A Honvéd kevésbé rossz, a Sopron viszont csapnivaló játékkal szolgálta ki a csepeli kilencszáz nézőt.
László András (balra) arckifejezése híven tükrözi, hogy ezen az estén tényleg rémisztô volt a foci
László András (balra) arckifejezése híven tükrözi, hogy ezen az estén tényleg rémisztô volt a foci
Negyedórával a kezdés előtt a környékbeli italozókban jóval többen foglaltak helyet, mint a lelátón – no igen, egy szíverősítő nélkül manapság elviselhetetlen a legtöbb magyar focimérkőzés. Amúgy le a kalappal a szurkolók előtt, csaknem ezren áldoztak arra, hogy láthassák a Honvéd és a Sopron összecsapását, a világ más pontjain futballként emlegetett sportág honi helyzetét ismerve inkább fizetni kellett volna nekik, hogy kijöttek erre a meccsre (a Sopronból felruccanó tucatnyi drukkernek ha más nem, legalább költségtérítés járna). A pálmát mégsem a fanatikusok vitték el, hanem az a holland megfigyelő, aki úgy gondolta, találhat ebben a mezőnyben olyan játékost, akit érdemes szerződtetnie...
A kivonuláskor felcsendülő Honvéd-induló refrénjét hallva („Egy gól, és semmi más!”) már rossz sejtéseink voltak. Fájdalom, ezek be is igazolódtak, a nevetséges jelenetek úgy követték egymást, mintha Mr. Bean valamelyik filmjét láttuk volna. A publikum kétségkívül remekül mulatott, egy szurkoló odáig ment nagy jókedvében, hogy a balhátvédként a kötelességét teljesítő, azaz a rivális támadóját leszerelő Mészáros Attilát tanár úrnak nevezte. Ekkor még nyeltünk egyet, akkor viszont már köpni-nyelni nem tudtunk, amikor a saját térfelén a labdát elveszítő Csobánki Ádám csípőre tett kézzel nézte végig, hogyan fejezi be az akciót a soproni együttes. Az a csapat, amely „válogatott” színvonalon játszott, a nevesincs román focistákkal teletűzdelt gárda tagjait még az sem dobta fel, hogy szokatlanul jó minőségű talajra léphettek. A lelkesedés, a küzdeni tudás, az elképzelés és a motiváció egyértelműen hiányzott a Sopronból, no meg egy, de inkább tíz Michael Mifsud... A szerdai Málta–Magyarország a mozambiki Genitót is megviselhette: a kispesti légiósnak gyakorlatilag csak rossz passza volt – ez különösen azért volt szembeötlő, mert a pályán tartózkodók közül ő ért legtöbbször labdába.
Azért ne legyünk igazságtalanok: Hercegfalvi Zoltánnak és László Andrásnak akadt egy-egy jó megmozdulása (sőt ennek a párosnak köszönhettük a szombati futballélményeket), a Csepelen vendégeskedő házigazda megérdemelten tett szert kétgólos előnyre a szünetig.
Persze ellenfél nélkül könynyű...
A második félidő csupán arra volt jó, hogy még inkább elvegye a drukkerek kedvét a labdarúgástól. Habár... Amikor a magát teljesen feleslegesen kiállíttató Budovinszky Krisztiánt megtapsolja a nép, ott már aligha van lejjebb. A védőnek egyébként még egy említésre méltó mozzanata akadt: nagy lövőerejét bizonyítandó úgy szabadított fel, hogy kibikázta a labdát a stadionból. Horváth Andrást is zavarta a labda (nem mintha feltűnő lett volna ezen a meccsen): büntetőből sem volt képes eltalálni a kaput. Rabóczki Balázs kivételével társai is gyalázatos teljesítménnyel rukkoltak ki, a hosszabbítással együtt húsz percen át emberelőnyben játszó Sopronnak nemhogy a pontszerzésre, a szépítésre sem volt esélye. A kispadnál kis híján idegbajt kapó Selymes Tibort csak sajnálni tudta az ember – ha szerencséje van, a tulajdonos nemsokára elköszön tőle...
A Honvéd-tábor végül vastapssal jutalmazta a 2–0-s győzelmet – csak ismételni tudjuk magunkat: le a kalappal a szurkolók előtt. ----
10. perc: A tizenhatos jobb oldali sarkának közeléből Szabó Tibor kanyarított bal lábbal szabadrúgásból élesen a kapu elé. Középen a berobbanó támadók és a menteni igyekvő védők is lemaradtak a labdáról, amelyet a meglepődő Miski a mezőnybe öklözött vissza. 20. perc: Egy előreívelést követően László elé pattant a labda, a Honvéd középpályása nem sokat gondolkodott, és a kapuval szembe, húsz méterről ballal egyből lőtt – a jobb kapufát találta telibe. 29. perc: Dobos ívelt keresztbe a bal oldalon felfutó Lászlóhoz. A hazaiak középpályása ballal egyből a 16-os vonalánál érkező Csobánkihoz passzolt, aki azonban jobbal csúnyán a kapu bal oldala mellé lőtt. 31. perc: Genito fordult le Demjénről, majd 19 méterről ballal a jobb kapufát találta el. A mezőnybe visszapattanó labdát pedig László hiába lőtte rá egyből, Rabóczki bravúrral védett. 42. perc: Budovinszky vágta előre vaktában a labdát, amelyre a jobb oldalon beinduló Dobos csapott le. A hazaiak játékosa a 16-oson belül jól tolta meg a labdát Radu mellett, majd az alapvonal közeléből a középen érkező Hercegfalvi elé passzolt, ő pedig öt méterről jobbal a kapu közepébe vágta. 1–0 45. perc: A Sopron 16-osán belül Hercegfalvi sarkalta ügyesen a labdát Lászlóhoz, aki kissé kisodródott pozícióban, egy igazítást követően bal lábbal remekül lőtte ki a bal alsó sarkot. 2–0 55. perc: A jobb oldalon felfutó Ianc beadását követően Mészáros lábán olyan szerencsétlenül pattant meg a labda, hogy éppen a kapu bal oldalába hullott volna, ám a kilépő Miski visszavetődve szögletre tudta ütni. 60. perc: Magasföldi bal oldali szögletét követően Bagoly elé pattant a labda, aki hat méterről jobb lábbal a kapu fölé lőtt. 67. perc: A Honvéd 16-osán belül Feczesin csapott le egy lecsurgó labdára, a kapujából rossz ütemben kimozduló Miski mellett eltolta, a kapus már csak a soproni csatár lábát érte el. Tizenegyes! A megítélt büntetőt Horváth András jobb lábbal úgy rúgta a kapu mellé, hogy a labda a bal kapufáról vágódott az alapvonalon túlra. 73. perc: A védőfalból kirontó Budovinszky csúszott be a kaputól 24 méterre Szabó Tibornak. A Honvéd játékosa ezért a megmozdulásáért megkapta második sárga lapját, majd Arany Tamás játékvezető felmutatta neki a pirosat is. ---- A Honvéd kapujában Miski Zoltánnak semmi dolga sem akadt, egy 11-est mégis „sikerült” összehoznia. A védelemből Schindler Szabolcs és Debreceni András viszonylag jó játékával, Budovinszky Krisztián pedig buta kiállításával tűnt ki. A két szélső középpályás, Dobos Attila és László András egyaránt elfogadhatóan játszott, utóbbit már a gólja miatt is megtehetjük a meccs legjobbjának. Elöl Koós Gábor lelkesen, Hercegfalvi Zoltán pedig ügyesen futballozott. Ha a Sopron kapuját nem Rabóczki Balázs őrzi, csúnya vereség lehetett volna a vége. A mezőnyjátékosok produkcióját gyakorlatilag lehetetlen értékelni, a futballisták egymást múlták alul. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy a soproniak nem futottak, a lefújást követően Selymes Tibor futtatott velük néhány kört az üres stadionban. ----