Amerikából jöttek

A legutóbbi dominó, amely egy hónapja dőlt el – a Liverpool FC

– nagyot szólt. George Gillett Jr. és Tom Hicks, a két amerikai mágnás sajtóértekezletükön hahotát fakasztottak az eseményről tudósító angol újságírók körében.

Kellemetlen bakik a sajtótájékoztatón

Mr. Gillett azzal büszkélkedett, hogy a fia otthon, Amerikában egy focicsapat „goaltendere” volt, megfeledkezvén arról az apróságról, hogy a hokiban hívják így a kapust, nem pedig a labdarúgásban, ahol „goalkeeper” a hálóőr neve. Partnere, Mr. Hicks rátett még két lapáttal: az Anfield Road lakóját „Liverpool Redsnek” aposztrofálta, mintha egy jópofa baseballcsapatról beszélne, majd egy váratlan fordulattal azt kezdte taglalni, mekkora fejlődés előtt áll vezetésükkel a „franchise”. Természetesen a klubra gondolt, csakhogy azt Angliában úgy mondják, hogy „club”, míg a „franchise” kifejezés az NBA és az NHL világában használatos.

Ettől függetlenül leszurkolták a 220 millió fontos vételárat, nem is beszélve a klub tetemes adósságának szanálásáról.

Persze most édesbús lamentálásba foghatnánk, hogy milyen idétlenül hangzik majd egy amerikai szájából a Liverpool FC indulója, a „You’ll never walk alone”, ám ezen a ponton nem árt emlékeztetni: bizony, bizony egy amerikai musical betétdalaként világhírűvé vált nótáról van szó!

Az első amerikai vevő Malcolm Glazer volt az angol futball világában. Ki ne emlékezne arra, amikor a floridai mágnás – három fiával együtt – 2005. május 13-án megszerezte a Manchester United részvényeinek ellenőrző pakettjét. Tavaly augusztus 25-én Randolph Lerner – egy másik amerikai milliomos – hatvanszázalékos többséghez jutott az Aston Villa csapatánál.

Hamarosan az Arsenalt is megvásárolhatják

A sorban a harmadik a Liverpool volt, és a hírek szerint hamarosan a Manchester City is elkel, valamint a sanyarú anyagi helyzetbe sodródott további Premier League-klubok, a Tottenham Hotspurs és a Newcastle United is amerikai tulajdonba kerülnek a közeljövőben. Sőt rövid időn belül az Arsenal is „amerikanizálódhat”, hiszen E. Stanley Kroenke montanai milliárdos, a Denver Nuggets kosárcsapat, a Colorado Avalanche hokiegyüttes és a St. Louis Rams amerikaifutballalakulat tulajdonosa már kinyújtotta csápjait a londoni Ágyúsok felé.

Az olvasó joggal kérdezi: miért az angol futballklubok ennyire kapósak amerikai befektetői körökben? A válasz pofonegyszerű: mert nagyon megéri. Először is, idén a világ több mint kétszáz országában hetente összesen 1500 órányi Premier League-futballt közvetítenek a tévétársaságok, azaz felbecsülhetetlen értékű az ingyen promóció.

Anfield Road helyett Diet Coke Center?

Másodszor: a világon sehol nem generálnak akkora bevételt a futballklubok, mint Angliában. A televíziós jogdíjakból, a jegyeladásokból (50 font körüli átlagárakkal lehet kalkulálni…), a szponzori bevételekből és a merchandisingból őrült összegek folynak be, megspékelve azzal a bónusszal, hogy a szigetországban – szemben például Itáliával – a klubok tulajdonában vannak a stadionok, tehát nem kell bérleti díjat fizetniük.

Ha már megvan a döntő tulajdonhányad, akkor az amerikai recept igen egyszerű: építs gyorsan egy új, hatalmas, de viszonylag olcsó stadiont, tömd tele szurkolókkal, s add el a névhasználati jogot egy vagyonért. Mr. Hicks például odahaza százmillió dollárért engedte meg az American Airlinesnak, hogy a Dallas Stars csarnokának a nevét adja.