Húszezren ugrottak talpra éjfél után

Az US Open egyik sajátossága az esti, villanyfényes mérkőzés. Megtiszteltetés ebbe a programba bekerülni, mert azt jelenti, hogy az illető eladható az amerikaiaknak. Az elmúlt 15 évben nemegyszer ragadtam éjszakába nyúlóan Queensnek ebben a híres parkjában. Először talán 1991-ben, amikor Jimmy Connors produkált felejthetetlent az akkori centeren, a Louis Armstrong Stadionban Patrick McEnroe ellen. De akkor és a későbbiekben egyaránt – például 1993-ban a két svéd, Matts Wilander és Mikael Pernfors hajnali 2 óra 26 percig tartó emlékezetes csatájakor – a nézők szép lassan elszivárogtak, a végéig alig néhány ezren tartottak ki. Hétfőn, sőt már kedden viszont Agassi első meccslabdájánál éjjel fél egykor legalább húszezer ember ugrott talpra, és bátorította a nagy kedvencet.
A Las Vegas-i a második szervájából beütötte a győztes pontot, kezdődhetett a féktelen fiesta.

A New York-iak húsz éve ismerhették meg az először szabadkártyával indult Andre Agassit, aki 1986 óta egyszer sem hiányzott hazája nyílt bajnokságáról (ez is csúcs a maga kategóriájában). A 36 éves legenda hatszor játszott döntőt New Yorkban, kétszer nyert (1994, 1999). A hétfői volt a 95. mérkőzése a kemény pályás szentélyben, a 78. győztes. Hihetetlen, tiszteletet parancsoló számok, de a pályán nem sokat érnek, ott mindennap újra bizonyítani, küzdeni kell.

Agassi vállát hatalmas teher nyomta: ha kikap, vége, az utolsó mérkőzését játszotta. De ilyen múlttal nem búcsúzhat valaki az első fordulóban Andrei Pavel ellen – nem lebecsülve a 32 éves románt. Agassi 1997 óta először indult nem kiemeltként az US Openen, elsősorban a visszatérő hátsérülése miatt. Nem tudott annyit versenyezni, amennyit szeretett volna. Néhány hete Los Angelesben újra megkapta az injekciót, amely nélkül az elmúlt két évben nem tudott volna teniszezni, és ami egyre rövidebb ideig oldotta meg a gondját. Nem akart kockáztatni, ezért az augusztusi két mesterállomást, Torontót és Cincinnattit kihagyta. Maradt az utolsó nagy dobás, az amerikai nyílt bajnokság.

„Nehéz volt az elején a játékra koncentrálni. Magával ragadó fogadtatásban részesültem, tudtam, mivel tartozom a szurkolóknak. Mindent ki akartam adni magamból. Nem volt könnyű, de nem hagyhattam, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajtam, mert a pályán fontos feladatom volt. Azt gondoltam, a harmadik játszma már elment, de az ütőcsere után összeállt a játékom, átvettem az irányítást, és nulla négyről is fordítani tudtam. Még sohasem éltem át olyat, hogy a meccslabdámnál húszezer ember álljon a lelátón. Káprázatos este volt” – mondta csillogó szemmel Agassi, akinek a teljes családja (a felesége, Stefi Graf és a két apróság, a fia és a lánya) a helyszínen szurkolt. Az amerikai tudja, hogy a következő fordulóban rá váró Marcos Bagdatisz nagyon kemény ellenfél lesz, de hétfő éjjel jobban izgatta, hogy a 3 óra 31 perces csata után milyen gyorsan regenerálódik a szervezete.

---- Szegény, szegény Ivan Ljubicic. Korábban rengeteget panaszkodott amiatt, hogy nem ismerik fel sehol, annak ellenére, hogy harmadik a világranglistán.

„A gstaadi torna regisztrációjánál azt kérdezték, edző vagyok vagy játékos, közben meg én voltam az első kiemelt. Torontóban is megkérdezték, a selejtezőben indulok-e? Egy kicsit már zavar ez” – fakadt ki nemrégiben a horvát, aki az US Openen sem tudott sokat tenni azért, hogy felhívja magára a figyelmet, hacsak az első fordulós, váratlan kiesését nem számítjuk.

A világranglista 77. helyén álló, de remek szervái miatt igencsak kellemetlen ellenfélnek számító Feliciano López ugyanis esélyt sem hagyott a harmadik kiemelt Ljubicicnak, és három 6:3-as szettel, tulajdonképpen könnyedén verte meg a szintén bivalyerős adogatásairól nevezetes ellenfelét. A horvátnak korábban is meggyűlt a baja a spanyollal – az idén két szoros győzelme (köztük egy döntő szett 11:9 Wimbledonban) és egy veresége van ellene –, de ilyen rosszul még sosem játszott.

Ljubicic papíron félelmetes szervái ugyanis úgy jöttek vissza López térfeléről, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, amikor pedig a spanyolon volt az adogatás sora, a horvát hozzá sem tudott szagolni az eseményekhez – egy árva bréklabdát sem tudott kiharcolni, nemhogy beütni. López a második szettben például ötször szerválhatott, és mind a húsz adogatás után az ő neve után írtak be pontot – nullára nyerte tehát minden adogatójátékát. „Ez nem az én napom volt” – foglalta össze lakonikusan a történteket Ljubicic.

A férfiaknál rajta kívül még négy kiemelt, a finn Jarkko Nieminen (12.), a szlovák Dominik Hrbaty (19.) és két argentin, José Acasuso (24.) és Juan Ignácio Chela búcsúzott, míg a nőknél nem történt meglepetés.

A második nap kétórás esőszünettel kezdődött, így lapzártánkig nem fejeződött be mérkőzés. ---- A 2003-as US Open győztese, Andy Roddick mintha újjászületett volna, amióta másfél hónapja felfogadta Jimmy Connorst szaktanácsadónak. Az első fordulóban a francia Florent Serra ellen is simán, 6:2, 6:1, 6:3-ra nyert.

–– Mennyit számít Connors segítsége?
– Hihetetlen lelkesedés él benne a játék, az edzések, a győzelem iránt, és ez rám is átragad. Tudom, mi a dolgom, tudom, hogy az a kötelességem, hogy mindennap keményen eddzek, Jimmy rengeteget tud a játékról. Mindennap izgatottan kelek fel, mert új dolgokat tanulhatok tőle.

– A játékán is meglátszik a változás?
– Sokkal agresszívebben teniszezem, nagyon élvezem a játékot, ami roppant fontos. Nem mindegy, hogy úgy lépek-e pályára, hogy csak remélem, jól ütöm majd meg a labdát, vagy tudom is, hogy menni fog. Nálam most az utóbbi a helyzet, így csak azon múlik a végeredmény, hogy az ellenfelem a jobb teniszező, vagy én.

– Nem zavarja, hogy Andre Agassi mellett önre szinte semmi fény nem esik?
– Természetes, hogy ő van a figyelem középpontjában. Remélem, hogy a pályafutása igazi ünnepe lesz ez a verseny, mert ha valaki, ő kiérdemelte. Vele lesznek tele a híradások, és ennek így is kell lennie. Élvezem is, hogy végre nem én vagyok fókuszban, hanem Andre és a Federer– Nadal párharc. Csak valahol utánuk következem a sorban, és ez a legkevésbé sem zavar. ---- „Mindig voltak nagy kedvencek New Yorkban, akik megtalálták az összhangot a közönséggel, és csodákra voltak képesek. Pete Sampras is győzelemmel búcsúzott el 2002-ben a US Openen, Jimmy Connors pedig 39 évesen még az elődöntőbe jutott – mindkettőjüknek rengeteget segítettek a drukkerek. Agassin is látszott, hogy rettenetesen készült a versenyre, és ahogyan a legnagyobb színészek elfelejtik a fájdalmat a színpadon, ő is meg tudott feledkezni a derékbántalmairól a mérkőzés idejére. Nagyon szeretne szépen búcsúzni, így mindenkinek igencsak nehéz dolga lesz ellene. Arra azonban kíváncsi vagyok, mikor lesz legközelebb ilyen telt ház, mert a jelenlegi amerikai tenisznek távolról sincs hasonló egyénisége. Bár Andy Roddick mintha ismét kezdene magára találni.’’