Valamit nagyon tud Mészöly Géza. Amikor a Vasas vezetőedzője a nyáron elvállalta a csapat irányítását, az angyalföldiek még a másodosztályra készültek.
A keretet zömében olyan futballisták alkották, akiknek se a rutinjuk, se a játéktudásuk nem volt megfelelő ahhoz, hogy az élvonalban eredményes legyen a piros-kék együttes.
És lám, Mészöly Géza vezetésével a Vasas a hatodik helyen áll az NB I-ben, és a Ferencváros elleni 2-0-s Üllői úti sikere után fél lábbal már a Magyar Kupa legjobb négy csapata között érezheti magát.
Valamit nagyon tud Mészöly Géza. A szakvezető Vancsa Miklós ügyvezető segítségével rátalált és ütőképes futballistát "faragott" jó néhány olyan fiatalból, akiknek a nevét talán még az utánpótlásban dolgozó szakemberek sem ismerték.
Nem egyéniségekre, hanem csapategységre épül a Vasas, a tehetségek nem eladni akarják magukat, az angyalföldi együttes sikeréért hajtanak. Nem is csoda, hogy Vancsa Miklós immár nem bánja, hogy az elmúlt szezon végén kieső helyen végzett a csapat, mert így az akkori alapemberek távoztak a Fáy utcából.
A vezetők filozófiája változott: a jövőt építik Angyalföldön, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a piros-kék csapat átlagéletkora a legalacsonyabb az első osztályú bajnokságban, sőt a csütörtöki kupamérkőzésen készített adatok azt is elárulják, Mészöly Géza gárdája a fiatalokat előtérbe helyező Ferencvárost is túlszárnyalja ezen a téren.
Taktikus futball, szerény megnyilvánulások, alázatos munka, fiatalos lendület. De hogy a kellő önbizalom sem hiányzik a Vasaból, azt jól példázza az Üllői úti mérkőzés 26. perce: a vendégtalálatnál ugyanis nem lepődtek meg a vezetést szerző piros-kékek, nem jártak örömtáncot, nem futottak tiszteletköröket, pacsiztak egy-kettőt, majd szépen visszakocogtak a térfelükre.
Győzni mentek a Fradi-pályára.
Persze egy olyan edzővel, aki még sohasem veszített az Üllői úton, ez kicsit sem meglepő...
(Kemény Kristóf)