„Én már nem bírom ezeket az izgalmakat, pedig még csak huszonkettő vagyok” – sóhajtott fel Póta Georgina vasárnap egy óra felé, röviddel a belgrádi Európabajnokság női páros elődöntője után. Mit ne mondjunk, meg tudtuk érteni – a sajtópáholyban ülő magyaroknak is kalapált még a szíve rendesen.
Pár perccel korábban ugyanis az Eb-n az elmúlt héten már női csapataranyat, illetve vegyes párosban egyaránt bronzot is szerző Póta és Tóth Krisztina óriási küzdelemben nyert a német Wu Jiaduo és Elke Wosik ellen. A két német igencsak ijesztően kezdett: alig telt el nyolc perc a találkozóból, és máris kétszettes előnyben voltak. A harmadik játszmára feljavultak a magyarok, de szettlabdáról azt is elbukták – Wosikék már ünnepeltek, mi pedig azt hittük, hogy meg kell elégednünk az újabb bronzéremmel. Pótáék azonban másképp gondolták. Poént poén után nyertek meg a mieink – szurkolótáboruk (végre volt ilyen!) egyre lelkesebb biztatása közepette. Már csak három szett kell a győzelemhez, már csak kettő, már csak egy… és jöhetett a döntő felvonás!
Hiába szedték össze ekkorra magukat a németek, hiába lihegtek ott a mieink nyakán, Pótát és Tóthot már nem lehetett megállítani: 9:9 után két gyilkos pörgetéssel pontot tettek a meccs végére, hogy aztán boldogan összeölelkezve ünnepeljenek – hihetetlen mélységből, negyven perc alatt, hősiesen visszakapaszkodva jutottak be a döntőbe.
Ott aztán még nehezebb feladat várt rájuk, a kontinens legjobb védőpárosa, a fehérorosz Viktorija Pavlovics és az orosz Szvetlana Ganyina állt velük szemben. Az ellenfél egyetlen poént sem adott könnyen, Póta és Tóth azonban az elődöntőben látotthoz hasonló elszántsággal, küzdeni akarással pingpongozott. 1:1 után a harmadik felvonásban 10:5-ös hátrányból egyenlítettek, és szettlabdájuk is volt, ám elszalasztották a lehetőséget. Kár volt érte, hiszen a következő két játszmát magabiztosan nyerték meg, de 3:2 után a vetélytársak nagyon feljavultak. A mieink csak futottak az eredmény után, és bár minden erőtartalékukat mozgósítva a hatodik és a hetedik szettben is két labdára kerültek a győzelemtől, három-három pontos hátrányból felállva, a döntő poénokat mindkétszer Pavlovicsék nyerték meg. A döntő utáni első percekbeli csalódottság ellenére is büszkék lehetnek: ők lettek az Eb legeredményesebb női játékosai.
„Még sohasem veszítettem el ekkora meccset, minden szett szoros volt – szomorkodott Tóth, miközben partnere vigasztalhatatlanul ült az öltözőben. – Ennél nem tudtunk jobban játszani, mindent kihoztunk magunkból.”
„El is fáradtunk – ismerte el Póta –, sok volt már a nyolcadik nap és a két nagyon hosszú meccs. Igazából az a bosszantó, hogy két labdára voltunk az aranyéremtől, és mégis kicsúszott a kezünkből.”
A magyar csapat ezzel az ezüsttel a harmadik helyen végzett az összesített éremtáblázaton a három aranyat szerző Timo Boll vezette Németország, illetve Oroszország mögött.