályára, hogy a legjobb akarok lenni. Nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy mindent elkövetek az elsőségért, akárhányszor csak idejövök.”