„Nincsenek túl jó emlékeim”

– Jó látni, hogy továbbra is tagja a DTM-mezőnynek, azután, hogy előző munkaadója, az Opel kiszállt a bajnokságból. Mikor kereste meg az Audi az ajánlattal, hogy versenyezzen nála?
– Miután megszületett a döntés, hogy az Audi az idén is indul a sorozatban, mert ez tavaly év végén még nem volt biztos – mondta Heinz-Harald Frentzen.

– Az előző szezon zárásakor hallani lehetett olyan pletykákat, hogy visszavonul a versenyzéstől. Ha igaz volt, miért gondolta meg magát?
– Az én koromban már nem áll távol az embertől a gondolat, hogy végleg letegye a bukósisakját…

– Ugyan már, hiszen csak harminckilenc éves!
– Ez igaz, de már huszonöt esztendeje versenyzem, ebből tíz évet a Formula–1-ben töltöttem el, és ilyentájt eljöhet a pillanat az ember életében, amikor úgy érzi, már nincs elég motivációja a versenyzéshez, és szívesebben foglalkozna valami mással. De én még nem tartok itt. Ezért is igazoltam át rögtön a német túraautó-bajnokságba, miután kiszálltam az F1-ből.

– Tavaly volt egy hatalmas balesete. Hogyan képes ilyenkor visszaülni az autóba és folytatni a versenyzést?
– Nekünk, autóversenyzőknek el kell fogadnunk, hogy mivel a határokat keressük, és sokszor a limiten autózunk, ráadásul egymás ellen versenyzünk, gyakran történnek balesetek. Természetesen nehéz túltennie magát az embernek a sokkoló élményeken, de bennem mindig volt annyi erő, hogy folytatni tudjam. Hogy aktuális példával éljek, öt éve Monacóban a falnak mentem, de ettől még indultam volna a Kanadai Nagydíjon, csak az egyik montreali szabadedzésen is kicsúsztam, újra a falnak ütköztem, kénytelen voltam visszalépni. Mást talán sokkolt volna ez a két eset, én pedig – látja – még mindig autózom.

– Három F1-es győzelme van. Melyik a legemlékezetesebb?
– Mindegyik felejthetetlen, ez így természetes.

– Ha már az emlékek… Hungaroring?
– Nem akarom megbántani a magyarokat, de nincsenek túl jó emlékeim a Hungaroringről. A kilencvenhetes Magyar Nagydíjon például jó esélyem volt a győzelemre, de az üzemanyagtank töltőcsatlakozójának meghibásodása miatt nem állhattam a dobogó tetejére, az autóm hátulja kigyulladt, ki kellett állnom. Aztán 1998-ban szalmonellafertőzést kaptam, úgy versenyeztem. A futam végére már nagyon rosszul voltam, le is dőltem a motorhome-ban. Szerencsére valaki megtalált, és kórházba vittek. Majdnem meghaltam. Nem sokon múlt.

– Akkor már értem, miért nem a Hungaroring a kedvenc pályája. Viszont a repülés sem kíméli a gyomrot, ám azt olvastam, hogy mégis ez az egyik hobbija. Repülőgépre is van jogosítványa?
– Vettem néhány leckét, de a feleségem azt mondta, teljesen őrült vagyok a levegőben, ha nem hagyom abba, elválik. Ezért aztán felhagytam ezzel a hobbival.

– Tud róla, hogy legenda fűződik az ön nevéhez?
– Legenda? Mire gondol?

– Egyszer egy tévériporter megkérdezte öntől, hogy tényleg a versenyautóba szoktak-e pisilni az F1-es pilóták, ha nagyon kell, mire ön azt válaszolta: persze, ez gyakran megesik. Azóta sok rajongó elhiszi ezt. Viszont én némi kaján vigyort véltem felfedezni az arcán, amikor ezt nyilatkozta. Csak viccelt?
– Velem még valóban nem esett meg, viszont az egyik csapattársammal tényleg előfordult, amiről beszél. Az egyik futam után Peter Sauber csapatfőnök odajött hozzánk, hogy gratuláljon a helyezésünkhöz, és észrevette, hogy folyadékcseppek vannak a kolléga autója alatt. A szerelőkkel megvizsgáltatták, hogy nem motorolaj-e, vagy hűtővíz, s amikor rájöttek, hogy mi is az, elég furcsa arcot vágtak… A szóban forgó csapattársamat egyébként Johnny Herbertnek hívják…

– Az idén újfajta élményben lehetett része, két hölgy, Vanina Ickx és Susie Stoddart ellen is versenyez. Mi a véleménye róluk?
– A német túraautó-bajnokság nagyon erős, még nekünk, tapasztalt F1-es versenyzőknek is. Ezért minden tiszteletem a lányoké, hogy beneveztek és versenyeznek, nem könnyű a dolguk.

– A DTM-ben tiltott mindenféle vezetőt segítő elektronika. A F1-es évei után nem hiányoznak ezek?
– Egyáltalán nem. Nélkülük sokkal természetesebb. Ha összehasonlítjuk a DTM-et az F1-gyel, elmondhatjuk, hogy az utóbbiban az elektronika a meghatározó, és emiatt kezd túl mesterkélt lenni. A túraautók sokkal hétköznapibb versenygépek – például nincs kipörgésgátló –, és itt mi vagyunk a felelősek mindenért, ami szerintem jó.

– Ezenkívül még mi lehet az oka, hogy a DTM mostanában olyan népszerű az egykori F1-es pilóták körében? Mika Häkkinen és Jean Alesi is ebben a sorozatban versenyez.
– Ez nem új keletű dolog. Az ötvenes, hatvanas években az F1-es versenyzők gyakran kipróbálták magukat más bajnokságokban is, köztük túraautók volánja mögött. Manapság egy autóversenyző egyszerre már csak egy bajnokságban lehet profi, a Formula–1-es versenyzők csak akkor próbálhatnak ki másik sorozatot, ha már kiszálltak a száguldó cirkuszból.

– Kilátogat néha egy-egy F1-es futamra?
– Nem, túlságosan lefoglal a DTM, nincs rá időm. Vannak még ott barátaim, de ha elmennék, sem nagyon érnének rá velem foglalkozni, mert ők ilyenkor dolgoznak.