A meccs utáni mester – az más.
Semmi csámcsogás, semmi idegesítő allűr – legalábbis a semleges szemlélő számára semmi, mert feltételezem, egy Chelsea-, Arsenal- avagy Liverpool-rajongó azért így is talál rajta fogást, de most ez mellékes… –, és bizony nagyon is rendjén van, ahogyan a futballedzők lovagja a profi futball filozófiáját, illetve a labdarúgói mentalitást ecseteli. Az ember sok mindent megért abból, ami a minőségi futballt jellemzi, speciel azt is, hogyan lehetséges az, hogy a Milantól elszenvedett csúf vereség, a Manchestert már-már gyászba borító BL-kiesés után a csapat nem száz, hanem száztíz százalékos motiváltsággal futballozik. Sir Alex Ferguson (persze húsz évnyi manchesteri tapasztalattal a háta mögött) rutinos játékosaira, Ryan Giggsre és Paul Scholesra bízza, hogy tegyenek rendet a társak fejében (a Manchester City ellen kiizzadott győzelem azt mutatja, hatásos volt a módszer), nem emészti magát a már megtörtént kudarcon, csak előre néz (ezzel egyszersmind leveszi a nyomasztó felelősség terhét a futballisták válláról), és soha nem becsüli le az ellenfelet, azaz például a nagy rivális Chelsea mai mérkőzése apropóján sem kérleli az Arsenalt, tegyen meg mindent a győzelemért, hogy az MU már ma ünnepelhesse a bajnoki címét.
„A meccset nem nézem, ha szép idő lesz, akkor inkább elmegyek golfozni. Nem a végeredmény a lényeg, mert ha győz a Chelsea, akkor Londonban nyerjük meg a bajnokságot a szerdai, egymás elleni mérkőzésen” – mondta Sir Alex a mai, számára is sorsfordítónak mondható Arsenal–Chelsea rangadó kapcsán, és kérem szépen, ennél nemesebben nem is lehet nekifeszülni a futballnak.
Csak az a francos rágózás ne lenne…
Legfrissebb hírek
