Csodás brazilverés

Két éve a brazil válogatott csillagai a meccs előestéjén (miután 25 ezer néző tekintette meg az edzésüket!) arról nyilatkoztak, hogy másnap mindent megtesznek majd a magyar veretlenségi sorozat megtöréséért, s az NS mecscset beharangozó főcíme egyszerűen így szólt: „Megint megpróbálják!” Meg is próbálták, mi több, simán nyertek – hiába ígért Lothar Matthäus magyar győzelmet –, de ettől még a mi szempontunkból továbbra is inkább büszkeségre ad okot a két ország futballmeccseinek krónikája. Mielőtt – 1958-ban – megkezdték világbajnoki diadalmenetüket, Puskás Ferenc és társai búcsúztatták őket az ’54-es negyeddöntőben, majd két brazil vb-címet követően – és a harmadik arany előtt – 1966-ban is mi szakítottuk meg hosszú veretlenségi sorozatukat, és akadályoztuk meg, hogy címvédőként továbbjussanak a csoportból.

Vitray tamás legnagyobb meccse volt

Az a napra pontosan 40 évvel ezelőtti meccs a magyar futball történetének egyik legfényesebb diadala: Liverpoolban, az Everton otthonában 3:1-re nyert a magyar válogatott, méghozzá olyan parádés játékkal, amely örökre emlékezetes marad. Azt a vb-t már közvetítette a magyar televízió, s a meccset kommentáló Vitray Tamás saját megítélése szerint sportriporterként akkor nyújtotta élete legkitűnőbb alakítását. Szerencsére nemcsak ő, hanem jó néhány magyar futballista is, Szepesi Gusztáv, például, aki szinte névtelen vidéki bekként „levette” a pályáról a félelmetes hírű és tudású jobbszélsőt, Garrinchát. A játékosok csodálatos teljesítményét felidézhetjük, hiszen a mérkőzés televíziós felvétele fennmaradt, Vitray produkcióját azonban soha többé nem tudjuk megítélni, mert a hangfelvétel elveszett. A rádióban Szepesi György közvetített (neki az ’54-es magyar brazil is megadatott riporterként, MLSZ-elnökként pedig a ’86-os diadal), az ő hangja máig megvan. A meccs teljes felvételét egyébként néhány éve kaptam meg egy angliai gyűjtőtől videókazettán, s nem csak bele-belenézni csemege, de az is egyedülálló élményt jelentett, hogy fia révén én juttathattam el a szalagot az első gól egykori szerzőjének, az idén elhunyt Bene Ferencnek, aki akkor látta először a teljes mérkőzést.

No igen, mi sem láttuk, de ő ott volt a pályán! Azon a mecscsen, amelyet a szereplők többsége legszebb élményének tart.

Albert Flóriánt meghívta a Flamengo

Általános meggyőződés például, hogy Albert Flórián jelentős részben ezért a meccsért kapta meg egy évvel később az Aranylabdát, az viszont biztos, hogy az itt nyújtott produkciója alapján hívta meg őt a brazil Flamengo bemutatómeccsekre, pedig inkább a brazilok szokták oktatni az európaiakat. Pedig Albert gólt sem lőtt azon a meccsen. Mégis úgy irányította a magyar csapatot, hogy mindenkit lenyűgözött. E meccs után nyilatkozta az egyik helyi lapban valamelyik angol drukker, hogy ha a feleségét Alberttal találná az ágyában, akkor tisztelettel üdvözölné a magyar zsenit, és megkérdezné tőle, milyen italt parancsol...

Három magyar álomgól Liverpoolban

De mindhárom magyar gól a csoda kategóriába sorolható. Az első, Bene Ferencé azért, mert a 3. percben esett, és mert a fél védelmet kicselezte előtte az újpesti csatár, aki a harmadik találat előtt is megtette ugyanezt, csak akkor felrúgták. A tizenegyest Mészöly Kálmán végezte el, aki a találkozó egy részében felkötött karral játszott, miután egy ütközésnél csaknem eltörött a válla. No, és a középső, a második találat! Amelyet Albert indítása és Bene beadása után Farkas János, a Vasas legendás csatára futtából, kapásból, jobbal a bal alsó sarokba rúgott, és ezzel az évszázad góljai egyikének szerzője lett. A magyar futball legszebb pillanatainak albumában odaköltözött Puskás és a londoni visszahúzós gól mellé...

Apropó Puskás...

Vitray Tamás mesélte (no nem akkor, a közvetítésben, hanem utólag), hogy a vb meccseit immár díszvendégként járó Puskás Ferenc a brazilok elleni meccs előestéjén meglátogatta a magyar válogatottat, ahol nem volt túl jó a hangulat, miután kikaptunk a portugáloktól, s a címvédő ellen készültünk, vagyis nem sok esélyünk mutatkozott a továbbjutásra. Az emigrációban élő legendás előd látogatása és élménybeszámolója azonban felvillanyozta az egész csapatot, a fiúk szájtátva hallgatták a magyar világsztárt, akikkel sokan akkor találkoztak életükben először. Öcsi úgy búcsúzott a csapattól, hogy „Ha már ki kell esni, akkor legalább emelt fővel búcsúzzatok holnap!”. A csapat másnap legyőzte Brazíliát. És továbbjutott.

(Folytatjuk) ----