Csak feljebb, csak feljebb…

- Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy a kanadai, a szlovák és a német válogatottat egyszerre köszönhetjük Magyarországon – jelentette be egy 2004 őszi sajtótájékoztatón Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorong-szövetség elnöke, bár őszintén szólva még akkor is hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen tornát rendezhet a magyar főváros. Aztán kiderült, hogy igenis hihető: 2005 februárjának második hétvégéjén a Papp László Budapest Sportarénában vendégeskedett az elnök által említett három alakulat.

Természetesen, a Magyarországon korábban soha nem látott erősségű mezőny okán óriási volt az érdeklődés, és az esemény semmilyen szempontból nem okozott csalódást: a színvonal valóban A-csoportos volt, s a magyar szurkolók számára nem kis örömöt jelentett, hogy a hazai együttes ezen a szinten is megállta a helyét.

Pat Cortina csapata ugyan a papírformának megfelelően a negyedik helyen végzett, de a szlovákok elleni 2-4 (a mieink a meccs feléig döntetlenre álltak!) és a németek elleni 3-4 (ráadásul a 46. percig 3-2 volt ide!) elismerésre méltó produkció, csupán a Kanadától elszenvedett 7-0-s vereség lógott ki a sorból.

A tornát egyébként az utolsó, ezáltal finálénak is beillő összecsapás döntötte el: a két sztárcsapat csatáját – büntetőlövésekkel – végül a szlovákok nyerték meg, így északi szomszédaink vihették haza az első alkalommal kiírt Pannon-kupát, a juharleveles alakulatnak az ezüst-, a német válogatottnak pedig a bronzérem jutott.

Az előző évi nagy sikerre való tekintettel 2006 februárjában ismét kiírták a Pannon-tornát, ám mivel ugyanezen időre esett a torinói téli olimpia, ezért azt már előre tudni lehetett, hogy az elsőhöz hasonló „nagy dobás” ezúttal elmarad. Bár a 2005-össel össze sem hasonlítható, de azért így is jó mezőnyt sikerült összetrombitálniuk a szervezőknek: az akkor még a világelithez tartozó szlovének mellett a horvátok, valamint a kanadai amatőrbajnokság győztes együttese vendégeskedett a Budapesti Koriközpontban.

Ebben a helyzetben persze a magyar csapattal szembeni elvárás is más volt, mint egy évvel korábban, s ennek sikerült is megfelelniük Pat Cortina játékosainak, akik a szlovénok mögött ezúttal a második helyet szerezték meg. A torna döntőjének számító összecsapást itt mindjárt az első napon lejátszották, amelyen a mieink ugyan kapaszkodtak, de összességében megérdemeltnek mondható a szlovén együttes 5-3-as sikere.

Aztán másnap végre megszületett a Pannon-tornák történetének első magyar győzelme: a horvátok elleni 6-3 tekinthető e „történelmi” tettnek, majd a zárónapon a kanadai amatőrök 6-4-es legyőzésével vált biztossá az ezüstérem.

Jöhet hát a harmadik Pannon-torna, amelyen – mint közismert – a címvédő Szlovénia, valamint Franciaország és Litvánia lesz a magyar együttes ellenfele. A mezőny rendkívül kiegyensúlyozottnak tűnik, bármi megtörténhet, így hát esélylatolgatás helyett inkább álljék itt egy, komolynak ugyan nem vehető, de az álmokat mindenképpen kifejező megjegyzés: a sorozat eddigi nem túl hosszú történetében a magyar válogatott „mindig” előrébb végzett mint korábban, s ne feledjük, tavaly már az ezüstérem jutott a mieinknek…