Gyenge játékkal kínos vereség

Egy fontos tanulsága mindenképpen volt a keddi napnak: a ciprusiak valóban élnek-halnak a futballért, ám a válogatott egyelőre nem hozza őket lázba. Hiába ért el a helyi nemzeti együttes szép eredményeket az utóbbi időben, hiába szorongatta meg a spanyolokat és a németeket, hiába győzte le az íreket, a magyarok elleni barátságos mérkőzésre mindössze háromszázan gyűltek össze a limassoli stadionban. Az okokra a ciprusi kolléga világított rá: az itt élő emberek ki nem állhatják a kudarcot, a válogatott pedig csupán a legutóbbi néhány mérkőzésen hívta fel magára a figyelmet, ráadásul a kedd esti meccsnek tétje sem volt. A magyar válogatott számára ez azonban mellékes, megfiatalított együttesünknek a ciprusi torna ugyanis kiváló alkalom a gyakorlásra.

A találkozón gyorsan kiderült, hogy Várhidi Péter nem változtatott az elképzelt felálláson, azaz Gera Zoltán valóban a támadósorban kapott helyet, igaz, egy árnyalattal hátrébbról indult, mint csatártársa, Hrepka Ádám. A West Bromwich Albion légiósa sokszor lépett vissza a középpályára labdáért – hiába, a régi beidegződés… –, és a védekezésnél is visszahúzódott, egészen Sándor György vonalába. A 27 éves játékos az első félidőben többször is megpróbálta lendületből rávezetni a labdát a ciprusi védelemre, ám az utolsó cselnél általában beleléptek az útjába.

A magyar védelem már kevésbé játszott jól, a tizenhatos előterében egy ízben Juhász Roland és Vass Ádám is nagyot hibázott, és mivel ez egyszerre történt, a félidő közepe táján Jaszumisz Jaszumi könynyedén szerezte meg a vezetést a házigazdáknak. A ciprusiak a tőlük elvárható erőszakos futballt játszották, az elveszített labdákat gyorsan megpróbálták visszaszerezni, és ez a tétovázó és olykor könnyen zavarba hozható magyar játékosok között általában sikerült is nekik. A középpályán Sándor György rengeteg labdát eladott, az első negyvenöt percben a jól belőtt szögleteken kívül szinte alig akadt jó passza a mezőnyben, ez pedig még a ciprusi válogatott ellen is túlságosan nagy luxus.

A magyar csapat a szünet után sem tudott aktívabban támadni, a mieink a középpályán továbbra is statikusan játszottak, keveset vállalkoztak, alig-alig volt futballista, aki lendületesen elfutva, esetleg cselezve igyekezett volna az ellenfél kapuja felé. A végén sikerült szépítenünk: a csereként beálló Priskin Tamás második válogatott meccsén már a második gólját szerezte, azaz Várhidi Péter kapitánykodása alatt eddig csak ő eredményes…

A magyar együttes teljesítményén meglátszott, hogy Várhidi Péter még nagyon a csapatépítés elején ját. Nincs mese, hozzá kell szoknunk, hogy válogatottunk több ehhez hasonló pofont kap a közeljövőben. A vereség önmagában még nem tragédia, ám a magyar csapat nem úgy játszott, ahogy (el)vártuk.

---- Gera Zoltán ezúttal egy sorral előrébb kapott szerepet a válogatottban, és itt sem okozott csalódást. „Nem játszottunk jól, a támadóharmadban kifejezetten sok labdát vesztettünk el. A játékunknak le kell tisztulnia, sokkal pontosabban kell a középpályán játszanunk, ám úgy gondolom, senki sem várhatta el tőlünk, hogy az alakuló válogatott második mérkőzésén már hiba nélkül futballozzunk. Ha kicsit összeszedettebben játszunk, meg is verhettük volna ezt a ciprusi együttest. Ezúttal a szokásosnál valamivel előrébb szerepeltem, de egyáltalán nem volt szokatlan ez a poszt számomra, hiszen már futballoztam hasonló szerepkörben. A lelkesedéssel nem volt gond, remélem, a lettek ellen már a játék is valamivel jobb lesz.”
Priskin Tamás ezúttal csupán csereként kapott lehetőséget, ám statisztikája így is javult, a Kanada elleni mérkőzés után ezúttal is kapuba talált. „Úgy gondolom, nemcsak én, hanem az egész csapat jól teljesített. Amikor Várhidi Péter pályára küldött, éreztem, hogy van keresnivalóm a ciprusi védők gyűrűjében, és szerencsére ez be is igazolódott. Nem lehetünk elégedetlenek, hiszen néha kifejezetten jól játszottunk, ám el kell ismerni azt is, hogy bőven van még miben javulnunk. A gólomról annyit, hogy Vanczák Vilmostól nagyon jó passzt kaptam, amelyet követően már könnyű dolgom volt. Az önbizalmamnak kifejezetten jót tett, hogy újra kapuba találtam, és mivel szerda este a lettek ellen minden bizonnyal kezdőként lépek pályára, remélem, ismét gólt tudok rúgni.”
Vass Ádám a Kanada elleni mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is rengeteget robotolt a középpályán. „Nagyon elfáradtam, ugyanakkor nagyon csalódott is vagyok. Mindent kiadtam magamból, ezúttal is próbáltam a párharcok nagy részét megnyerni és koncentrálni arra, hogy a labdát ne szórjam el. A pályán az volt az érzésem, hogy a csapat játékából hiányzott a ritmus, nem volt kellően gyors a játékunk, és csak bízni tudok benne, hogy a lettek elleni mérkőzésen már kevesebb hibaszázalékkal passzolunk a középpályán, és tudom, hogy futballozunk még ennél jobban is.” ---- Végh Zoltán képességeit nem sokszor tették próbára a ciprusi labdarúgók, a bekapott gólok miatt sokkal inkább a védelmet érheti kritika, mint őt. Lábbal rendre pontosan játszotta meg a labdát, ám olykor nem volt kellő összhang közte és a hátsó alakzat tagjai között.
Csizmadia Csaba kis híján góllal ünnepelte az első válogatottságát. Noha a mérkőzés irama még a közepest sem érte el, nem mert annyi megindulást elvállalni, mint a Fehérvár bajnoki meccsein. Mindenesetre igazolta, hogy a jövőben is lehet vele számolni.
Juhász Roland a jól fejelő magyar labdarúgók közé tartozik, ennek ellenére a hazaiak első gólja előtt nem tudott a légtérben menteni, majd rögtön utána a földön is alulmaradt a labdáért vívott harcban. Helye megkérdőjelezhetetlen a csapatban, ennek ellenére játékában benne van a hiba.
Balogh Béla járt a legközelebb a mieink közül a gólszerzéshez, fejese azonban a lécen csattant az első félidőben. A felívelések nem hozták zavarba, azonban már adódtak problémái, amikor a földön, lendületből vezették rá a labdát. A jobbak közé tartozott így is.
Vanczák Vilmos kevés kockázatot vállalt, amikor valamelyik középső védőtől hozzá került a labda, rendre visszapasszolta. A bekapott gól előtt nem a legjobban helyezkedett, határozottabb közbelépéssel menthetett volna. A második félidőben már jobb volt a teljesítménye.
Tóth Balázs igyekezett agilisan futballozni, nem húzta vissza a lábát a párharcokban, az első játékrészben megpróbált átlövésekkel veszélyeztetni. A második félidőben volt egy életerős lövése, a kapufa azonban kisegítette a hazaiak kapusát, de őt nem érheti különösebb kritika.
Vass Ádám olykor túlzottan mélységben mozgott, ennek következtében több felesleges passz volt a védősor és a középpályássor között. Úgy tűnt, nem nagyon találja az összecsapás ritmusát, ezúttal kevésbé volt hasznos, mint Kanada ellen. A jövőben tőle is többet várunk.
Huszti Szabolcs nem volt annyira lendületes, mint elvárható tőle, de az is látszott, hogy a Bundesligában megszokta a nehéz játékhelyzeteket. Tisza Tibor először lépett pályára a nemzeti együttesben, gyorsasága és remek rúgótechnikája ezúttal nem érvényesült.
Sándor György keveset vállalt magára, sem támadásépítésben, sem védekezésben nem tudott érdemlegeset nyújtani. Kanta József őszi teljesítménye alapján megérdemelte ezt a lehetőséget, ezúttal azonban nem tudott főszereplővé válni, eltűnt a ciprusiak gyűrűjében.
Hrepka Ádám háttérbe szorult a hazai védők mellett, nem érvényesült technikai képzettsége, ezúttal azt sem tudta igazolni, hogy a kapu előterében minden helyzetben feltalálja magát. Priskin Tamás jó cserének bizonyult, pazar helyzetfelismerés végén szerzett gólt.
Gera Zoltán nem ragaszkodott posztjához, gyakran visszalépett labdáért, az ő megmozdulásain látszott leginkább a technikai képzettség. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kapura semmi veszélyt sem jelentett, és ez bizony ilyen kvalitású támadóra nézve komoly kritika…