Egy túlhaladott modell

Anekdota a kilencvenes évek közepéről. Az FTC labdarúgócsapata – első és azóta is egyetlen magyar együttesként – bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A Real Madriddal, az Ajaxszal és a Grasshoppersszel került egy csoportba. Eljött a madridi meccs ideje, s a Fradi elnöke, Szívós István, a protokoll szabályai szerint, díszvacsorára volt hivatalos. Az ilyenkor kötelező udvariaskodás után Ramón Mendoza, a királyi klub „presidentéje” megkérdezte, hány szakosztályt működtet az FTC.

„Tizenkettőt” – hangzott a felelet. Senor Mendozának leesett az álla, majd hosszas hallgatás után – némi bizonytalansággal a hangjában – megszólalt: „Hűha, akkor önök nagyon gazdagok lehetnek, mert nekünk csak a futballra és a kosárlabdára futja...”

Manapság alighanem a női kézilabdázóké a legsikeresebb szakosztály az Üllői úton, illetve a Népligetben. A csapat az idén megnyerte az EHF-kupát, ezüstérmes lett a bajnokságban, s jelenleg is remekül szerepel. És mégis…

Hiába a sikerek, a korábbi elnökség oszlopos tagja, Maglódi Lajos nemhogy nem került be az újonnan megválasztott grémiumba, még csak nem is jelöltette magát.

Vajon miért nem?

Netán ellentét feszül a központ és a periféria, a klub és a kézilabda-szakosztály között?

„Dehogy feszül. Nincs itt semmi gond. Dámosy Zsolt elnök úr vasárnap kijött a Debrecen elleni rangadónkra a Népligetbe, utána kedélyesen elbeszélgettünk, az egyetértés nem is lehetne tökéletesebb” – értetlenkedik Németh András vezetőedző.


Maglódi Lajos (55) még tovább megy. Egyenesen kizárja annak a lehetőségét, hogy bármiféle konfliktus támadhatna köztük és a klub között.

„Nincs súrlódási felület, nem is lehet. Kétezer-egy szeptembere óta gyakorlatilag függetlenek vagyunk a Ferencvárosi Torna Clubtól. Némi túlzással maga a név az egyetlen kapocs, amely összeköt bennünket” – állítja Maglódi.

Hat éve történt, hogy a Magyar Kézilabda-szövetség határozata értelmében – a sporttörvénnyel összhangban – az FTC női kézilabda-szakosztálya önálló gazdasági társasággá alakult át, FTC Kézilabdasport Kft. néven. Akkor mindez csupán formális változást takart, hiszen a klub százszázalékos tulajdonosa volt a kft.-nek. Csakhogy 2005-ben az FTC elnöksége határozatot hozott arról, hogy a klub kebelén belül működő csapatsportágak önállósuljanak, alakuljanak át gazdasági társasággá, s ehhez tulajdonrészt kapnak. Ugyan a kézilabdázók már 2001-ben önállósultak, a tulajdonviszonyok csak tavaly változtak meg, méghozzá az alábbiak szerint: Maglódi Lajos mint természetes személy 66 százalékot kapott, Kökény Beatrix, a klub egykori sztárjátékosa, utánpótlás-szakágvezető 10 százalékot, míg a maradék 24 százalék maradt a klubnál.

Azaz Maglódinak egymagának ellenőrző pakettje van.

„Továbbra is FTC néven működtetjük a csapatot, hiszen bármi más megoldás abszurd lenne. Hozzáteszem, ma már – sajnos – inkább hátrány az FTC név a szponzorokkal folytatott tárgyalásainknál, mint előny. Az utóbbi években annyi negatív élmény kötődött ehhez a három betűhöz... Vagyis a valaha oly becses márkanév már csak teher” – állítja Maglódi.

Persze az azért túlzás, hogy semmi sem köti már a szakosztályt a klubhoz. Például még kilenc évig érvényes az az 1990-ben kötött, 25 évre szóló megállapodás, amelynek értelmében a szakosztályok – így a kézilabda is – ingyen használhatják a népligeti létesítményeket. (Amelyek egyébként nem a klub, hanem a Sportfólió Kht. tulajdonában vannak...) Azaz mégsem teljesen ingyen, ugyanis a bruttó bevétel (döntően a jegyárusítás) 25 százalékát be kell fizetni a klub kasszájába.

„Összesen két szakosztálynak kell fizetnie a létesítmény használatáért, a másik a labdarúgás” – jegyzi meg rezignáltan Maglódi. ---- T ---- &