Milliókat érnek a meccsjegyek

Kicsi, fehér, műanyag – az autó ablakára szerelhető, és kitűnően rögzíti azt a kis lyukat, amelybe a zászló rúdja illeszthető. Ez a kis bigyó most az egyik legnagyobb üzlet Németországban, mert jószerével nincs autós errefelé, aki ne tenné ki kocsija ablakába a fekete-piros-sárga lobogót, hadd fújja a menetszél. Az pedig köztudott, itt bizony rengeteg autót adnak el.

Csak legyen elég zászló…
A nemzeti érzületet alaposan felerősítette a Jürgen Klinsmann vezette csapat eddigi négy vb-mérkőzése. Egy Nürnberg melletti sörözőben hallottam, lehetetlen asztalhoz jutni akkor, amikor a német csapat mérkőzést játszik.

Jegyet a hírek szerint képtelenség szerezni, az alaposan ellenőrzött feketepiacon akár két-háromezer eurót is elkérnek egy-egy belépőért – ez napi árfolyamon ötszáz-nyolcszázezer forint körül mozog, és nem kizárt, hogy a meccs előtti órákban forintban számolva milliós tételt ér majd egyetlen belépő.

Üzenet Maradonának: vége a partizásnak!

A német szurkolók persze megkülönböztetett figyelemmel kísérik Diego Maradonát, az őket az 1986-os vb döntőjében legyőző kék-fehér gárda csillagát. A korábbi klasszisnak üzentek a lapok: vége a partinak! Arra utaltak, hogy Diego eddig mind a négy argentin mérkőzést követően nagyot bolyongott a németországi éjszakában – két alkalommal a rendőrség vetett véget a tivornyáknak. Az egyik hamburgi bárban Andreas Möller, a Juventus, a Borussia Dortmund, a Schalke – hogy csak a legfontosabb állomáshelyeit említsük – egykori karmestere is megjelent, és aláírást kért Maradonától.

„Életemben több százezer autogramot adtam már – mondta az 1996-ban Európa-bajnoki címet nyerő német válogatott középpályása. – De néha előfordul, hogy nem adok, hanem kérek: Diego volt a gyermekkorom bálványa, ha már összefutottunk, hát szereztem tőle egy aláírást…”

„Ez a mostani német csapat nemcsak brusztolni tud, hanem jól is futballozik – beszélt a korábbi megnyilatkozásaihoz képest szokatlanul normális hangnemben Maradona az egyik német újságban. – A középpályán négy kitűnő futballista szerepel, s e sor precíz munkájának köszönhető nagyrészt, hogy a két csatár ilyen eredményes tud lenni. De azért nem aggódom: szerintem a mieink jobbak.”

Kérdés: ha így is van, vajon elég lesz-e ennyi a sikerhez?

A svédek elleni találkozót a helyszínen végignézve rájöhettünk: a fanatikus hazai drukkerek fergeteges biztatásának hatására eksztázisban futballoznak Miroslav Kloséék. Persze, Hernán Crespo, Juan Pablo Sorín, Javier Saviola, Juan Román Riquelme és a többi rutinos csillag megannyi olyan pokoli hangulatú meccset lejátszott már, ahol szinte mindenki az ellenfelüknek szurkolt, így azt hihetnénk, a miliő nem érintheti meg őket – mégis, aki kifut hetvenezer német drukker előtt a pályára, arra hatással van a légkör. Személyesen lehet csak igazán átérezni, micsoda erőt ad a német közönség a csapatának.

„Minden a helyére került, klappolnak a dolgok, a rendszer működik – ismerte el Jürgen Klinsmann munkáját a német futball-legenda, Franz Beckenbauer, aki játékosként 1974-ben, kapitányként pedig 1990-ben lett világbajnok. – Az argentinok mexikóiak elleni meccsén Maxi Rodríguez kapásgólján kívül semmi olyan nem keltette fel a figyelmemet, ami miatt aggódnom kellene. Ha viszont a mieink meg tudják ismételni a svédek elleni első húsz percben nyújtott teljesítményüket,, lényegesen nagyobb esélyt adok magunknak.”

S ha már a bombagólnál tartunk: az argentin csapat Mexikó elleni döntő találatáról (ha valaki nem látta Maxi Rodríguez megoldását, a vb egyik, ha nem a legnagyobb góljáról maradt le) Jürgen Klopp, a német Bundesliga élvonalában szereplő FSV Mainz edzője mondta: „Éppen ilyen gólt rúgtam 1993-ban az SV Meppennek. Csak azt kevesebben látták, és ma már csupán én emlékszem rá. Meg talán a meppeni kapus…”

A csapatfőnök bármit mondhat, elhiszik neki

Napi két edzéssel készül a német válogatott a találkozóra. Kedden délelőtt erőnléti gyakorlatok szerepeltek az étlapon, gumiköteles erőfejlesztő programokon vettek részt Michael Ballackék. A szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann által az Egyesült Államokból hozott szakemberek, illetve a speciális módszerek és műszerek eleinte sok kritika és gúny céltábláját jelentették: ma, amikor a kifogástalan kondícióban futballozó, egymás után négy győzelmet elérő együttest ünnepli az ország, senki nem mer nevetni az izomrezegtetős gépeken. A csapatfőnök népszerűsége az egekben, bármit mond, elhiszik neki, és ha még Argentínát is legyőzik…
Günter Netzer, az 1974-es világbajnok német gárda tagja szerint – hogy szakmailag is előre tekintsünk – Torsten Frings teljesítményén múlik a legtöbb a hazai együttes szempontjából.

„Juan Román Riquelme az argentin csapat esze, az ő kezében futnak össze a szálak, ritmust, sebességet ad a csapat játékának – mondta a legendás labdarúgó. – Ha őt kikapcsoljuk, márpedig ez lesz Torsten Frings feladata, nyert ügyünk van. Hadd hűtsem azonban le néhány túlságosan vérmes reményeket tápláló honfitársamat, azt hallom ugyanis, hogy amíg mi parádézva léptünk át a svédeken, addig Argentína kínkeservvel jutott csak túl Mexikón. Ez, higgyék el nekem, péntek délután már semmit sem számít majd, az teljesen más meccs lesz, más, mint az eddigiek. De van elég erős jellem a csapatban ahhoz, hogy kiharcoljuk a győzelmet.”

A jobbhátvédposzt miatt aggodalmaskodnak

Lehetnek titkos fegyverei is a német csapatnak. Michael Ballack például még nem talált a kapuba, holott ez egyáltalán nem szokása. A vb előtt az egyik legjobb formában Bastian Schweinsteiger volt, de neki eleddig nem igazán jött ki a lépés.

A legtöbb fejtörést a hazaiaknak a jobbhátvéd kérdése okozza, Arne Friedrich ugyanis eddig látványosan szenvedett, de nincs jobb megoldás ebben a keretben erre a posztra. Sokan óvatosak: ha Costa Rica vagy Ecuador ellen bizonytalankodott, zavartan futballozott a Hertha BSC védője, mi lesz Hernan Crespóék ellen?
Pénteken kiderül.