Hétfőn újra találkozik a magyar labdarúgó-válogatott, és megkezdi a felkészülést a szombati, Törökország elleni hazai, és az azt követő szerdán esedékes máltai selejtezőre. Ezúttal Détári Lajost, a nemzeti csapat edzőjét, Bozsik Péter szövetségi kapitány segítőjét kérdeztük arról, miként készül a csapat a következő napok feladataira.
Irány a tatai edzôtábor! Détári Lajos optimistán vág neki a törökök elleni felkészülésnek
Irány a tatai edzôtábor! Détári Lajos optimistán vág neki a törökök elleni felkészülésnek
– A program ugyanaz, mint a norvégok ellen, hiszen akkor is egy hetet lehetett készülni a meccsre… – Így van, csak reméljük, az eredmény más lesz – mondta Détári Lajos.
– Éppen mondani akartam… – Nem meglepő, mindenki így gondolja.
– Szóval: a héten mi lesz ugyanaz, mint augusztus végén, szeptember elején, és miben változtatnak? – Amióta Bozsik Péter a szövetségi kapitány, az augusztusi volt az első olyan felkészülés, hogy tíz napig dolgozhattunk a kerettel, és két mérkőzésre kellett felkészülnünk. A norvégok elleni selejtezőt megelőző mérkőzések előtt csupán két-három napot tölthettünk mindöszsze együtt. Szóval, ez a helyzet nekünk is új volt bizonyos értelemben, rengeteg tapasztalatot szereztünk mi is, a futballisták is, és azt mondhatom, lesznek bizonyos részletek, amelyekben változtatunk.
Több nyugalom kell majd a játékosoknak
– Mik ezek a részletek? – Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy szeretnénk elkerülni a nagy felhajtást, szépen, nyugodtan akarunk dolgozni.
– Bocsánat: milyen nagy felhajtás előzte meg a norvégok elleni találkozót? – A Fehérvár elleni edzőmérkőzés nagyon jó hangulatú volt, sok újságíró jött el, és az edzőkollégák közül is rengetegen megtiszteltek minket, de talán mégis az a jobb nekünk, ha magunkban, csendben készülhetünk.
Talán a török hátvédek sem tudják majd megfejteni, hogy vajon merre indul a labdával Gera Zoltán
– Korábban nem egyszer előfordult, hogy a vereség után kiderült, a sajtó a hibás… – Nem, nem, nem! Félre ne értsen, nem erről van szó. De... A magyar futballista egy ilyen helyzetben másként viselkedik, talán úgy érzi, a vállain lévő amúgy sem kis teher tovább nehezedik, és ezt akarjuk elkerülni. Most is az a tervünk, hogy csütörtökön a Puskás Ferenc Stadionban edzünk, ott lehet velünk találkozni, a hétfői összejövetelen is mindenkit várunk szeretettel, de a felkészülés többi napján szeretnénk magunkban edzeni. Nem bezárkózásról van szó tehát, csak kicsit több csendre vágyunk.
– Értem... Azonban a csapat mellett kirtartó közönséget szeretné tájékoztatni valamennyi újságíró, nem pedig zaklatni a játékosokat. – Nincs ezzel probléma, mi örülünk az érdeklődésnek. Mondok egy másik példát. A norvégok elleni selejtező előtt az egyik szponzorral szervezett találkozóra pénteken, vagyis a meccset megelőzően Budapestre utaztunk, és utólag úgy gondoljuk, az kicsit hosszúra sikeredett, fárasztó volt. Nyilvánvaló, hogy mindenkit, aki támogatja a futballt, meg kell becsülni, de a mi feladatunk az, hogy miközben a sajtót és támogatóinkat is kellően kiszolgáljuk, a játékosokat optimális állapotba hozzuk a kezdő sípszóra. Ezt, higgye el, nem mindig könnyű megoldani.
– Milyen változtatásokat terveznek még? Annak idején, emlékszem, humoristák is meglátogatták a csapatot, hadd oldódjon a hangulat. – Szóba került ez is, de ezúttal nem lesznek külső vendégek. Tervezünk különböző programokat, mert bizony előfordul, hogy a játékosok úgy érzik, csak cammog az idő – nem lehet mindennap ugyanis két edzést tartani. Úgy akarjuk az együtt töltött napokat eltölteni, hogy a játékosok futballra éhesen ébredjenek szombaton reggel.
– Ezek után még inkább érdekes, hogy ön utólag miképpen látja: mi volt a baj a Norvégia elleni mérkőzésen? – Túlságosan görcsösek voltunk, és az ellenfél kíméletlenül kihasználta a hibáinkat. Azt gondolom, a gépies futball nem nagyon kedvezett a mi sokpaszszos stílusunknak. Most a játékosabb futball jön, és a törökök stílusa inkább kedvező lehet a számunkra.
A légiósokról ezúttal csupa jó hír érkezett
– Azt gondoltam, hogy majd azt mondja: a norvég meccs tükrében nem árt óvatosabbnak lennünk a törökök elleni selejtező előtt... – Nem is azt mondtam, hogy nagy a mellényünk. Feltérképeztük a törököket, Simon Antal, a ZTE vezetőedzője látta őket, vannak kazettáink, amelyeket mi is átnéztünk, és vannak részletek, amelyeket még analizálunk majd, hogy aztán az ellenfél erényeit és hibáit is elemezhessük a játékosok előtt. Pontosan tudjuk, hogy klasszisok is szerepelnek az ellenfélnél, több igen rutinos játékost mondhatok: Rüstü kapust, Hakan Sükürt, Nihat Kahvecit, az Altintop ikreket. És van néhány tehetséges fiatal, szóval, tudjuk, hogy nagyon kemény csata vár ránk.
– És a mieink milyen formában vannak? – A Hannoverben légióskodó Huszti Szabolcsot láttuk Dortmundban, és örömmel tapasztaltuk, hogy kitűnően játszott. Király Gábortól kezdve Gera Zoltánon át mindenkit figyelünk, minden szükséges információt tudunk róluk. Tudjuk például, hogy Torghelle Sándor egyre többet és egyre jobban játszik a PAOK-ban, Juhász Roland kisebb sérülés miatt kihagyott két mérkőzést az Anderlechtben, hogy Vanczák Vilmos is sok lehetőséget kap a Sint Truidennél, míg Dárdai Pál ismét meghatározó futballistája a Herthának.
– Sokan attól félnek, hogy a túl magas jegyárak miatt kevesebben szurkolnak majd a Puskás-stadionban... – Nagyon sokat jelentett nekünk a válogatottat Boszniába elkísérők ragaszkodása, szeretete. Biztos vagyok abban, hogy sokan drukkolnak majd nekünk szombaton is. Nem tudom, végül hány nézőt engedhetnek be a stadion nézőterére, de véleményem szerint harminc-negyvenezren eljönnek a törökök elleni meccsünkre. Egyvalamit ígérhetek: mi mindannyian azon leszünk, hogy bebizonyítsuk, a norvégok elleni kudarc csak kisiklás volt.