„Úristen! Csak szép álom ez!”

Rövidke hír jelent meg két hete lapunkban. Néhány sorban tudattuk a világgal, hogy Bognár Zsolt Messinába utazik próbajátékra. Aki elolvasta, talán egy pillanatra felkapta a fejét, hogy aztán nagy valószínűséggel legyintsen, mondván, újabb sikertelen próbálkozás. És volt ebben igazság, hiszen játékosaink többet utaznak keresztül-kasul a világban, mint Benyovszky Móric, próbajáték itt, tesztedzés ott, és a vége általában ugyanaz – itthon folytatják.

Aztán eltelt két hét, és jött az újabb hír, Bognár Zsoltot szerződteti a Messina. Ez már valóban kisebbfajta szenzációnak számított, hiszen magyar futballista – néhány fiatalt, Filkor Attilát (Internazionale), Koman Vladimirt (Sampdoria) leszámítva – réges-régen került Itáliába. Persze még sokan emlékeznek a Leccében kulcsszerepet betöltő Vincze Istvánra vagy Détári Lajos három olasz klubban (Ancona, Bologna, Genoa) eltöltött időszakára. Őket követheti most a 27 esztendős Bognár Zsolt, aki, valljuk meg, nem tartozott a hazai sztárok közé.

Sohasem szerepelt a válogatottban, és bár remek átlagteljesítménnyel büszkélkedhetett, egyszer sem kapott főszerepet idehaza.

Nem a Fradi, a magyar nők jelentik a témát...

A Ferencvárosnál lejárt a szerződése, próbálkozott Angliában is, de a Messinában eltöltött két hét hozta meg az igazi fordulatot az életében és pályafutásában. Vasárnap délután menedzserei társaságában értük utol, amint Róma felé autózott, hogy az Olimpiai Stadionban tekintse meg a Lazio–Torino mérkőzést.

– Beszél olaszul?
– Még nem – mondta vidáman a 27 esztendős jobb oldali védő. – Angolul megértetem magam. Kész szerencse, hogy Aldo Dolcetti, a Honvéd korábbi edzője már egészen jól elboldogul magyarul, így ő tolmácsol, és segít nekem. De azon leszek, hogy minél hamarabb elsajátítsam ezt a gyönyörű nyelvet.

– Ezek szerint hosszú távra rendezkedik be Olaszországban?
– Ha rajtam múlik, itt leszek évekig. Egyelőre fél plusz két évre szóló szerződést írok alá, és bízom benne, hogy ez csak a kezdet. Huszonhét éves vagyok, jó lenne hosszú távra letelepedni itt.

– Mindez csak azon múlik, hogyan futballozik.
– Tudom. Óriási lehetőséget kaptam a sorstól. Még most is azt mondom: úristen, csak szép álom ez, csípjenek meg, hogy felébredjek! Amikor a menedzserem, Vörösbaranyi József szólt, hogy Messinába mehetek próbajátékra, úgy voltam vele, ez jól hangzik, vesztenivalóm úgy sincs. Kimegyek, és megpróbálom. De azt is szeretném rögtön hozzátenni, hogy azért ez nem a Milan, az Inter vagy a Juventus. Nem volt bennem tehát semmiféle félelem vagy kisebbrendűségi érzés, amikor beléptem az öltözőbe.

– Hogyan fogadták? Egyáltalán tudták, honnan jött?
– Azt rögtön kérdezték, hogy honnan jöttem, és amikor mondtam, hogy Budapestről, a Ferencvárosból, akkor a csapattársaim hátba veregettek, és jelezték, hogy nagyon is ismerik a klubot. De őszintén szólva, nem a Fradiról vagy a futballról kérdeztek, hanem a magyar nőkről.

– Gyanítom, megpróbált a két hét alatt csak a futballra koncentrálni. Milyenek voltak az edzések?
– Ezt sokan és sokszor elmondták már előttem: itt minden edzés olyan, mint egy meccs. Ha egymás között játszunk, ugyanúgy odavágnak, becsúsznak, sőt rácsúsznak az emberre, mintha sok pénzért, bajnoki pontokért zajlana mindez. Pontosan tudják, ha nem teljesítenek, kimaradhatnak, és vége a karrierjüknek. Az egyik tréningen például csaknem összeverekedtek a csapattársaim. Az egyik talán kissé keményebben próbált szerelni, a másik pedig zokon vette ezt, de a gyakorlás végén újra szent volt a béke.

Ilyen az olaszos edzés: keménykedés, üvöltés

– Kérdezném is, hogy itthon miért nem lehet ugyanezt csinálni az edzéseken? Ki vagy mi akadályozza meg a magyar futballistát, hogy ne szakadjon meg a tréningeken?
– Ez jó kérdés. Nem tudnék rá válaszolni. Az biztos, hogy itthon átéltem már olyat is, hogy az edző üvöltött, követelt, maximalista volt, a játékosok éppen ezért nem szerették, és inkább megbuktatták. Ismerős történet, ugye?

– Ön ugyebár Győrből került a Ferencvároshoz, ahol még bajnoki címet is ünnepelhetett.
– Győri nevelés vagyok, de gyerekként megfordultam a Haladásban is. Az ETO-ban lettem NB I-es futballista, még 1998-ban. A Ferencváros kétezer-kettőben szerződtetett, és a zöld-fehérekkel egy bajnoki címet és két Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhettem. Büszke vagyok rá, hogy a Fradihoz tartoztam.

– Ez a múltja, de a jövője, ami igazán fontos: mit gondol, mennyi esélye van arra, hogy a Messinában játsszon, és ne csak a keret utolsó tagja legyen?
– Nézze, számomra sokat jelent, hogy a csapattársak barátságosan fogadtak, és ahogy hallottam, jó véleménnyel vannak rólam. Ugyanez elmondható az edzőmről is, aki biztatott, hogy tizenhat meccs van hátra a bajnokságból, és nekem igenis be kell verekednem magam a kezdő tizenegybe.

A mezét a számmisztika segítségével választotta

– Hát ez az! Kezdő lehet?
– Nem lesz könnyű, mert van egy huszonnégy és egy harmincesztendős olasz riválisom, és a Messina olykor három, olykor négy védővel játszik. Bevallom, már ábrándoztam arról, hogy a következő fordulóban otthon, a Siena ellen pályára léphetek a Messinában. Egyébként megnéztem a sorsolást, és a nagy csapatok, az Inter, a Milan, a Roma, a Lazio és a Fiorentina a hajrában következnek. Fantasztikus élmény lesz játszani a világsztárok ellen.

– Azt tudja már, hanyas számú mezt kapja?
– Nem akartam a véletlenre bízni, ezért megkértem barátomat, Tőzsér Dánielt, hogy szóljon az édesanyjának, aki számmisztikával foglalkozik. Ő javasolta nekem, hogy hozzám a tizenhármas, a huszonhetes és a huszonnyolcas illik. Alighanem az utóbbit választom.

– Milyen körülmények fogadták Messinában?
– Tavasszal szállodában lakom majd, néha itt lesz velem a menyasszonyom is. Az edzések a régi stadionban vannak, a csapat pedig az ultramodern, gyönyörű új arénában játszik, rendszeresen húszezer néző előtt. Ebben a futballszentélyben szeretnék majd olyan teljesítményt nyújtani, hogy otthon is felfigyeljenek rám. Szeretnék válogatott lenni. Talán itt bebizonyíthatom, hogy huszonhét évesen nem vagyok öreg…

2 000 000 forintot kereshet a védő

Csak tippelni lehet arra, hogy mennyit keresett Bognár Zsolt a Ferencvárosnál (már ha kapott pénzt, hiszen a zöld-fehéreknél a klub kétmilliárd forintos adóssága miatt csak ritkán osztottak fizetést), azonban a honi futballviszonyokat figyelembe véve 400 ezer forint lehetett a hátvéd jövedelme. Nos, ha a Messinánál ötször ennyi pénzt keres, akkor a havi járandósága nyolcezer euró, azaz kétmillió forint körül várható. ---- Vörösbaranyi József, a Stars and Friends Hungary Menedzseriroda képviselője, valamint Filipovics Vladan intézték Bognár Zsolt szerződését. Vörösbaranyi József egyebek között Kabát Péter, Torghelle Sándor, Priskin Tamás, Éger László, Ferenczi István, Kenesei Krisztián, Filipovics Vladan pedig Gera Zoltán útját egyengette. Mindketten azon a véleményen vannak, hogy bármennyire is gyenge a bajnokság színvonala és bármennyire sikertelen a válogatott – a magyar futballistát ennek ellenére is el lehet adni.

Vörösbaranyi József például a következőképpen érvelt: „Igenis vannak jó játékosok Magyarországon, és ha profi mentalitású labdarúgókat találunk, akkor érdemes ajánlani őket a legerősebb bajnokságokba is. Bognár Zsolt sem volt megilletődve, amikor a Messinához került, igaz, neki nagyon sokat segített Aldo Dolcetti. Két hét alatt bebizonyította, hogy érdemes őt szerződtetni. Mi, Marco Valentinnal, a Messina igazgatójával tárgyaltunk, és annyit elárulhatok, hogy a hazai keresetének körülbelül az ötszörösét kapja meg tavasszal.”

Filipovics Vladan mindezt így egészítette ki: „Meglepő lesz, amit mondok, de a sikeres üzleteim kilencven százalékát magyar futballisták teszik ki. Pedig elhihetik, hogy rengeteg szerb labdarúgóval is kapcsolatban állok. Van kikből válogatni, és ezért bátran ajánlok magyar játékosokat a nyugat-európai kluboknak. Bognár Zsolt számára nagy ugrás a Serie A-ba kerülni, de én hiszem, hogy megállja itt is a helyét.”

AMIÉRT BOGNÁRT VÁLASZTOTTÁK AZ OLASZOK

• Jól zárkózik fel a támadásokhoz, és igazán nagyszerűen adja be jobbról a labdát
• Határozott védő, azonban azt mi tegyük hozzá, megesik, hogy rosszul zár vissza
• Testi ereje és felépítése következtéében jól védekezik, sőt a támadásoknál is hasznos
• Gyors és labdabiztos, viszont szerintünk javulnia kell a cselezésben és a labdatartásban
• Több játékrendszerben is képes jó teljesítményre – ebben nem okoz csalódást

---- Aldo Dolcetti lehet a mentora a magyar védőnek Olaszországban. A Messina pályaedzője ugyanis korábban a Budapest Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott, és neki is nagy szerepe lehet abban, hogy Bognár Zsolt beilleszkedése és jó szereplése zökkenőmentes legyen. A mindig készséges szakember lapunknak elmondta, hogy mi vár az új labdarúgóra a csapatnál, és miben kell még a védőnek javulnia. A szíciliai gárda egyre nehezebb helyzetbe kerül, hiszen vasárnap a Livornótól szenvedett 2–1-es vereséget.

„A csapat tele van rutintalan játékossal, és eddig az eredmények sem jöttek – mondta Aldo Dolcetti. – Olaszországban nem sokáig vacakolnak, ha nincsenek győzelmek, az edző könnyen az utcán találhatja magát. Bognár Zsolt lesz a hetedik védőnk a keretben, ezért ha keményen harcol, lesz lehetősége a bizonyításra. Védőként és védekező belső középpályásként egyaránt bevethető, márpedig az ilyen típusú játékos adhat számunkra pluszt. Az első napon a hátvéd túlságosan is megilletődötten teljesített, de később feltalálta magát, és egyre jobban produkált, úgyhogy ha Bognár Zsolt pozítiv mentalitással és száz százalékon futballozik, akkor segíthet a csapaton.” ---- A messinai labdarúgóklub alapítása Alfredo Marangolo nevéhez fűződik: a tanulmányait Londonban végző szicíliai férfi 1900-ban, hazájába visszatérve döntött úgy, hogy az Angliában oly népszerű sportot meghonosítja a sziget keleti csücskénél fekvő városban is.

A történet azonban nyolc évvel később tragikus fordulatot vett, miután az 1908-as, hatvanezer áldozattal járó messinai földrengés során életét vesztette a csapat néhány játékosa mellett a legfőbb pénzügyi támogató, az edzői és csapatkapitányi funkciót egyaránt betöltő pap is.

Majdnem egy évet vett igénybe, mire újra lábra állt a klub, komolyabb sikereket azonban nem jegyzett a későbbi évtizedek során sem, a csapat az alsóbb osztályú bajnokságokban szerepelt. Három évvel ezelőtt aztán sikerült a nagy bravúr: 2004-ben az együttes története során először feljutott a Serie A-ba, és bár a csapat tavaly kieső helyen végzett, a bundabotrány ítéletei miatt tagja maradhatott az élvonalnak, és most azért küzd, hogy a következő évadban is ott szerepelhessen. ---- A magyar labdarúgás szereplői közül Détári Lajos, a korábbi négyszeres világválogatott az egyik legnagyobb szakértője az olasz futballnak. A 61-szeres válogatott középpályás 1990-ben igazolt a Bolognához, a csapattal az UEFA-kupa negyeddöntőjéig jutott. 1992-ben került az Anconához, ahol harminchárom mérkőzésen tizenegy gólt szerzett, végül 1994 tavaszát a Genovánál töltötte.

„Óriási dolognak tartom, hogy újra van magyar játékos a Serie A-ban – mondta őszinte örömmel a hangjában Détári Lajos. – Bognár Zsoltnak nem lesz egyszerű a dolga. Azt gondolom, már az is nagy fegyvertény lenne, ha Zsolt a kezdőcsapatba beverekedné magát. Gyors, agresszív hátvédnek tartom, aki a jobb oldalon sokszor próbálja támogatni a támadásokat. Maradjon is ilyen! Fizikailag nincsen lemaradása, és mivel a szíciliai gárdánál új edző, Alberto Cavasin tevékenykedik, hamar lehetőséget kaphat a bizonyításra. Aldo Dolcetti rengeteget segíthet a nyelvi nehézségek áthidalásában, illetve az olasz mentalitás gyorsabb elsajátításában.” ---- A Tatabányán nevelkedő Vincze István 1988-ban, 21 esztendősen igazolt Olaszországba az US Lecce együtteséhez. A ballábas támadó két éven át légióskodott, és a mai napig büszke arra, hogy szerepelhetett a világ akkori talán legerősebb bajnokságában.

„Annak idején a Tatabányában a bal oldalon támadót játszottam, és természetesen a Lecce is csatárként igazolt le – kutatott az emlékeiben Vincze István. – Aztán az edzőnk középpályásként számolt velem, és robotolhattam alapvonaltól alapvonalig... Bognár Zsolt könnyebb helyzetben lenne, ha középcsapathoz került volna, hiszen akkor nem mindegyik kilencven perc lenne a klubja szempontjából élet-halál harc. Gyors, erőszakos futballista, aki tud küzdeni. Arra azért felhívnám a figyelmét, hogy Olaszország Róma alatt kis túlzással nem létezik, azaz, megtapasztalja majd, hogy a játékvezetők ítéleteikkel az északi klubokat segítik. Ne legyen türelmetlen, ha a keretbe tud kerülni, már az is nagy dolog.”