Brazíliáról egy rossz szót sem

Luiz Felipe Scolari 2003. február 15. óta a portugál válogatott szövetségi kapitánya, s meglehet, még jó darabig az marad. Mostanság az a hír járja, hogy a világbajnokság után mindenképpen hosszabbít – ami csak azért érdekes kissé, mert ez év áprilisának végéig az a pletyka uralta a világ sportsajtóját, hogy Sven-Göran Erikssont éppen ő váltja az angol válogatott menedzseri posztján… Nos, ez idő szerint olyannyira felerősödtek a Luiz Felipe Scolari tartós Portugáliában maradásával kapcsolatos híresztelések, hogy a mester kerek perec megtiltotta ügynökének, a brazil Gilmar Veloznak, hogy az újságíróknak ezzel kapcsolatban nyilatkozzon. Pedig kedden a menedzser is ott volt a gelsenkircheni Veltins Arenában (másképp: AufSchalke), amikor ügyfele találkozott a portugál és a külföldi médiamunkásokkal. Akik között – már ami a külföldieket illeti – az argentinok voltak túlnyomó többségben, tekintettel arra, hogy a legjobb tizenhat között könnyen létrejöhet az Argentína–Portugália összecsapás…

Nincs álomellenfél, itt győzni kell!

– Senhor Scolari, mit jelent önöknek a szerdai, Mexikó elleni mérkőzés?
– Egy eddig nagyon jó világbajnokság remélhetőleg még jobb folytatását – mondta a portugál kapitány. – Olyan mérkőzést, amelyen kísérletezésre és az erők tartalékolására is nyílik lehetőség, mivel Irán legyőzésével továbbjutottunk.

– Mit ért kísérletezésen és az erők kímélésén?
– Arra, hogy az öt, sárga lapos játékosomat pihentetem, nehogy eltiltsák őket a nyolcaddöntőről. Cristiano Ronaldóról, Nuno Valentéről, Decóról, Pauletáról és Costinháról van szó. A többiek viszont játszanak.

– Hogyan értékeli az eddigi két mérkőzésüket?
– Teljesen különböző összecsapások voltak. Angola ellen a nyitány minden izgalmát, elfogódottságát érezni lehetett a csapat játékán, Irán ellen már sokkal gördülékenyebben futballoztunk.

– Kit választana ellenfélnek a tizenhat között?
– Ostoba kérdés, hiszen kora délután játszunk Mexikóval, Hollandia és Argentína pedig este kilenckor. Akit kapunk, azt kell majd legyőznünk, bárki is legyen az.

– Mit szól az argentin válogatott eddigi teljesítményéhez?
– Csodálatos csapat, amelynek két meccsből hat pontja van, és nyolc rúgott gólja.

Meglepődik, amikor Felipaónak szólítják

– Kit emelne ki az argentinoktól?
– Senkit. Éppen ez bennük a csodálatos: a csapatmunkájuk. Nincs kiemelkedő játékosuk, vagy fordítsuk meg: mindenki az.

– Miben változik Portugália stílusa, hogy öt helyen is módosul az Irán elleni összeállítás?
– Semmiben. Mind a huszonkét kerettag ugyanazt játssza, és nekem mind a huszonkettejükkel szemben egyforma, abszolút bizalmam van. Teljesen mindegy, hogy ki lép pályára, meg vagyok győződve arról, hogy végrehajtja a taktikát.

– Felipao, összehasonlítaná a kétezer-kettes brazil válogatottat a mostani portugállal?
– Micsoda? Felipao? Amióta elmentem Brazíliából, senki sem szólított a becenevemen. Portugáliában maximum Scolari vagyok, a többit pedig most nem is említeném önöknek… Szóval nem akarom, és nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Brazíliában tengernyi játékos közül válogathattam, ez könnyebbséget is jelentett, meg gondot is. Itt szűkebbek a variációs lehetőségek. Meg aztán az elvárások is mások: Brazíliában csakis a világbajnoki cím volt elfogadható, Portugáliában azért nem ennyira magas a mérce.

A bírók figyelhetnének a szabálytalanságokra

– Mit szól ahhoz, hogy az első két meccsen az összes csapat játékosai közül a portugálok ellen szabálytalankodtak a legtöbbet? És közülük is Figóval…
– Ezt én is észrevettem, éppen ezért furcsállom, hogy nekünk van öt sárga lapunk. Jó lenne, ha a bírók jobban odafigyelnének a durvaságokra.

– Igaz, hogy Angola legyőzése után azt mondta a játékosainak: „Már csak hat meccsünk van hátra”?
– Igaz. Illetve ma már csak öt, és abból egyet akár el is veszíthetünk!

– Hogyan értékeli Brazília teljesítményét, azét a válogatottét, amelyet négy éve világbajnoki címig vezetett?
– Két meccsből hat pont, kapott gól nélkül, mi kell még? És persze biztos továbbjutás a csoportból, az első helyen. Ha most azt várják tőlem, hogy bármelyik játékost, esetleg a szakvezetőséget kritizáljam, akkor rossz sajtóértekezletre jöttek. Nekem az a feladatom, hogy Portugáliával a lehető legjobb eredményt érjem el, mások dolgába semmiképpen sem ütném az orrom. ---- C ---- E