Semmi sem változott

Hagyományteremtő PlayStation-játékkal hangoltak Rákospalotán a Diósgyőr elleni meccsre. El is kélt a hangulatjavító program a REAC-nál, hiszen a csapat az első fordulóban meghökkentően súlyos, 4–0-s vereséget szenvedett az MTK-tól. A Diósgyőr viszont önbizalommal telve érkezett a Budai II Lászlóról elnevezett stadionba, az Újpest 1–0-s legyőzése megadta az alaphangot az őszi szezonra.

Amikor elkezdődött a meccs, a lelátón helyet foglaló mintegy ezer hazai és kétszáz vendégszurkoló azt látta, hogy a számítógépek virtuális játékosaival szemben meglehetősen lassan, körülményesen passzolgatnak az eleven fiúk. Az iram öregurasnak tűnt, hajdanán ilyenkor volt szokás azt mondani, hogy „nagy taktikai csata dúl a pályán”.

Bizonyára így is volt, csakhogy a nézők gólokat vagy legalábbis gyors, veszélyes akciókat szerettek volna látni, ám ebből nem sok valósult meg. Csendben zajlott a meccs, amikor Solymosi Péter játékvezető egyszer csak ébresztőt fújt, pontosabban befújt egy tizenegyest érő szabálytalanságot. Alighanem a találkozó kulcsmomentuma volt ez, ám Nyerges Krisztián büntetőrúgása után Szalma Pál vetődve hárított, és ezután legalább tapsolhatott, tombolhatott a lelkes Diósgyőr-tábor.

Aztán jött a szünet, a nézők csendben beszélgettek, s aligha a meccsről, hiszen túl sok mindent nem lehetett mondani az első negyvenöt percről...

A második félidőben valamelyest felpörgött a játék, gyorsabb, s némileg élvezhetőbb lett a meccs. A hazaiak már helyzetekig is eljutottak, ám a találkozó ezúttal is hasonló koreográfia szerint zajlott, mint a két csapat legutóbbi budapesti összecsapásán. Az előző évadban is sokáig 0–0 volt az állás, aztán a hajrában lőtt két gólt a Diósgyőr, elrendezve a vitás kérdéseket.

Most megismétlődött a történelem, a miskolciak kétszer vették be Szentpéteri Viktor kapuját. Aki már leírta Csank Jánost, az bizony tévedett, a szakvezető Miskolcon most újra „névtelen” játékosokból épít csapatot: s a DVTK két győzelemmel rajtolt. A REAC meglehetősen bágyadtnak, erőtlennek tűnik, ám ez nem csökkenti a miskolciak győzelmének értékét.

---- 25. perc: Az első kapura lövés a mérkőzésen: Mogyorósi jobb oldalról elvégzett bedobása után Sipeki futott el Cseri mellett, majd 18 méterről, jobbal célozta meg a kaput, erőtlen, lapos lövését követően a labda éppenhogy eljutott Szentpéteri kezéig.
29. perc: Horváth Gábor zárkózott fel a jobb szélen, majd a túloldalon érkező Nyergeshez emelt, ám a labda a felugró Szögedi kezén pattant meg, amiért a játékvezető tizenegyesrúgást ítélt, a diósgyőri játékosnak pedig felmutatta a sárga lapot. A büntető elvégzésére Nyerges Krisztián vállalkozott, ám a jobblábas, a bal sarokra tartó félmagas lövése után Szalma szögletre ütötte a labdát.
65. perc: A középen tömörülő diósgyőri védők előtt keresztben elfutó Nyerges a bal szélen felzárkózó Makrához passzolt, ő pedig Törököt hozta játékba. A középpályás az alapvonalról kanyarított középre, ahol Polonkai ugrott a legmagasabbra, nyolcméteres fejese után azonban a bal kapufa mellé szállt a labda.
73. perc: Lipusz végzett el szabadrúgást a REAC térfelének közepéről, a jobb szélről középre ívelt, ahol Simon Attila érkezett a legjobb ütemben, és Szentpéterit megelőzve, öt méterről fejelte a kapu közepébe a labdát.
0–1
75. perc: A gyors kontratámadás során Szögedi a bal szélen robogó Lipuszt hozta játékba, ő betört a büntetőterületen belülre, majd ballal a középen érkező Tomislav Stanic elé passzolt, a kapu elé becsúszó hórihorgas támadó három méterről lőtt a hálóba.
0–2 ---- Szentpéteri Viktornak nem volt sok dolga, ám a góloknál talán gyorsabb közbeavatkozásokkal háríthatott volna. A hazai védők sokáig tökéletesen zárták le a területet, de a hajrában nagyokat hibáztak. A középpályán találjuk a hazaiak legjobbját, Polonkai Attilát, aki olykor látványos megoldásokat választott. A két csatár viszont ezúttal esélytelennek bizonyult, sem Torma Gábor, sem Nyerges Krisztián nem játszott jól. A Diósgyőrben Szalma Pálnak nem volt igazi védenivalója, Mogyorósi József rengeteget vállalt, az akciókat is segítette, Sipeki István szinte minden akcióban benne volt, így őt nevezhetjük a mezőny legjobbjának, s dicséretet érdemel a csereként beálló Lipusz Norbert is. ----