Heinz-Harald Frentzen
Született: 1967. május 18., Mönchengladbach
Magassága/testsúlya: 178 cm/67 kg
Családi állapota: nős, három gyerek apja
F1-es csapatai: Sauber (1994–1996, 2002–2003), Williams (1997–1998), Jordan (1999–2001), Prost (2001), Arrows (2002)
Nagydíjrajtjai: 156
Győzelmei: 3
Dobogós helyezései: 18
Pole pozíciói: 2
Leggyorsabb körei: 6
Vb-pontjai: 174
Legjobb vb-helyezése: 2. (1997-ben, Michael Schumacher kizárása után)
DTM-es autói: Opel (2004–2005), Audi (2006–)
Rajtjai: 25
Legjobb helyezése: 3.
Heinz-Harald Frentzen
Született: 1967. május 18., Mönchengladbach
Magassága/testsúlya: 178 cm/67 kg
Családi állapota: nős, három gyerek apja
F1-es csapatai: Sauber (1994–1996, 2002–2003), Williams (1997–1998), Jordan (1999–2001), Prost (2001), Arrows (2002)
Nagydíjrajtjai: 156
Győzelmei: 3
Dobogós helyezései: 18
Pole pozíciói: 2
Leggyorsabb körei: 6
Vb-pontjai: 174
Legjobb vb-helyezése: 2. (1997-ben, Michael Schumacher kizárása után)
DTM-es autói: Opel (2004–2005), Audi (2006–)
Rajtjai: 25
Legjobb helyezése: 3.
– Jó látni, hogy továbbra is tagja a DTM-mezőnynek, azután, hogy előző munkaadója, az Opel kiszállt a bajnokságból. Mikor kereste meg az Audi az ajánlattal, hogy versenyezzen nála?– Miután megszületett a döntés, hogy az Audi az idén is indul a sorozatban, mert ez tavaly év végén még nem volt biztos – mondta Heinz-Harald Frentzen.
– Az előző szezon zárásakor hallani lehetett olyan pletykákat, hogy visszavonul a versenyzéstől. Ha igaz volt, miért gondolta meg magát?– Az én koromban már nem áll távol az embertől a gondolat, hogy végleg letegye a bukósisakját…
– Ugyan már, hiszen csak harminckilenc éves!– Ez igaz, de már huszonöt esztendeje versenyzem, ebből tíz évet a Formula–1-ben töltöttem el, és ilyentájt eljöhet a pillanat az ember életében, amikor úgy érzi, már nincs elég motivációja a versenyzéshez, és szívesebben foglalkozna valami mással. De én még nem tartok itt. Ezért is igazoltam át rögtön a német túraautó-bajnokságba, miután kiszálltam az F1-ből.
– Tavaly volt egy hatalmas balesete. Hogyan képes ilyenkor visszaülni az autóba és folytatni a versenyzést?– Nekünk, autóversenyzőknek el kell fogadnunk, hogy mivel a határokat keressük, és sokszor a limiten autózunk, ráadásul egymás ellen versenyzünk, gyakran történnek balesetek. Természetesen nehéz túltennie magát az embernek a sokkoló élményeken, de bennem mindig volt annyi erő, hogy folytatni tudjam. Hogy aktuális példával éljek, öt éve Monacóban a falnak mentem, de ettől még indultam volna a Kanadai Nagydíjon, csak az egyik montreali szabadedzésen is kicsúsztam, újra a falnak ütköztem, kénytelen voltam visszalépni. Mást talán sokkolt volna ez a két eset, én pedig – látja – még mindig autózom.
– Három F1-es győzelme van. Melyik a legemlékezetesebb?– Mindegyik felejthetetlen, ez így természetes.
– Ha már az emlékek… Hungaroring?– Nem akarom megbántani a magyarokat, de nincsenek túl jó emlékeim a Hungaroringről. A kilencvenhetes Magyar Nagydíjon például jó esélyem volt a győzelemre, de az üzemanyagtank töltőcsatlakozójának meghibásodása miatt nem állhattam a dobogó tetejére, az autóm hátulja kigyulladt, ki kellett állnom. Aztán 1998-ban szalmonellafertőzést kaptam, úgy versenyeztem. A futam végére már nagyon rosszul voltam, le is dőltem a motorhome-ban. Szerencsére valaki megtalált, és kórházba vittek. Majdnem meghaltam. Nem sokon múlt.
– Akkor már értem, miért nem a Hungaroring a kedvenc pályája. Viszont a repülés sem kíméli a gyomrot, ám azt olvastam, hogy mégis ez az egyik hobbija. Repülőgépre is van jogosítványa?– Vettem néhány leckét, de a feleségem azt mondta, teljesen őrült vagyok a levegőben, ha nem hagyom abba, elválik. Ezért aztán felhagytam ezzel a hobbival.
– Tud róla, hogy legenda fűződik az ön nevéhez?– Legenda? Mire gondol?
– Egyszer egy tévériporter megkérdezte öntől, hogy tényleg a versenyautóba szoktak-e pisilni az F1-es pilóták, ha nagyon kell, mire ön azt válaszolta: persze, ez gyakran megesik. Azóta sok rajongó elhiszi ezt. Viszont én némi kaján vigyort véltem felfedezni az arcán, amikor ezt nyilatkozta. Csak viccelt?– Velem még valóban nem esett meg, viszont az egyik csapattársammal tényleg előfordult, amiről beszél. Az egyik futam után Peter Sauber csapatfőnök odajött hozzánk, hogy gratuláljon a helyezésünkhöz, és észrevette, hogy folyadékcseppek vannak a kolléga autója alatt. A szerelőkkel megvizsgáltatták, hogy nem motorolaj-e, vagy hűtővíz, s amikor rájöttek, hogy mi is az, elég furcsa arcot vágtak… A szóban forgó csapattársamat egyébként Johnny Herbertnek hívják…
– Az idén újfajta élményben lehetett része, két hölgy, Vanina Ickx és Susie Stoddart ellen is versenyez. Mi a véleménye róluk?– A német túraautó-bajnokság nagyon erős, még nekünk, tapasztalt F1-es versenyzőknek is. Ezért minden tiszteletem a lányoké, hogy beneveztek és versenyeznek, nem könnyű a dolguk.
– A DTM-ben tiltott mindenféle vezetőt segítő elektronika. A F1-es évei után nem hiányoznak ezek?– Egyáltalán nem. Nélkülük sokkal természetesebb. Ha összehasonlítjuk a DTM-et az F1-gyel, elmondhatjuk, hogy az utóbbiban az elektronika a meghatározó, és emiatt kezd túl mesterkélt lenni. A túraautók sokkal hétköznapibb versenygépek – például nincs kipörgésgátló –, és itt mi vagyunk a felelősek mindenért, ami szerintem jó.
– Ezenkívül még mi lehet az oka, hogy a DTM mostanában olyan népszerű az egykori F1-es pilóták körében? Mika Häkkinen és Jean Alesi is ebben a sorozatban versenyez.– Ez nem új keletű dolog. Az ötvenes, hatvanas években az F1-es versenyzők gyakran kipróbálták magukat más bajnokságokban is, köztük túraautók volánja mögött. Manapság egy autóversenyző egyszerre már csak egy bajnokságban lehet profi, a Formula–1-es versenyzők csak akkor próbálhatnak ki másik sorozatot, ha már kiszálltak a száguldó cirkuszból.
– Kilátogat néha egy-egy F1-es futamra?– Nem, túlságosan lefoglal a DTM, nincs rá időm. Vannak még ott barátaim, de ha elmennék, sem nagyon érnének rá velem foglalkozni, mert ők ilyenkor dolgoznak.