Dollármilliók és a csodairányító

Magyar idő szerint hétfő éjjel fél egykor dördül el a tűzijáték, futnak ki a csapatok a pályára, és kezdődik az NFL döntője, a 41. Super Bowl az Indianapolis Colts és a Chicago Bears részvételével. Köztudomású, az amerikaiak szerint ez a világ, a világ többi része szerint pedig Amerika legnagyobb sporteseménye. Tényleg csak néhány mellbevágó számadat: várhatóan több mint egymilliárd néző kíséri majd figyelemmel a találkozót, tavaly csak az Egyesült Államokban 141 millióan nézték az összecsapást. Egyetlen félperces reklámblokkot is aranyárban mérnek (az idén 2.6 millió dollár a tarifa), és gondoljunk bele, hány ilyen játékmegszakítás lesz a meccsen… A rendező város, Miami és Florida állam is megüti a főnyereményt (a becslések szerint 200 millió dollár körüli bevétellel számolhatnak), a környéken 55 ezer szállodai szobát foglaltak le. Mindez egyetlen mérkőzés miatt.

Az irányítók a kulcsemberek

Azok kedvéért, akik még nem ismerik eléggé a sportágat, egyvalamit szögezzünk le: az amerikaifutball-csapat legfontosabb embere a quarterback, az irányító. Egyetlen csapatsport sincs ennyire egyetlen játékos teljesítményére kihegyezve, sehol sem múlik ennyire sok azon, hogy a kulcsposzton az az egy ember hogyan teljesít. Kézilabdában lehet nyerni beállós nélkül, futballban belefér, ha a középcsatárnak rossz napja van, és még a formán kívüli hokikapus sem jelent akkora gondot övéinek, mint ha a quarterbacknek nem megy.

Most a New Englanden is átgázolt a Colts

Ő ugyanis a csapat keze, szeme és agya. A játék ugyebár – kissé leegyszerűsítve – úgy épül fel, hogy a támadócsapat „eljátszik” egy figurát (akárcsak kézi- vagy kosárlabdában), és a másik tíz játékos összehangolt mozgása révén optimális esetben néhány pillanatra szabadon marad egy támadó, akinek az irányító épp akkor eljuttatja a labdát. Ehhez persze a védelem sem csak asszisztál, ezért nagyon nehéz a quarterback dolga: meg kell találnia az alkalmas helyzetet és pillanatot, és tökéletes mozdulatsorral célba kell juttatnia a tojáslabdát.

Peyton Manning, az Indianapolis Colts irányítója ebben mindenkinél jobb. Tucatjával döntötte már meg a rekordokat épp annak köszönhetően, hogy úgy lát a pályán, ahogyan szinte senki más, és passzai szinte mindig célba találnak. Képességeiről legyen elég annyit elmondani, hogy amíg a legtöbb irányító helyett a pályát, a védelem felállását általában felülről, páholyból figyelő edzője dönti el az alkalmazandó figurát, amelynek a quarterback csak végrehajtója, Manning szinte szabad kezet kap: valódi vezénylő tábornokként maga választhat az adott helyzetre alkalmazható néhány variáció közül. Játékában az a legfantasztikusabb, hogy szinte mindig jól választ.

Évek óta kijárna tehát neki és csapatának a bajnoki cím, ám mostanáig mindig elcsúszott – leggyakrabban a New England Patriots nevű banánhéjon. Már-már mindenki azt hitte, hogy Manning mentálisan nem elég erős, nem tudja legyőzni az ősellenséget, és a két héttel ezelőtti főcsoportdöntőn is úgy tűnt, újabb bukás lesz osztályrésze: a félidőben a Patriots vezetett 21–6-ra a Colts ellen. Ekkor azonban Peyton megrázta magát, és az addigi bizonytalankodás után tökéletesen teljesítve, többször is lehetetlen helyzetből passzolva 32 pontot hozott össze csapatával a második félidőben, s végre eljutott a Super Bowlig. Legyőzte démonait, ahogy az amerikai újságírók előszeretettel fogalmaztak, és bármilyen jó is az ellenfél védelme, ő megállíthatatlannak látszik. Fennállása második bajnoki címéhez segítheti a Coltsot. (Az elsőt az 1970-es idényben szerezte, még baltimore-i csapatként.)

Chicagóban más a helyzet. A város legutóbbi igazán kiváló irányítóját Sid Luckmannek hívják, és két dolgot érdemes tudni róla: egyrészt, hogy egyszer bajnoki döntőben 73–0-s győzelemre vezette a Bearst, másrészt hogy ez 1940-ben történt. Illinoisban azóta sem termett hasonlóan csodálatos quarterback, bár az 1985-ös idényben a Super Bowlt megnyerő csapat irányítója, Jim McMahon legalább elfogadhatóan teljesített, így a parádézó védelem nem dolgozott hiába: összesen 18 győzelemmel és egy vereséggel nyerték meg a szezont.

A Chicago Bears a védelmében bízhat

A hátsó alakzat most is fantasztikus: a chicagóiak a főcsoportdöntőben azzal verték meg a liga egyik legjobb támadóegységével büszkélkedő New Orleans Saintst, hogy négyszer is elvették a labdát a Szentektől, így a mostani irányító, Rex Grossman nem tudott annyit ügyetlenkedni (pedig mindent elkövetett…), hogy társai ne húzzák ki a bajból.

Ez azonban már a Super Bowl. Az elmúlt negyven nagydöntőből 19 alkalommal lett a quarterback a legértékesebb játékos, nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, mennyit számít a jó irányító. Grossman pedig, főleg Manninghez hasonlítva, nem az. Bár képes kiugró teljestményre (ezt néhányszor az alapszakaszban is bizonyította), a kulcsszituációkban gyakran hibázik, és sokat idegeskedik, főleg amikor hátrányban van csapata, márpedig a Colts ellen ez bizony benne van a pakliban. A Saints ellen például az első félidőben összesen három jó passzt adott, és a másodikban sem volt ötnél több jó perce, ráadásul a New Orleans védelmének betlijei is kellettek sikeréhez. Hasonló ajándékokra a Colts ellen nem számíthat, így ismét társaira marad a feladat, hogy kihúzzák a bajból. Ehhez azonban az Indianapolis és Peyton Manning ellen már a csodára is szükség lesz.
Tv: Sport1, 23.45