Üzenet

Miért?

Ezt kérdezgeti mindenki – már akit egyáltalán megrázott a hír, hogy megint nem kaptuk meg az Eb-rendezés jogát.

És elég sokakat érdekel, mert – köszönhetően az intenzív hazai felvezetésnek – egyre többen kezdték beleélni magukat, hogy végre teljesülhet az álom.

Nem teljesült, sőt sokkoló eredmény született: egyetlen szavazatra sem méltatott bennünket (és a horvátokat) az UEFA végrehajtó bizottsága.

A magyar futballban sajnos megtanulhattuk ezt az érzést: megint vesztettünk. Sőt, higgyék el, azt is: mindent megpróbáltunk, és mégis vesztettünk. Sokan dolgoztak azon szorgalmasan és odaadóan, hogy sikerrel járjunk, és őket keserítette el legjobban a kudarc, már csak ezért is olcsó és érdemtelen megoldás lenne rajtuk elverni a port.

Az igazság, úgy tűnik, sokkal inkább az, hogy csinálhattak ők bármit, nekünk itt nem volt esélyünk labdába rúgni. Ezért a hibájuk a leginkább az, hogy naivan azt hitték, a pályamunkába kell fektetni minden energiát. Többé-kevésbé kiderült, hogy a sok ezer oldalas dokumentumokat a döntéshozók alig olvasták, s hogy a mégoly jól kimunkált és kitalált, de műfajuknál fogva mindig izzadtságszagú prezentációk sem nyomnak eleget a latba.

Közben körvonalazódik, hogy itt a háttérben – vagy inkább valahol fölül, jóval a fejünk fölött – már régen leosztották a lapokat. Joseph Blatter FIFA-elnök varsói és kijevi látogatása a közelmúltban gyakorlatilag a megegyezés egy-egy állomása lehetett. Mindezért kár az öklünket rázva szitkozódni, inkább az az elgondolkodtató, hogy miért nem velünk egyezkednek a világhatalmasságok? Mert miközben a kudarc okai közül nem szabad kifelejteni azt az egyszerű tényt, hogy Magyarországon egy ideje már nincsen futball (a szó modern értelmében: infrastruktúra, játékos-adásvétel, egységes nevelés, közönség), rá kell jönnünk arra is, hogy sportdiplomácia sincs, meg erős üzleti körök sincsenek.

Ezt (is) üzeni a nulla szavazat.

Lehet maffiáról, meg háttéralkukról, ukrán pénzről keseregni, csak nem érdemes. Miért nincsenek legalább „befolyásos maffiózóink”? Gazdagok, hazafiak, erősek – ha már futballistáink és (futball)diplomatáink nemigen vannak…