A szív és a lé­lek győ­zel­me volt

Real Madrid (spanyol) - B. München (német) 3–2 (3–1)
Madrid, 80 000 néző
V: De Bleeckere (belga)
REAL: Casillas – Miguel Torres, F. Cannavaro, Helguera, Roberto Carlos (Raúl Bravo, 59.) – Beckham, Gago, Guti, Raúl – Higuaín (Robinho, 53.), Van Nistelrooy
BAYERN: Kahn – Sagnol, Lúcio, Van Buyten, Lahm – Van Bommel, Hargreaves, Demichelis (Salihamidzic, a szünetben), Schweinsteiger (Scholl, 79.) – Makaay, Podolski (C. Pizarro, 61.)
G: Raúl (10., 28.), Van Nistelrooy (34.), ill. Lúcio (23.), Van Bommel (88.)

Mad­rid meg­moz­dult. Még azok is együtt lé­le­gez­tek a csa­pat­tal, akik nem ju­tot­tak be a San­ti­a­go Bernabéu Sta­di­on­ba, hi­szen tör­té­nel­mi volt a Bayern Mün­chen el­le­ni BL-meccs, mert vagy te­me­tés, vagy új­já­szü­le­tés ta­núi le­het­tek a spa­nyol fo­ci­fa­na­ti­ku­sok.

Egy félidőn át ke­gyet­len harc zajlott: a szí­vek, a lel­kek, s az iz­mok, az agyak csa­tá­ja.

A szív és a lé­lek volt a Real: a fut­bal­lis­ták moz­gá­sa leg­alább­is azt „raj­zol­ta” a pá­lyá­ra, hogy a mad­ri­di­ak­nak meg­al­ku­vás nél­kül kell ját­sza­ni­uk. A le­tá­ma­dás, a te­rü­let­szű­kí­tés (a védekezőharmadban pi­ra­mis alak­ban há­rom realos ron­tott rá az ös­­sze­kö­tők he­lyén lab­dát ka­pó né­me­tek­re), a tá­ma­dás­ban az éle­sen meg­kül­dött passzok, s a lab­dá­ért va­ló tü­dő­szag­ga­tó haj­tás éle­sen mu­tat­ta, hogy a mad­ri­di­ak min­dent meg­tesz­nek a győ­ze­le­mért. A negyvenöt percnyi jó fut­bal­lal el­ért győ­ze­lem pedig azt bi­zo­nyí­tot­ta: ha min­den já­té­kos egy­sé­ge­sen hajt, ak­kor nagy csa­pat a Real.

Az izom és az agy csa­pa­ta le­he­tett vol­na a Bayern Mün­chen. Ke­gyet­len sze­rep volt a né­me­te­ké: őket nem vi­het­te el a hév, s min­den ener­gi­á­ju­kat a vé­de­ke­zés mel­lett a szél­ső­já­ték­ba kel­lett öl­jék. Azon­ban Willy Sagnol aka­ra­tos já­té­ka a jobb ol­da­li vo­nal mel­lett, va­la­mint a kö­zép­ről bal­ra ki­vont Bastian Schwein­steiger za­ka­to­lá­sa sem se­gí­tett: a vé­de­lem bi­zony­ta­lan­ko­dá­sa, a ka­pi­tá­lis he­lyez­ke­dé­si hi­bák meg­pe­csé­tel­ték a Bayern sor­sát ezen a mec­­csen. S ez még akkor is igaz, ha a második félidőben jobban játszottak a müncheniek, és újabb gólt lőve szorossá tették a végeredményt.

Vis­­sza­vá­gó két hét múl­va – már elő­re él­vez­het­jük az újabb cso­da­fut­ballt!



Feszültség a kispadon
Fabio Capello (Real Madrid)
A szo­bor­ar­cú olasz edző, a Real Madridot irá­nyí­tó Fabio Capello stra­té­gi­á­ja bor­zal­mas volt: ki­do­bott, majd vis­­sza­vett a csa­pat­hoz (sztár)já­té­ko­so­kat, ezért csak ma­gá­nak kö­szön­he­ti, hogy a Bayern-meccs előtt a ki­rú­gá­sá­ról cik­kez­tek Spa­nyo­lor­szág­ban. A smirg­lis stí­lus nem ki­fi­ze­tő­dő, s a szak­ve­ze­tő a Bayern Mün­chen el­len már leg­in­kább a kis­pad ár­nyé­ká­ból fi­gyel­te a ta­lál­ko­zót – a fe­szült­sé­gé­ről, a za­va­rá­ról ele­in­te az árul­ko­dott, hogy né­ha még ak­kor is tap­solt, ha a né­me­tek lőt­tek a mad­ri­di ka­pu­ra... A má­so­dik Real- (il­let­ve Raúl-)gól után már ő is fel­ug­rott: haj­tot­ta, űz­te csa­pa­tát. A tré­ner a drá­mai hely­ze­tét jó ér­zék­kel ar­ra hasz­nál­ta fel, hogy fel­tü­zel­je a já­té­ko­sa­it.
Ottmar Hitzfeld (Bayern München)
A nagy öreg, a Bayern Mün­chent gar­dí­ro­zó Ottmar Hitzfeld olyan volt, mint együt­te­se: már-már eről­te­tet­ten vis­­sza­fo­gott. Raúl gól­ja után ma­gá­ban mor­mo­gott, mint­ha imát kán­tál­na, per­sze is­mer­ve az edzők lé­lek­ta­nát, ő in­kább a dü­hét, a csa­ló­dott­sá­gát lep­lez­te, és min­den bi­zon­­nyal a csap­ni­va­ló he­lyez­ke­dést kri­ti­zál­ta. S hogy mi­lyen in­du­la­tok fe­szül­tek ben­ne, ar­ra pél­da volt, hogy Lúcio egyen­lí­té­se után az ol­dal­vo­na­lig ro­han­va kez­dett ma­gya­ráz­ni a vis­­sza­fe­lé szállingózó já­té­ko­sa­i­nak. Nem akar­ta, hogy fut­bal­lis­tái túl­zot­tan meg­nyu­god­ja­nak, le­hig­gad­ja­nak – de nem járt si­ker­rel, mert a mün­che­ni­ek öt perc­cel ké­sőbb újabb gólt kap­tak. A második félidőre rendet rakott a fejekben.