A pasaréti nagy kísérlet

Egymilliárd forint nagyon nagy pénz. Ennyiért kérni, másként fogalmazva, akár feltételeket szabni is lehet, és a Vasas nem mondott nemet az MKB Euroleasingnek.
Nem is lett volna értelme, hiszen az érvelés is támadhatatlan volt: a kosárlabda népszerű, sok gyereket vonz, így többen használják a termet, többen sportolnak, azaz a szakosztály megalakításával mindenki csak jól jár. Illetve akadt azért kivétel. A tornászoknak ugyanis menniük kellett, de a Vasas talált nekik új klubot, a szereket pedig ingyen odaadta, és még a költözködés költségeit is állta.

Ez az egymilliárd természetesen nem a kosarasok költségvetését jelenti. Ennyi pénzből szupercsapatot is össze lehetne verbuválni, ám ez egyelőre nem cél Pasaréten. A Vasas 2004. december 1-jén, 49 évre megkapta a létesítmény vagyonkezelői jogát, és már másnap szerződést kötött az MKB Euroleasinggel, hogy közösen működtetik a leendő – immár virágzó – sportparadicsomot, és a cég egymilliárd forintot garantált erre, illetve a fejlesztésekre. Magától értetődött, hogy amikor előrukkolt az ötlettel, Pasarét adjon otthont a kosárlabdának is, a szándékot hamarosan tett követte, és a szükséges tárgyalások után a szakosztály meg is alakult.

A Vasas pedig kapott az ötleten, mert így valóban népszerű sportággal növelhette a kínálatát. A klub jól járt ezzel a húzással, hiszen több százzal nőtt sportolóinak a száma. A sportolási lehetőség, a létesítmények használata, az edzők munkája nem jár automatikusan és ingyen, ezekért fizetni kell, ugyanúgy, mint mondjuk egy nyelvtanfolyamért. Más kérdés, hogy ezért a pénzért a klubnak minőségi szolgáltatásokat kell nyújtania, ha valóban versenyben akar maradni, és Pasarét most büszkélkedhet ezzel a minőséggel. Egyébként nem horribilis összegről van szó, a bevétel nem éri el az önköltséget, és a hiányzó összeget a klubnak kell valahonnan előteremtenie.

Valahol itt rejlik a válasz arra a kérdésre, hogy a fővárosban miért agonizálnak a csapatsportágak, a budapesti klubok – a vízilabdát leszámítva – miért nem számottevő vetélytársai a vidéki csapatoknak. Nincs esélyegyenlőség, hiszen vidéken a helyi önkormányzatok jelentős támogatást adnak valamelyik csapatsportágnak, ugyanezt a fővárosi kerületek nem teszik meg. Őszintén szólva, a vegyes összetételű, az ország különböző pontjairól érkező lakosság ezt nem is igényli. A Vasas például három kerületben kínál sportolási lehetőséget, és az önkormányzatoktól még 20 millió forintot sem kap az 545 milliós éves költségvetésébe. Támogatás híján nincs esély kiemelkedő eredményekre, eredmények nélkül nemigen lehet szponzort találni, ha nincs szponzor, még kisebb a remény az eredményre – ebből az ördögi körből nehéz kiutat találni.

Pasaréten az MKB Euroleasing jelenti ezt a kiutat, és így a kosárlabdázók mellett a teniszezők, a sakkozók, a vívók és az atléták is nyugodtan sportolhatnak, és jut hely az utánpótlásfutballnak is. A Vasas most ott tart, hogy nem tud több sportolót fogadni, a létesítmény megtelt. Hivatalosan a hónap végén adják át a valóban gyönyörű kosárlabdacsarnokot, kérdés, a szurkolók mennyire töltik majd meg a mérkőzések idején. Talán még ők is csak barátkoznak a gondolattal: a Vasas hívei már kosárlabdázóknak is drukkolhatnak... ---- 4 ---- F