Az MTK-s lendület volt a nyerő

Támadók


Ki a jó csatár? Magyarországon leginkább az számít annak, aki gólokat rúg, aki aktív részese a támadásoknak. Nincs ez másként nyugaton sem, de valamivel mégis többet várnak el Európa elitcsapatainál a csatároktól. Az edzők megkövetelik a védekezést, ezért a legjobb támadók is visszazárnak labdavesztés után, elfoglalják védekezésben kijelölt pozíciójukat, tulajdonképpen ők szűrik meg először az ellenfél akcióit. Ha nincs meg az együttes mozgás, a kellő összhang, borulhat a rendszer.

Az MTK Budapest éppen ennek a felépített futballnak köszönheti őszi sikerét. Valamenynyi játékos precízen kidolgozott taktikai feladatokat lát el, s ebből nem maradhat ki Hrepka Ádám és Németh Krisztián sem. S mivel a játékosok betartják Garami József szakmai igazgató utasításait, nem véletlenül tartoznak a legjobb csatárok közé a honi mezőnyben. Tulajdonképpen nem meglepő Hrepka Ádám és Németh Krisztián sikere: nemcsak fegyelmezettek, hanem erősek és kreatívak is. Nagy meglepetésnek számít Dorge Rostand Kouemaha jó helyezése: a Tatabánya légiósa gyakorta hozta nehéz helyzetbe az ellenfelek védőit, és a kameruni bizonyította, nem érdemtelenül szerződtették; góljaival, játékával sok örömet szerzett a szurkolóknak.

Figyelemre méltónak számít Sebők József őszi teljesítménye is, annak ellenére, hogy a ZTE támadója egyszer fegyelmezetlen volt – az engedély nélküli sörözésért kapott büntetés után azonban nem duzzogott, beállt a sorba, s így az ősz elején megalapozott remek teljesítményt jó helyezéssel realizálta.

A támadók rangsora ---- Középpályások


Régebben egyszerű volt a helyzet: a csapatok zöme 4–3–3-as rendszerben futballozott, ami a középpályára vetítve azt jelentette, hogy az együttesek jobb és bal oldali futóval, valamint egy klasszikus játékmesterrel álltak fel. Aztán jött a 3–5–2-es felállás – az oldalvonal melletti játékosok megmaradtak, a szervező mögött azonban általában ketten „szűrtek” –, a 4–4–2-es hadrend tengelyében már csak egy védekező ember maradt, míg manapság gyakorta látunk olyan stratégiát, hogy az egy szem csatárt három támadó középpályás és kettő vagy három védekező középpályás támogatja. Ezúttal négy kategóriát állítottunk fel, nézzük közülük az oldalvonal mellett szereplőket.

A jobb szélen Tóth Zoltán első helye hatalmas meglepetés, ő ugyanis klubcsapatában, a ZTE-ben nem tudott állandó kezdőstátust kiharcolni magának. Mindenesetre amikor lehetőséghez jutott, élt a bizalommal, és ez jelzi, nagyobb feladatok megoldására is képes lehet. A Honvéd őszi vergődése a legkevésbé Dobos Attilán múlott, ha sérülés miatt nem kényszerül több meccset kihagyni, alighanem együttese is előkelőbb helyen zárt volna. Szólni kell Mario Bozsicsról, aki noha a középpályán több szerepkörben is futballozhatott, mégsem tudta igazolni, hogy remek egyéni képességei lennének. A bal oldali játékosok közül Dzsudzsák Balázs kiegészítőből a Loki alapemberévé vált, és ha fejlődése töretlen marad, hamarosan a válogatottban is bemutatkozhat. Kulcsár Árpád az ősszel a hátán vitte a Pécsi MFC-t, ugyanakkor Halmosi Péternek és Czvitkovics Péternek egy-egy kimagasló teljesítménye ellenére nem sikerült valós tudásának megfelelően szerepelnie. Ami a védekező középpályásokat illeti, a dobogóra három olyan labdarúgó került – Molnár Balázs, Kiss Zoltán és Erős Károly –, akinek kellő rutinja van, ugyanakkor az ősszel látottak alapján kijelenthető: az MTK-t erősítő Zsidai László is szép pályafutás előtt áll. Meglepő, hogy a remek fizikai adottságokkal büszkélkedő kispesti Benjamin Angoua csak a középmezőnyben található, miként érthetetlen a tatabányai Goran Jezdimirovics és a soproni Horváth András gyengélkedése is. A hazánkban szereplő idegenlégiósok egyik legjobbja a DVTK-s Kethevoama Foxi, aki az MTK-ban futballozó Kanta Józsefhez és a debreceni Sándor Tamáshoz hasonlóan bizonyította, képes fazont adni csapata játékának.

A középpályások rangsora ---- Hátvédek


A modern labdarúgásban felértékelődött a védők szerepe. Ma már nem elég, ha csupán gyorsak, s jól fejelnek a hátul játszók, támadni is tudniuk kell, főleg az oldalvonal mellett futballozó szélsőhátvédeknek. Ha kitekintünk a világba, s megfigyeljük az elitklubokban játszókat, láthatjuk, hogy a legjobbaknál (például: Real Madrid, Arsenal, Bayern München) szinte szélsőszerűen futballoznak a vonal melletti hátvédek. A csatárok behúzódnak a vonal mellől, s így nyitnak területet az előretörőknek. Roberto Carlos az egyik legjobb példa erre, aki a Real Madridban nagyszerűen segíti a támadásokat, sőt ott van a befejezéseknél is. Az a hátvéd, aki csak oldalra passzol, csak helyezkedik vagy keveset fut, ma már magasabb szinten nem érvényesülhet.

Értékelésünk alapján megfigyelhető, míg a vonal mellett szereplő védőknél a fiatalok végeztek rangsorunkban az élen – Balogh Béla, az MTK válogatott labdarúgója és Leandro, a Debrecen magyar válogatott brazilja –, középső védőként a „korosabb” futballistáké a dicsőség. Kuttor Attila túl van 500. élvonalbeli mérkőzésén, de 36 évesen is ő számít a legjobb középső védőnek. Nem sokkal marad el mögötte Mladen Lambulics, az MTK 34 esztendős szerb légiósa, s rangsorunkban a 35 éves Jäkl Antal a harmadik. Balogh Béla és Leandro gyors, ráadásul több poszton is jól teljesített. Leandro, ha kellett, kiválóan helyettesítette az irányító Sándor Tamást, vagy bal oldali középpályásként Halmosi Pétert. Balogh Béla pedig, ha a sors úgy hozta, középső védőt is játszott átlagon felül, ám leggyakrabban mégis a jobbhátvéd pozíciójában szerepeltette őt Garami József szakmai igazgató. Kuttor Attiláék labdabiztosak, rutinjuknál fogva jól helyezkednek, e tekintetben tehát megfelelnek a kor követelményeinek, ám tagadhatatlan, gyorsaságuk megkopott, a magyar futball helyzetéből fakadóan mégis kihagyhatatlanok csapatukból, mert ők a legjobbak posztjukon a honi mezőnyben.

A hátvédek rangsora ---- A jelenkori hazai mezőny két legtöbbre taksált tagja az MTK Budapestben védő Végh Zoltán és a Sopront erősítő Rabóczki Balázs, éppen ezért nem kis meglepetés, hogy az őszi idény befejeztével a paksi Kovács Attila áll a rangsor élén. A Paks újonc az első osztályban, így számítani lehetett arra, hogy az együttes kapusa nem unatkozik majd a mérkőzéseken, az azonban meglepetés, hogy a legjobbak között ugyancsak ebben az idényben bemutatkozó kapus a negyedik legkevesebb gólt kapta a mezőnyben. A Paksnál csak az éllovas MTK, a bajnoki címvédő Debrecen és az Újpest volt jobb a kapott gólokat tekintve. Az MTK-s Végh Zoltán előkelő helyezése tulajdonképpen várható volt, a 20-szoros válogatott labdarúgó több mint másfél évtizede meghatározó tagja a kapusok mezőnyének. Ő az a játékos, aki szinte az egész bajnokságot képes nagyobb hiba nélkül végigvédeni.