A siker titka: cserélni tudni kell

Ki a jó edző? – teszik fel gyakorta a kérdést. Közhely, de ettől még igaz: egy, a futballban dolgozó szakember munkáját mindig is az eredmények minősítik. Mert lehet valaki a világ legjobb trénere, írhat számos könyvet a futballról, taníthat valaki Európa legjobb futballakadémiáin, ha adott esetben képtelen mérkőzést nyerni csapatával. Igaz a megállapítás a világ legjobb bajnokságaiban dolgozó szakemberekre, s így van ez a honi futballban is.

A nagy múltú és hagyományú ETO-nál számos kiváló edző dolgozott. Elég, ha csak Hidegkuti Nándor vagy Verebes József nevét említjük, s máris elismerhetjük, hogy a Mágusnak becézett Verebes Józsefet is az eredményei emelték a szakma csúcsára. Az ETO-val kétszer nyert aranyat, kétszer ezüstöt, egyszer pedig bronzérmet, azóta is azt a bizonyos nyolcvanas évek elejei aranykort emlegetik, sírják vissza a győriek. A mesteredzőt az tette igazán naggyá, hogy „olvasta” a játékot, és nagyszerű érzékkel nyúlt bele (cserékkel, szerkezeti módosításokkal) a mérkőzésekbe, ezzel aztán döntően befolyásolta az eredményt. A jelenlegi ETO csak álmodozhat a kiváló eredményekről, de a szombati, Paks elleni mérkőzésen bebizonyosodott, hogy Pajkos János vezetőedző is érti a dolgát. A korábban Debrecenben, Diósgyőrött, Békéscsabán is dolgozó szakember húzásának köszönhetően nyert a Győr az egyébként egyenrangú vendég-együttes ellen.

Nézzük, mi is történt...

Az első félidőben lassan, körülményesen futballozó ETO-t és agresszíven, olykor-olykor kicsit durván játszó Paksot láthattak a nézők. Mezőnyfölényt egyik csapat sem harcolt ki, ám a második félidő elején úgy tűnt, a lelkes vendégek legyűrik a győrieket. Ekkor következett Pajkos János nagy húzása: a 4–2–3–1-es hadrendről a 4–4–2-re állította át csapatát, úgy, hogy lecserélte a lassan, körülményesen szervező Müller Zsoltot, s helyére a mozgékony, mélységben is sokat mozgó Varga Gábort állította a középpályára, a kapura vajmi kevés veszélyt jelentő Szabó Zsolt helyére pedig a korábbi válogatott Tokody Tibort küldte be. A szerkezeti váltástól, no meg a pályára lépő új emberek játékától egy csapásra feljavult az ETO, s ettől kezdve nem csupán helyzeteket dolgoztak ki Bajzát Péterék, hanem gólokat is rúgtak. A rendkívül szerény Pajkos János pedig megdicsőülve nyugtázhatta, hogy a második félidei jó és eredményes játékkal az ETO immár tizenkét pontnál tart, s megkezdte a felzárkózást.

E helyütt Lengyel Ferencről is szóljunk. A paksiak edzője szintén tisztában van azzal, hogy az eredmények minősítik a munkáját. Ám tudja azt is, hogy csupán a jól elvégzett munka, a gondosan megtervezett taktika sokszor kevés a sikerhez. Külső tényezők is befolyásolhatják az eredményességet, mint például most a paksi együttesét az ETO ellen. Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt fejfájással, magas lázzal járó vírus támadta meg a játékosokat, és emiatt olyan alapemberekre nem számíthatott, mint Buzás Attila, Csehi Tamás, Báló Tamás, Horváth Sándor vagy Belényesi Miklós. Lengyel Ferenc gondjait növelte, hogy Kovács Attila is betegen védte a Paks kapuját, és a tehetséges csatár, Kiss Tamás sem érezte jól magát. Nagy kérdés tehát, hogy az egyébként becsülettel futballozó Paks a legjobb összeállításban mire lett volna képes, mint ahogyan az is, hogy vajon ebben az esetben mennyit ért volna Pajkos János remek húzása. ---- M ---- &