Juhász Roland, az Anderlecht légiósa a kispadon kezdett csapata Lille elleni BL-mérkőzésén. A magyar válogatott védő meglepetésre maradt ki a kezdőből, és sovány vigasz, hogy a 68. percben beállhatott, hiszen a vendég franciák egyenlítő góljánál ő is tehetetlennek bizonyult.
Juhász Roland megszerezte a labdát az elefántcsontparti Kader Keita elôl, Nicolas Fauvergue góljánál azonban tehetetlen volt
Juhász Roland megszerezte a labdát az elefántcsontparti Kader Keita elôl, Nicolas Fauvergue góljánál azonban tehetetlen volt
– Hiába kerestük, csak nem találtuk az Anderlecht kezdőcsapatában. Mi történt, miért változtatott edzője, Frank Vercauteren a bajnokikon megszokott védelem összeállításán? – A találkozó előtti napon már említettem, hogy több variációs lehetőséget is gyakoroltunk a tréningeken – emlékeztetett Juhász Roland. – Edzőm úgy döntött, hogy a Lille ellen támadóbb szellemben küldi pályára a csapatot, így csupán három védőt állított csatasorba. A héten az edzések során egyre valószínűbb volt, hogy e mellett a stratégia mellett teszi le voksát, de az, hogy végül a kispadon leszek, csak másfél órával a találkozó előtt vált számomra biztossá.
– Gondolom, el volt keseredve… – Természetesen szerettem volna kezdeni, de el kellett fogadnom edzőm döntését. Mondta persze, hogy ne rágódjak sokat ezen a dolgon, hiszen nem a korábbi teljesítményemmel volt baj. Szó sincs tehát arról, hogy elégedetlenek lennének velem. Annyi történt, hogy a BL kezdetével, a sorozatos tétmérkőzések miatt, átálltunk a rotációs rendszerre, ezért is van a keretünkben minden posztra két ugyanolyan jó képességű labdarúgó. Ezzel persze megnőtt a harc a csapatba kerülésért, de én állok elébe. Nem riadok meg attól, hogy be kell verekednem magam a kezdő tizenegybe.
– Az úgymond verekedést jobban kezdte védő- és vetélytársa, az argentin Nicolás Pareja, hiszen a csapat gólját éppen ő fejelte egy szögletet követően. – Na igen, szép gól volt. De nem mondanám, hogy igazán riválisom lenne, hiszen jó viszonyban vagyunk, remekül kijövünk egymással. Pareja a nyáron érkezett a gárdához, és természetes, hogy neki is lehetőséget akarnak adni arra, hogy bizonyítsa, megérte az árát. A bajnokikon azonban már kiderült, hogy egymás mellett is tudunk játszani, szóval egyikünk szereplése nem zárja ki automatikusan a másikét.
– Együttese mindössze egyszer cserélt a mérkőzésen, és edzője választása éppen önre esett. Mi volt az apropója becserélésének? Rá akartak ülni az egy nullás eredményre? – Érdekes volt a váltás, hiszen nem védőt kellett játszanom, hanem védekező középpályást. Mindez azért furcsa, mert a kispadon volt olyan játékos, akinek ez az igazi posztja. Mégis én léptem pályára, aminek persze csak örülni tudok. Voltam már csatár, védő és ezúttal középpályás is. Lehet, legközelebb a kapuba is beállok. De a viccet félretéve: természetesen törekedtünk arra, hogy megőrizzük sovány előnyünket, ám sajnos a végjáték nem úgy sikerült, ahogy azt elképzeltük.
– A múlt heti bajnokijukon is alig valamivel a mérkőzés lefújása előtt engedték ki kezükből a győzelmet… – A két meccset nem érdemes összehasonlítani. A bajnokin végig mi uraltuk a játékot, ellenfelünknek alig akadt momentuma, és csak a balszerencsénken múlt, hogy nem zsebeltük be a három pontot. Most, a Lille ellen azonban igazságos eredmény született. Az első félidőben jól játszottunk, de a másodikra érthetetlenül viszszaestünk. Ekkor a franciák már többet veszélyeztettek, kapufákat rúgtak, és tíz perccel a vége előtt betaláltak.
– Amiben azért, valljuk be, ön is benne volt. – Nem tagadom, ludas vagyok én is. A középpályán eladtuk a labdát, ellenfelünk azonnal kipasszolta a szélre, onnan pedig középre lőtték. Hiába érkeztünk többen is, mindenki mellett elment a labda, így aztán könnyű dolga volt Fauvergue-nek. Könyörtelenül kihasználták a hibánkat, így elúszott győzelem.
– De ugye nem az ön nyakába akarják varrni a döntetlent? – Nem dicsértek meg, az biztos, el kell ismernem, hogy hibáztam, de az ilyen esetek azért vannak, hogy az ember tanuljon belőlük. Szurkolóink közismerten maximalisták, minden esetben győzelmet várnak a csapattól. Ez most nem jött össze, így aztán érthetően csalódottak, velünk együtt. A csoportunkban egyértelműen a Milan a favorit, de a többi három csapat egyforma eséllyel pályázik a második helyre. Két hét múlva Athénban, Tőzsér Dánielék ellen javíthatunk. Remélem, mindketten játszunk majd, és posztjainkból adódóan esetleg többször is összetalálkozunk. De remélem, nem haragszik meg, ha azt mondom: a lefújás után kettőnk közül én szeretnék örülni.