„Már csak a derekam fájt”

Gólokban gazdag, látványos, egy-egy szakaszában nemzetközi szintű rangadót nyert meg 36–30-ra a bajnoki címvédő MKB Veszprém Dunaújvárosban. A szerdai csata a vendégeknek egyben főpróba volt a következő két, idegenbeli Bajnokok Ligája-mérkőzésükre, amelyeket Szkopjéban és Vágbesztercén játszanak. A Dunaferr kézilabdázói közül Császár Gábor, míg a másik oldalon Kiril Lazarov és Pérez Carlos egyaránt 11-11 gólt lőtt. A rangadó hőse közülük mégis Pérez Carlos volt, mert az ő góljaival – valamint Dejan Perics kapus bravúrjainak köszönhetően – vette át már a szünet előtt a vezetést a Veszprém a 20. percig rendre vezető Dunaferrtől.

– Könnyebb vagy nehezebb összecsapásra számított?
– Amikor a Dunaferr ellen készülünk, mindig eszünkbe jut, hogy az újvárosi csarnokban senki sem mehet biztosra – mondta Pérez Carlos. – Nehéz derbire számítottam, hiszen ellenfelünknél a fiatal tehetségek közül azok, akik a csapat gerincét alkotják, évek óta együtt játszanak, jól felkészültek, és ráadásul olyan rutinos játékosok küzdenek mellettük, mint Kemény József, Rosta Miklós vagy Szathmári János.

– A nagy nevek, a hírességek és a nemzetközi rutin tekintetében a Veszprém mégis jobban áll.
– Igen, többek között a nagyobb tapasztalat is jelentős szerepet játszott a győzelmünkben. Pedig külön nem is készültünk az újvárosi fellépésre, végeztük a mindennapi edzéseket.

– Lélekben már a Bajnokok Ligája következő fordulójára készültek?
– Azt azért nem. Nagyon fontos két pontért kellett megküzdenünk, és tudtuk, hogy a Dunaferr rettentően szeretne meglepetést szerezni szurkolóinak. Az újvárosiak alaposan felkészültek, nagyszerűen játszottak az első félidőben, és végig kitartóan harcoltak. Ezzel nagyon megnehezítették a győzelmünket.

– Az elején miért akadozott a Veszprém játéka?
– Tényleg visszafogottan kezdtünk, támadásban nehezen alakítottuk ki a helyzeteinket, a védekezésünk pedig hézagos és hatástalan volt. Ennek az okát nem tudom, mert a Dunaferr semmilyen meglepetéssel nem szolgált, azt játszotta, amire számítottunk. Még a nyitott formációira is felkészültünk, csak egy ideig nem tudtuk megvalósítani a taktikánkat.

– Az ön góljai és gólpasszai gyökeresen megváltoztatták a mérkőzés képét.
– Jól ment a játék, de a legfontosabb, hogy a Veszprém csapatként ismét megállta a helyét. Nem fontos, hány gólt lőttem, kizárólag az a lényeg, hogy nyertünk. Ehhez pedig valamennyi társam játéka kellett.

– Mi a véleménye a kapusok teljesítményéről?
– Szathmári és Perics egyaránt mester, sőt művész a maga posztján. Mindketten remek napot fogtak ki, de nálunk a szélsők és főleg a belső emberek gólerősebben kézilabdáztak, mint a hazaiak hasonló poszton játszó kézilabdázói. Visszatérve a kapusokra, mindketten igazolták, hogy világklasszisok.

– Úgy tűnt, felépült könyök- és deréksérüléséből.
– A könyökömre és a derekamra estem legutóbb a Vágbeszterce ellen, de már csak a derekam fájt. Szerencsére nem annyira, hogy akadályozott volna a Dunaferr ellen. ---- & ---- &