Renato

Renato Dirnei Florencio

nemzetisége:
brazil-spanyol
29/3
születési hely:
Santa Mercedes
ideje:
1979.05.15.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
177 cm
súlya:
71 kg
korábbi klubjai:
Guarani-SP,
Santos
sikerei:
Sao Paolo állami ifjúsági bajnok (1997), brazil bajnok (2002), Libertadores Kupa-döntős (2003), UEFA-Kupa-győztes (2006), Európai Szuperkupa-győztes (2006), Konföderációs Kupa-győztes (2005), Copa America-győztes (2004), az Év csapatának tagja Brazíliában (2003), brazil ezüstlabdás (2003)

A kőkemény brazil védekező középpályás 2004 nyarán költözött Spanyolországba, amikor az egyik legbrutálisabb hispán gárda, a Sevilla FC igazolta le s kötött vele ötéves szerződést. Renato a megfelelő ember lett a megfelelő helyen: nagyon hamar beépült a piros-fehérek bunkerfocijába s kiemelkedő vízhordói képességei megcsillogtatása mellett még bombagólokra is maradt energiája: első bajnoki mérkőzésén rögtön lőtt 30 méterről egy csodagólt!

A Santa Mercedes-i születésű srác első komolyabb klubja a Guaráni volt, s ottani mércével meglehetősen későn, 20 évesen került fel a nagyokhoz a Zico-rajongó fiatal. Az első osztályú klubban hamar bizonyította tehetségét olyan remek társak, mint a későbbi OM-es védő, Ferreira, a csatár Aílton, Robson Ponte és a válogatott bekk Rafael mellett. 2000-ben a Santos igazolta le az ekkor már nagyon jó védekező középpályás hírében álló fiatalt, kinek stílusáról beceneve sok mindent elárul: "Brucutus", azaz "Fiatal bika". Pedig nem csak európai szintű erőnléte egyetlen fegyvere, még brazil szemmel nézve is technikásnak számít; gyermekkorában édesapjával a híres brazil kört gyakorolgatta nap mint nap, jobbal és ballal felváltva! A kedvenc meze az ötös számú volt, akárcsak Zidane-nak, melyben a (főleg a franciához képest) loboncos hajú Renato nagyon jól szűrte meg az ellen offenzíváit, ám gyakran és hatékonyan érkezett fel a támadásokhoz is, 2003-ban például 10 gólt is szerzett a bajnokságban. Persze sokszor kapott vérig sértő kritikát a sajtótól, mondván, szégyent hoz a Jogo bonitóra, azaz a szép játékon alapuló hagyományokra, lévén Renato a világ egyik legdurvább játékosa: volt olyan mérkőzés, amikor 60-szor szabálytalankodott! Szemére vetették azt is, hogy néha nagyon úgy tűnik, képtelen egy egyeneset rúgni a labdába...

Természetesen hősünk mindezt nem vette lelkére, hamar alapember, sőt, csapatkapitány lett Pelé egykori klubjában, ahol remekül fogta össze a "fiatalokat" a középpályán és elöl: ő a maga akkori 23 évével valóságos veteránnak számított a 2002-es bajnokcsapatban, hiszen körülötte Robinho, Ric Oliveira, Diego, Elano, Almeida, Nené is mind két-hat évvel volt fiatalabb nála. A Santosszal a Corinthianst verték a bajnoki döntőben, majd a Libertadores Kupában egészen a fináléig jutottak, azonban ott a Boca Juniors elleni 11-espárbajban az argentin portás, Abbondanzieri kifogott rajtuk. 2003 szeptemberében, három hónapos kényszerpihenőt jelentő térdműtétét kiheverve a válogatottban is bemutatkozhatott Kolumbia ellen, s azóta is stabil csapattagnak számít, ott volt az abban az évben rendezett világbajnoki selejtezőkön és a 2004-es Copa Americán is. Igaz, Renato szerencséjére az a Carlos Alberto Parreira lett Scolari utódja a szövetségi kapitányi székben, aki szintén arról híres, hogy a védekezést tekinti a csapatjáték alapjának - s aki kap is ezért néha rendesen hideget-meleget a brazil médiától. Renato ugyanis Parreira mester egyik kedvence: "Nagyon bízom benne, tetszik a hozzáállása, elszánt játékos és beverekedte magát a kezdőcsapatba is. Ő az a játékos, aki tudja hogy mit kell játszania a taktikámban s nagyon jól takarít a védelem előtt".

Renato ezért lehetett ott a 2004-es Copa Americán alapemberként a brazil B-válogatottban egykori klubtársai oldalán, majd csöppet sem meglepő módon nyáron Európába igazolt - több nagy csapat (köztük a Bayern) is érdeklődött iránta, hiszen lejárófélben lévő szerződése miatt nagyon olcsón lehetett leigazolni, de a futballista végül némi meglepetésre a Sevilla ajánlatát fogadta el. A spanyolok ötmillió eurót fizettek érte s egy ötéves kontraktus fölött rázhatott kezet a labdarúgó Monchi sportdirektorral. Nagy szerepe volt hősünk kitűnő játékának abban, hogy az andalúziaiak a dobogón telelhettek, s fura módon nemcsak kitűnően védekezett, de több gólt is rúgott, az Albacetének például kettőt vágott, egyet jobbal, egyet ballal. Természetesen tagja maradt Perreira csapatának is, összesen 13 világbajnoki selejtezőn léphetett (igaz, főleg csereként) pályára, s talán csak Equador ellen játszott kicsit gyengébben - ami nem is csoda, lévén a magaslati levegőn éppen fő fegyverétől, erőnlététől lett megfosztva. A következő év nyarán, egy remekül sikerült bajnoki szezonnal a háta mögött tagja lehetett a Konföderációs Kupát magabiztosan megnyerő Selecaónak, s Parreira, ha nem is számolt vele alapemberként, de csereként mind az öt mérkőzésen pályára küldte őt - a kezdőben kapott viszont helyet több vb-selejtezőn is a következő évben, pedig elképesztő konkurenciával kell megküzdenie!

"Több újságíró, látván Renato kiváló játékát, rá is kérdezett a kapitánynál arra, hogy nem szorítja-e ki a sevillai tehetség Émersont, ám jelenleg Renatónak "csak" kerettagsága biztos. 2005 elején, itáliai nagypapájára hivatkozva kérvényezte és megkapta az olasz állampolgárságot is, majd gyorsan fel is avatta a passzportot a Parma elleni UEFA-mérkőzésen, s ez az irat a jövőjét is szolgálhatja. Ha ugyanis sikerül a 2006-os németországi világbajnokságon végképp befutnia, akkor az, hogy nem foglalja el a fontos nem-EU-s helyeket a keretben, döntő érvként szolgálhat leigazolása mellett az igazi nagycsapatoknál. Egyébként Renato igencsak elégedetlen sevillai fizetésével, többször is mérgesen nyilatkozta, hogy szívesen visszaigazolna a Santoshoz, hiszen a hispán klubban ő a keret egyik leggyengébben fizetett labdarúgója - pedig az öltözői hangulattal igencsak elégedett, hiszen Daniel Alvesszel és Adrianóval, honfitársaival nagyon jól megértik egymást" - írtuk róla a vb előtti tavaszon. Ám a kapitány végül nem vitte ki Renatót Németországba Gilberto Silva és a nevenincs Carlos Mineiro miatt, sőt, a "Bika" a dán Poulsen érkezésével a Sevilla kezdőjéből is kiszorult.

1998	Guarani	12	1
1999	Guarani	22	4
2000	Santos	23	0
2001	Santos	24	1
2002	Santos	30	2						6.22
2003	Santos	44	10				4	0	6.13
2004	Santos	6	0				13	0
2004/05	Sevilla	33	3	UEFA	7	1	11	0
2005/06	Sevilla	6	0	UEFA	1	0
2006/07	Sevilla	25	3	UEFA	6	0
Nagy tornák a válogatott színeiben: 2004 Copa America 6 0 2005 Konföderációs Kupa 5 0