A baljós helyszínen pazar edzés

Szerdán a dortmundi Westfalenstadion interjúszobájában tartott sajtóértekezletet a brazil válogatott szakvezetője.

– Mit szól ahhoz, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek egyik brazil zsenije, Falcao azt mondta, hogy Brazília már nem tartozik a németországi világbajnokság esélyesei közé? – hangzott a Nemzeti Sport kérdése.
– Nagyon nehéz az ilyen szubjektív kijelentéssel vitatkozni – válaszolta a brazil szövetségi kapitány. – Csak azt tudom mondani, hogy a rajt előtt magamban nyolc esélyest számoltam össze: Brazíliát, Argentínát, Németországot, Angliát, Olaszországot, Hollandiát, Spanyolországot valamint Franciaországot, és s e pillanatban még mind a nyolc versenyben van.

– Mennyire elégedett csapata formájával?
– Rosszul kezdtünk Horvátország ellen, valóban döcögött a játékunk, de a második mérkőzés már jobban sikerült, és remélem, ez a tendencia Japán ellen folytatódik. Régen, például az 1970-es világbajnokság idején négy-öt hónapig készültünk arra, hogy hat mérkőzést lejátszszunk a világbajnokságon. Most alighogy befejeződött a bajnokság – az olasz, a spanyol, az angol, a francia vagy a német, merthogy a válogatott játékosaim ezekben a bajnokságokban játszanak –, máris kezdődik a kéthetes edzőtábor, aztán a világbajnokság. Nincs abban semmi meglepő, hogy maga a vébé, illetve a csoportmérkőzések jelentik a formába hozást.

– Maradona szerdán azt nyilatkozta, hogy Brazília már nem játszhat ennél rosszabbul…
– Én is hallottam, miként azt is, hogy így folytatta: „Meccsről meccsre javulni fog, és félelmetes ellenfél lesz a későbbiekben.” Bárcsak a próféta beszélne belőle! Szerintem ebből is látszik, nagyon ért a futballhoz.

– Otthon a kritikusok az 1974-es világbajnokságot hozzák fel párhuzamként. Előzőleg, 1970-ben győzött Brazília, s túl sok játékost megőriztek a négy évvel azelőtti csapatból a németországi világbajnokságra. Hiányzott az „éhség” a brazilokból, leszerepeltek. Nem fenyeget ugyanez a veszély?
– Mégis, mit kellett volna tennem? Ki kellett volna hagynom Ronaldót, Ronaldinhót, Cafút, Lúciót? Nem beszélve arról, hogy 1974-ben a címvédő jogán automatikusan indulhattunk a világbajnokságon, most viszont nem kísérletezhettem tét nélkül, mert selejtezőket kellett vívnunk. Ugyan, ostobaság az egész párhuzam...

– Márpedig itt, a Westfalenstadionban torpant meg harminckét évvel ezelőtt Brazília, miután Hollandia Johan Cruyff és Johan Neeskens góljával kettő nullára legyőzte. Nem zavarja a helyszín?
– Őszinte legyek? Nem is tudtam, hogy itt játszották azt a mérkőzést…

– Mit vár Ronaldótól Japán ellen? Ő azt mondta, hogy egyre jobb erőben van…
– Ezt én is tapasztalom. Horvátország ellen szinte a pályán sem volt, Ausztrália ellen már akadtak jó megmozdulásai, a keddi és a szerdai edzése pedig kimondottan jól sikerült. És azt is tudniuk kell, hogy már négy kilót leadott azóta, amióta megkezdődött az edzőtáborunk!

– Mit gondol, a jobb taktika vagy a nagyobb játéktudás határozza meg ennek a világbajnokságnak a kimenetelét?
– Mindig a játékos a döntő, nem pedig az edző által megálmodott taktika. A futballt emberek játsszák, ez gyakorlati játék, nem elméleti. Bármit kiagyalhatsz te az asztal mellett, úgyis az a lényeg, hogy mit valósítanak meg belőle a játékosaid. És éppen ezért bízom Brazíliában, mert nekünk vannak a legkreatívabb labdarú-góink a világon. ---- A Westfalenstadion gyepén tartott egyórás brazil edzés cirkuszi látványossággal ért fel. Ronaldót például csak úgy ismertem meg, hogy egy brazil kolléga megmutatta, ki az. Olyan vaskos, mint egy dór oszlop. Hurkás tarkója a feledhetetlen 1990-es MDF-es választási plakátot idézi, a „Tovariscsi konyec!” szövegűt, amelyhez Kaposi Sándor, a legendás játékvezető állt modellt. Állítólag négy kilót fogyott „Ronnie” – a kérdés csak az: mennyiből?

Mielőtt elkezdődne a kétkapuzás, Ronaldinho, Ronaldo, Kaká és Juninho Pernambucano beáll a felezővonalhoz elhelyezett kapu mögé, jó ötméternyire. Ronaldinho leejti a kezéből a labdát, és pattanásból átíveli a léc felett. A labda lehullik a túlsó oldalon, de akkora fals van benne, hogy elkezd visszafelé pörögni, és átpattog a kapuvonalon.

Gól – de úgy, hogy a labdát öt méterről a kapu mögül indították útjára.
El tudják képzelni?
Ha nem, akkor figyeljük Ronaldót. Neki harmadik próbálkozásra sikerül, Kakának ötödikre, Juninhónak úgyszintén.
Nincs vita: Ronaldinho a legpengésebb…

Zico hisz a csodában
„Még nem estünk ki! – szögezte le szerda délután Artur Antunes Coimbra, ismertebb nevén Zico. – Hiszünk a létfontosságú sikerben. Megesett már ebben a sportágban néhány csoda, miért ne érhetnénk el mi a következőt?! Brazíliát természetesen maximálisan tiszteljük, magam talán többet is dicsérem a kelleténél, de egy biztos: nem adjuk olcsón a bőrünket.”

Az eddigi 17 világbajnokságon ugyanis tucatnyi olyan szakember akadt, aki szülőhazája ellen vezette válogatottját. Honfitársunk, Nagy József volt az úttörő, a második tornán, 1934-ben már ő irányította a svéd együttest, majd négy évvel később ott szomorkodhatott a skandinávok kispadján, midőn a magyar válogatott 5:1-re lemosta a pályáról övéit.

A prímet viszont ebben a kategóriában is a brazilok viszik, Otto Gloria és Didi után Zico lesz a harmadik, aki vb-n próbálja meg legyőzni a selecaót. Otto Gloriának ez sikerült is (1966: Portugália–Brazília 3:1), ám ha azt nézi, hogy 12 elődjéből csupán három keserítette el a hazát, gyakorlatilag nekifoghat a csomagolásnak…