Egyszerű csoda

Nem olyan nagy baj az, hogy sok az NB I-es csapat Budapesten - amilyen sanyarú a helyzet Magyarországon futballügyben, annak is örülni kell, hogy van hová meccsre járni.

Az pedig, hogy bánatosak a szotyolaárusok a stadionok környékén, mert nem olyan nagy a forgalom, mint a legendás időkben, nem érzelmi, hanem gazdasági kérdés: ahol nem jó a játék, ott nemigen ropogtatnak. Úgyhogy mindegy is, hogy hol van élvezhető futball, a lényeg az, hogy ne rombolják a játékot: épüljön pálya Pesten, vidéken, s ha úgy hozza a sors, akkor legyen öt csapat emitt, kettő amott, és ne néhány tollvonás határozza meg, mitől jó a futball, hanem a produkció.

Mostanság Debrecenben láthatunk honi szinten minőségi focit, s ha rendezett lenne mifelénk a futballvilág, akkor most nem is kellene utánalapozni a históriás könyvekben: ugyan miféle csoda lehet az, hogy egy vidéki klub háromszor egymás után bajnoki címet ünnepelhessen mifelénk? Ha egy csapat jó, akkor természetes, hogy aranyéremre esélyes.

Persze, azért van mindez így, mert a százhat éves magyar labdarúgó-történelem során csupán hat vidéki csapat szerzett (szerezhetett...) kilenc aranyat - és ez a statisztika azért mellbevágó. Egészségesebb lenne, ha a szám a jövőben csak nőne, hiszen a "több város, több bajnoki cím" tétel egyben jelezné azt is, hogy Magyarország futballtérképén egyre kevesebb a fehér folt.

A debreceni példa adhatna lökést más régióknak is. Ha másért nem, hát azért, mert nagy igazság van abban, amit a DVSC esetleges újabb bajnoki címvédése apropóján lapunknak Csank János mond: ahol bajnoki címre, vagy "csak" érmes helyezésre esélyes csapat van, ott az emberek másról sem beszélnek, mint a fociról, és a futballnál, a meccsnél, a vállon veregethető csatárnál, edzőnél jobban semmit és senkit sem szeretnek. Ehhez persze hozzá lehet tenni azt is, hogy azokban az országban, amelyekben ez a játék szent dolog, mondhatni országos ügy, ugyanannyian rajongják azt a csapatot is, amelyik a kiesés ellen harcol, mint azt, amelyiknek az útját sikerrel kövezték ki.

No, de lehet bármily furmányosan keresni a labdarúgásunk gondjait, úgyis csak az old(hat) meg minden problémát, ha végre mifelénk is az elvégzett munka szentségében bíznak, és elfogadják végre azt, hogy jó foci anyagi és szellemi befektetés nélkül nem létezhet.

Talán tényleg ilyen egyszerű az egész...
Vincze András