Dél-koreai történelem

Szóval megkezdődött. A világ minden tájékáról érkeztek versenyzők – a szakértő közönség ugyanakkora tapssal jutalmazta a vízbe kis híján belefulladó lelkes amatőröket, mint a sztárokat. Mi is tapsolhattunk az előfutamok során – sajnos csupán három honfitársunknak. Verrasztó Dávid 400 méter gyorson legjobbjához képest csaknem három másodperccel úszott jobbat (3:52.88), így a 25. helyen zárt. Azaz éppúgy nem jutott az esti fináléba, mint mondjuk az egyik favorit, az amerikai Klete Keller, aki bizony nagyon eltaktikázta magát: csak a hazaiak kedvencére, Grant Hackettre figyelt. A meglepően lassú ausztrál nyolcadikként éppen befért a döntőbe, az amerikai azonban csak a tizedik legjobb időt úszta. Az első nagy buktára sem kellett tehát sokat várnunk.

De vissza a mieinkhez! Női 200 méter vegyesen Verrasztó Evelyn élete legjobbját teljesítve (2:15.59) hetedikként, Hosszú Katinka (2:16.37) tizenkettedikként jutott be az elődöntőbe, ahol aztán mindketten elvéreztek. De rájuk így sem lehetett panaszunk. A többiek ugyanis eddig sem jutottak el. Boulsevicz Beatrix 100 pillangón maradt el messze legjobbjától (1:01.04), s lett 33., Gyurta Dániel (1:03.33, 40. hely) és Bodor Richárd (1:02.28, 26. hely) 100 mellen okozott kellemetlen meglepetést – olimpiai ezüstérmesünk mentségére szóljon, hogy ő inkább a 200-as távra hegyezi a csúcsformáját.

„Lehetett volna jobb is, de semmi baj, ez az eredmény cseppet sem befolyásolja a hosszabb távot” – igyekezett mindenkit megnyugtatni Széles Sándor, Gyurta edzője. Neki legyen igaza! Mindazonáltal az ellenfelek ezt a számot sem lazsálták el, elég csak azt megemlíteni, hogy a japánok büszkesége, Kitadzsima Koszuke szédületes reggeli (!) idővel, 59.96-tal jelezte: újra a régi!

Az esti elődöntő során nem tudta tovább javítani az idejét (1:00.05), ám így is az első helyen csapott célba, megelőzve az amerikai Brendan Hansent – micsoda csata lesz kettejük között a hétfői fináléban, te jó ég! És ha már finálé: az elsőt, a férfi 400 gyorsot – most kapaszkodjanak meg! – dél-koreai induló nyerte meg. Pak Tae Hvan 300-ig „csak” utazott a mezőnynyel, hagyta, hogy Hackett és Oszama Melluli (a tunéziai tényleg remek formában van, Cseh Lacinak 400 vegyesen nagyon jó lesz figyelnie rá!) az első helyért csatázzon, majd az utolsó százon robbantott. De hogy! Állva hagyta ellenfeleit, senkinek sem adott esélyt. Hazája első vb-érmét nyerte meg, s mindjárt aranyat! Csoda-e, hogy a trónt éveken keresztül birtokló, az eseményeket most már a lelátón szemlélő Ian Thorpe-nak is majd’ lesett az álla? A 18 éves dél-koreai 3:44.30-cal lett világbajnok – két esztendeje Montrealban 20 másodperccel gyengébbet úszott… Őrület! Ennyit tesz egy zsíros, 3.2 millió dolláros reklámszerződés? Merthogy az újdonsült világsztárt felfedezte magának egy uszodai sportszermárka – erre mondják: jövőbe látás.

Ahhoz nem kellett viszont nagy jósnak lenni, hogy megtippeljük Laure Manaudou aranyát 400 gyorson: a címvédés világbajnoki csúccsal (4:02.61) sikerült – 300 méterig saját világcsúcsa is „remegett”, de végül állva maradt.

Mi meg annak örülhettünk, hogy a jelen lévő versenyzők több mint fele nem fért fel a program végeztével a hivatalos buszokra, így velük együtt villamosozhattunk. Civilben is szimpatikus emberek. Úszók.